A lonc (Lonicera vagy Caprifolium) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó lombhullató nemzetség. Egyes fajait édes bogyótermésükről mézbogyónak nevezzük. Egy időben jerikói rózsának is nevezték.
Romantikus kertek kedvelt cserjéje, amelynek illatos virágait más a XVI. században is szívesen fogyasztották kandírozva, süteményekbe sütve, sőt, gyógyhatást is tulajdonítottak neki: vérkeringést serkentőnek tartották.
A lombhullató és az örökzöld fajták rózsaszínű és vajfehér virágai egyaránt alkalmasak kulináris célokra. A frissen kinyílt, erősen illatozó, nektárral teli virágok a legízletesebbek, gyümölcssalátába kitűnőek.
Ízük a nyári alma, körte zamatával remekül harmonizál.
Ezen kívül szirupot, cukrot tehetünk aromássá a lonc virágaival, melyeket azután sütemények desszertek készítéséhez használhatunk fel.
Ehető gyümölcse sok C- és sok B-vitamint, valamint antioxidánst (antociánt) tartalmaz. Japánban lekvárt, italt és fagylaltot is készítenek belőle. Látványos termései miatt díszbokornak is ültetik.
A jerikói lonc élőhelye a sövények, cserjések és erdőszélek.
Idézet az 1996. évi LIII., a természet védelméről szóló törvény 42. §-ából:
(3) Igazgatóság engedélye szükséges védett, illetve – ha nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik – nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó növényfaj:
a) egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének gyűjtéséhez;
b) egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez;
