„Növények/B/Borsmustár” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) a Növények kategória hozzáadva (a HotCattel) |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
__NOTOC__ |
__NOTOC__ |
||
[[Kategória:Gyógynövények]] |
[[Kategória:Gyógynövények]] |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:Zöldségfélék]] |
||
[[Kategória:]] |
|||
{{ |
{{Növ-főcím}} |
||
{{Növ-fejezetek}} |
{{Növ-fejezetek}} |
||
{{ |
{{növény-abc}} |
||
[[Fájl:Eruca sativa 1 IP0206101.jpg |bélyeg|jobbra|200px|Rukkola]] |
|||
[[Kép:|thumb|200px|right|]] |
|||
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}} |
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}} |
||
{{latin| }} |
{{latin|Eruca sativa}} |
||
{{népies|Idegen eredetű elnevezései: rukola, rukkola, rukkoli, arugula.}} |
|||
{{népies| }} |
|||
A borsmustár a káposztafélék ''(Brassicaceae)'' családjába tartozó növényfaj, világszerte termesztett saláta-, fűszer- és olajnövény. |
|||
:A Földközi-tenger térségében (a Mediterráneumban) őshonos, de termesztése vagy behurcolása révén Európa más részein és a világ számos táján is elterjedt, mint például Iránban, Afganisztánban, Turkesztán területén, Mongóliában, Indiában, az Egyesült Államokban és Oroszországban. |
|||
:Magyarországon a második világháborút követően terjedt el igazán, feltehetően annak köszönhetően, hogy magjait a külföldről származó lenmagokkal együtt rendszeresen behurcolták, így főleg lenvetések gyomtársulásainak tagjaként tenyészett az alföldeken (Tiszántúl, Duna–Tisza köze, Duna-völgy, Dél-Dunántúl, Kisalföld). Később a rendszeres talajmunkák nyomán visszaszorult,[1] manapság azonban ismét gyakoribb.[2] |
|||
Jellemzése |
|||
:Tavasszal csírázó, nyár eleji egyéves növény, azaz Ujvárosi Miklós gyomnövény-életformarendszerében a T3 csoportba tartozik, rövid élete során vékony orsógyökeret fejleszt. Megjelenése változatos mind nagyságát, mind szőrzetének és termésének jellegeit tekintve, melyek alapján – vitatható módon – 40 fajcsoportot különítettek el a fajon belül.[3] Legfeljebb 1 m magasra nő meg, felálló szára egyszerű vagy elágazó. A növényt vagy mindenütt gyéren szőr fedi, vagy szinte teljesen kopasz. |
|||
:A kifejlett növény levelei általában lantosan szeldeltek: az egyenlőtlenül elhelyezkedő levélszeletek mindegyikének széle lekerekített, s míg a végső szelet szélesebb, addig a 4–10 (a levél jobb és bal oldalán egyaránt 2–5) oldalsó, hosszúkás-lándzsás vagy szálas alakú szelet keskenyebb. A nyeles alsó levelek végső levélszelete nagyobb, mint a gyakran ülő középső és felső leveleké. Előfordul, hogy a legfelső levelek nem szeldeltek, hanem épek, a szeldeltség pedig legfeljebb csak annyiban mutatkozik rajtuk, hogy levélszélük fogas (esetleg majdnem ép). Virágai négytagúak, végálló fürtvirágzatban nyílnak nemcsak a hajtástengely csúcsán, hanem az oldalhajtások végén is, Magyarországon a nyár elején, májustól június végéig. A szálas-kerülékes alakú csészelevelei 7–12 mm hosszúak, tompák. A fehér, krém-fehér vagy halványsárga színű, bíbor vagy ibolyaszín erezetű sziromlevelei szétállnak, 15–20 mm hosszúak, ék vagy visszás tojásdad alakúak. |
|||
:Az elvirágzást követően erősen megnyúló virágzati tengelyhez simulva, de felfelé állva, rövid kocsányon helyezkednek el a 12–25 mm hosszú és 3–6 mm széles becőtermések, melyek csőre lapos és kétélű. A becőkben gömbölyded, 1,5–2,5 mm átmérőjű, sárgásbarna vagy világosbarna színű magok foglalnak helyet. |
|||
:Magja gyorsan és egyenletesen csírázik, ennek megfelelően egyrészt könnyen termeszthető, másrészt gyomnövényként is hamar megjelenhet, de rendszeres talajmunkával egyúttal könnyen el is távolítható. |
|||
:Magyarországon ritkán termesztik, inkább elvadultan vagy behurcoltan fordul elő vetési gyomként. |
|||
:A száraz, meleg, napsütéses helyen fejlődő borsmustár leveleinek íze erősebb, keserűbb, mint a nedves, hűvös helyen tenyészőké. |
|||
:Az aromás, kellemesen csípős, borsos ízű, zsenge leveleit salátákban fogyasztják, de fűszerként is felhasználják mártásokban, párolt zöldségekben, illetve ételeket díszítenek velük. |
|||
:A szintén fogyasztható virágainak aromája enyhébb a levelekénél. |
|||
:Magvaiból csípős, erős illatú mustárt készítenek például Franciaország déli részén és Görögországban, illetve savanyú ízű olajat (taramiraolaj, jambaolaj) préselnek Indiában és Iránban. |
|||
⚫ | |||
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/B/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]| | }} |
|||
⚫ | |||
⚫ | |||
</div></div> |
|||
{{Kert fejezetek}} |
{{Kert fejezetek}} |
||
{{portál|Növények}} |
|||
⚫ |
A lap 2018. január 25., 02:01-kori változata
[[Kategória:]]
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Borsmustár
- (Eruca sativa, Syn: (Syn: {{{2}}}, )
- Más neve(i): Idegen eredetű elnevezései: rukola, rukkola, rukkoli, arugula.
A borsmustár a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó növényfaj, világszerte termesztett saláta-, fűszer- és olajnövény.
- A Földközi-tenger térségében (a Mediterráneumban) őshonos, de termesztése vagy behurcolása révén Európa más részein és a világ számos táján is elterjedt, mint például Iránban, Afganisztánban, Turkesztán területén, Mongóliában, Indiában, az Egyesült Államokban és Oroszországban.
- Magyarországon a második világháborút követően terjedt el igazán, feltehetően annak köszönhetően, hogy magjait a külföldről származó lenmagokkal együtt rendszeresen behurcolták, így főleg lenvetések gyomtársulásainak tagjaként tenyészett az alföldeken (Tiszántúl, Duna–Tisza köze, Duna-völgy, Dél-Dunántúl, Kisalföld). Később a rendszeres talajmunkák nyomán visszaszorult,[1] manapság azonban ismét gyakoribb.[2]
Jellemzése
- Tavasszal csírázó, nyár eleji egyéves növény, azaz Ujvárosi Miklós gyomnövény-életformarendszerében a T3 csoportba tartozik, rövid élete során vékony orsógyökeret fejleszt. Megjelenése változatos mind nagyságát, mind szőrzetének és termésének jellegeit tekintve, melyek alapján – vitatható módon – 40 fajcsoportot különítettek el a fajon belül.[3] Legfeljebb 1 m magasra nő meg, felálló szára egyszerű vagy elágazó. A növényt vagy mindenütt gyéren szőr fedi, vagy szinte teljesen kopasz.
- A kifejlett növény levelei általában lantosan szeldeltek: az egyenlőtlenül elhelyezkedő levélszeletek mindegyikének széle lekerekített, s míg a végső szelet szélesebb, addig a 4–10 (a levél jobb és bal oldalán egyaránt 2–5) oldalsó, hosszúkás-lándzsás vagy szálas alakú szelet keskenyebb. A nyeles alsó levelek végső levélszelete nagyobb, mint a gyakran ülő középső és felső leveleké. Előfordul, hogy a legfelső levelek nem szeldeltek, hanem épek, a szeldeltség pedig legfeljebb csak annyiban mutatkozik rajtuk, hogy levélszélük fogas (esetleg majdnem ép). Virágai négytagúak, végálló fürtvirágzatban nyílnak nemcsak a hajtástengely csúcsán, hanem az oldalhajtások végén is, Magyarországon a nyár elején, májustól június végéig. A szálas-kerülékes alakú csészelevelei 7–12 mm hosszúak, tompák. A fehér, krém-fehér vagy halványsárga színű, bíbor vagy ibolyaszín erezetű sziromlevelei szétállnak, 15–20 mm hosszúak, ék vagy visszás tojásdad alakúak.
- Az elvirágzást követően erősen megnyúló virágzati tengelyhez simulva, de felfelé állva, rövid kocsányon helyezkednek el a 12–25 mm hosszú és 3–6 mm széles becőtermések, melyek csőre lapos és kétélű. A becőkben gömbölyded, 1,5–2,5 mm átmérőjű, sárgásbarna vagy világosbarna színű magok foglalnak helyet.
- Magja gyorsan és egyenletesen csírázik, ennek megfelelően egyrészt könnyen termeszthető, másrészt gyomnövényként is hamar megjelenhet, de rendszeres talajmunkával egyúttal könnyen el is távolítható.
- Magyarországon ritkán termesztik, inkább elvadultan vagy behurcoltan fordul elő vetési gyomként.
- A száraz, meleg, napsütéses helyen fejlődő borsmustár leveleinek íze erősebb, keserűbb, mint a nedves, hűvös helyen tenyészőké.
- Az aromás, kellemesen csípős, borsos ízű, zsenge leveleit salátákban fogyasztják, de fűszerként is felhasználják mártásokban, párolt zöldségekben, illetve ételeket díszítenek velük.
- A szintén fogyasztható virágainak aromája enyhébb a levelekénél.
- Magvaiból csípős, erős illatú mustárt készítenek például Franciaország déli részén és Görögországban, illetve savanyú ízű olajat (taramiraolaj, jambaolaj) préselnek Indiában és Iránban.
- Magyar Wikipédia: Borsmustár