„Heraldikai lexikon/Jogar” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
17. sor: | 17. sor: | ||
A jogar, mint uralkodói jelkép valószínűleg bizánci eredetű. A 11-12. században még hiányzik a magyar és nyugat-európai uralkodói jelvények között és a pecséteken is. A bizánci császár eredetileg csak akkor viselt jogart, amikor első konzuli tisztségében lépett a nyilvánosság elé, konzuli öltözékben és jelvényekkel, kezében a konzuli pálcával. Ennek végén az 5. század közepétől jelent meg a kereszt, a korábbi sas helyett. A 7. századtól használták a katonai gálaöltözékkel együtt is, s |
A jogar, mint uralkodói jelkép valószínűleg bizánci eredetű. A 11-12. században még hiányzik a magyar és nyugat-európai uralkodói jelvények között és a pecséteken is. A bizánci császár eredetileg csak akkor viselt jogart, amikor első konzuli tisztségében lépett a nyilvánosság elé, konzuli öltözékben és jelvényekkel, kezében a konzuli pálcával. Ennek végén az 5. század közepétől jelent meg a kereszt, a korábbi sas helyett. A 7. századtól használták a katonai gálaöltözékkel együtt is, s |
||
ettől kezdve vált általános jelvénnyé, rövid vagy hosszú nyéllel, a végén egyszerű vagy kettős kereszttel. A pénzeken folyamatosan megjelenítették, más ábrázolásokon szinte teljesen kiszorította a hasonló funkciójú labarum.(К Wessel: Szepter. In: Reallexikon zur Byzantinischen Kunst III. Stuttgart, 1978. 399-403.) |
ettől kezdve vált általános jelvénnyé, rövid vagy hosszú nyéllel, a végén egyszerű vagy kettős kereszttel. A pénzeken folyamatosan megjelenítették, más ábrázolásokon szinte teljesen kiszorította a hasonló funkciójú labarum.(К Wessel: Szepter. In: Reallexikon zur Byzantinischen Kunst III. Stuttgart, 1978. 399-403.) |
||
A növényi ornamentikával összekapcsolt kereszt csak a ll. században tűnik fel a jogar végén. Először |
|||
Konsztantinosz Monomakhosz két érmén, a császár jobbjában tartja a rövid, fölső felében gyöngyözött |
|||
nyelű jogart, amelynek végén gömbös szárvégződésű kereszt van, tövétől felfelé ágazó két levélindával.28 [28 W Wroth, Catalogue of the Imperial Byzantine Coins in the British Museum (London 1908) J. III. 80, Pl. LVIII. 11, 12; C. Morrisson, Catalogue des monnaies byzantines de la Bibliothèque Nationale (Paris 1970) II. 632, Pl. LXXXV. AV/01] |
|||
Csaknem azonos rajzolatú az a jogar, amelyet I. Géza tart a magyar koronán lévő képén, és a vele egy időszakból származó, a Hahuli ikonon levő zománcképen 29 Dukasz Mihály felesége, Mária. Végül I. Komnenosz Aleksziosz 1081-92 között vert egyik érmén a császár jobbjában tartja a hosszúszárú, |
|||
gömbös szárvégződésű keresztes jogart, a kereszt tövétől kiinduló leveles indákkal.30 A pénzek tanúsága szerint ez a jogartípus többé nem fordul elő a bizánci császári jelvények között.[http://real-j.mtak.hu/397/1/ARCHERT_1990_117.pdf 195-196.] |
|||
A lap 2018. január 1., 17:20-kori változata
Névváltozatok:
pálcza (Fényes Elek: Magyarország statistikája. Pest, II. 1843. 21.[1])
sceptrum: királyi páltza, sceptrifer: királyi páltzát hordozó (Pápai/Bod 551.), typha: káka-bot (uo. 637.)
A jogar, mint uralkodói jelkép valószínűleg bizánci eredetű. A 11-12. században még hiányzik a magyar és nyugat-európai uralkodói jelvények között és a pecséteken is. A bizánci császár eredetileg csak akkor viselt jogart, amikor első konzuli tisztségében lépett a nyilvánosság elé, konzuli öltözékben és jelvényekkel, kezében a konzuli pálcával. Ennek végén az 5. század közepétől jelent meg a kereszt, a korábbi sas helyett. A 7. századtól használták a katonai gálaöltözékkel együtt is, s ettől kezdve vált általános jelvénnyé, rövid vagy hosszú nyéllel, a végén egyszerű vagy kettős kereszttel. A pénzeken folyamatosan megjelenítették, más ábrázolásokon szinte teljesen kiszorította a hasonló funkciójú labarum.(К Wessel: Szepter. In: Reallexikon zur Byzantinischen Kunst III. Stuttgart, 1978. 399-403.)
A növényi ornamentikával összekapcsolt kereszt csak a ll. században tűnik fel a jogar végén. Először Konsztantinosz Monomakhosz két érmén, a császár jobbjában tartja a rövid, fölső felében gyöngyözött nyelű jogart, amelynek végén gömbös szárvégződésű kereszt van, tövétől felfelé ágazó két levélindával.28 [28 W Wroth, Catalogue of the Imperial Byzantine Coins in the British Museum (London 1908) J. III. 80, Pl. LVIII. 11, 12; C. Morrisson, Catalogue des monnaies byzantines de la Bibliothèque Nationale (Paris 1970) II. 632, Pl. LXXXV. AV/01]
Csaknem azonos rajzolatú az a jogar, amelyet I. Géza tart a magyar koronán lévő képén, és a vele egy időszakból származó, a Hahuli ikonon levő zománcképen 29 Dukasz Mihály felesége, Mária. Végül I. Komnenosz Aleksziosz 1081-92 között vert egyik érmén a császár jobbjában tartja a hosszúszárú, gömbös szárvégződésű keresztes jogart, a kereszt tövétől kiinduló leveles indákkal.30 A pénzek tanúsága szerint ez a jogartípus többé nem fordul elő a bizánci császári jelvények között.195-196.