„A zene története/Mannheimi iskola” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2016. december 16., 00:33-kori változata

A zene története

Mannheimi iskola

A 18. sz. közepe táján Mannheimben karmesterek, zeneszerzők kiváló csoportja került össze. Teljesen új stílust indítottak el. Új formák, effektusok, műfajok, előadási módok alakultak ki, új hangszerek keletkeztek.

Itt jött létre a szimfónia mai értelemben. Háromtételes: gyors - lassú - gyors. Menüett nincs benne! Az első tétel szonáta-forma, mely szintén itt alakult ki. A szonáta-forma nagy háromrészes tagolás.

Az expozíció-ban két téma mutatkozik be, melyek között hangulati és hangnemi ellentét áll fenn. A főtéma alaphangnemben, a melléktéma domináns, vagy párhuzamos hangnemben van. Az expozíciót kis coda zárja le. Következik a
kidolgozás, melybe a Gluck-féle motivikus munkamód vonul be. E részben semmi nem köti a zeneszerzőt a témák kibontásának lehetőségeiben, de új témát nem hozhat, alaphangnemet záradékszerűen nem érinthet.
repríz - visszatérés - azonos az expozícióval, de a melléktéma is alaphangnemben van.

A második tétel lassú, formája nincs megkötve. A harmadik tétel gyors tempójú rondo - körtánc. Ennek formája: A-B-A, mely ismétlődhet többször - a-b-a-c-a-d-…stb.- is, ezen ismétlődések között vannak az epizódok (b, c, d, stb.) - ezek fantáziaszerűek és modulálnak.

Mannheimben alakul ki a vonósnégyes is, mely ugyancsak háromtételes, és menüett nincs benne. Hangszerösszetétele nem mindig azonos a maival, van pl. 3 hegedű és 1 cselló.

Itt szűnik meg a concerto grosso, és előtérbe kerül a szólókoncert. Itt vonul be a hangszerek közé a klarinét, itt alakul ki a crescendo-decrescendo. Ennek előzménye Nápolyban a messa di voce, de ott a kísérő hangszerek megmaradtak a dinamikában, itt ezzel szemben az egész zenekar erősített vagy halkított.

Itt kezdett a kiszenekar kialakulni. A vonószenekarhoz társul 2 fuvola, 2 kürt, 2 fagott, stb., mely mellett még a cembalo-continuo is megmaradhat, de nem feltétlenül szükséges.

Itt jön létre a zenekari pedál - sok szólam -, mely elhagyható.

Legnagyobb mesterei: Johann Stamitz (1717.-1757.) és Franz Xaver Richter (1709.-1789.). Mindketten Mannheimben működtek, a bajor népzenére építették stílusukat. Mások is magukévá tették az elveket, mint például Luigi Boccherini (1743.-1805.) olasz csellista és zeneszerző, Johann Christian Bach (1735.-1782.), J.S. Bach legifjabb fia. Ebből az iskolából alakult ki a nagy bécsi klasszicizmus, melyben már az osztrák ’zenei dialektus’ uralkodik.

◄--- Előző lap:Bach előtt és vele egyidőben működő barokk zeneszerzők ---► Következő lap:Bécsi klasszicizmus

Jegyzetek

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-{{Azenetörténete-cím}}
+{{Azenetörténete-cím|Mannheimi iskola}}
-<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
-<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">Mannheimi iskola </h2></div>
-== Mannheimi iskola ==
+== Mannheimi iskola ==
 A 18. sz. közepe táján Mannheimben karmesterek, zeneszerzők kiváló csoportja került össze. Teljesen új stílust indítottak el.
 Új formák, effektusok, műfajok, előadási módok alakultak ki, új hangszerek keletkeztek.
@@ 15. sor: / 13. sor: @@
 A harmadik tétel gyors tempójú '''rondo''' - körtánc. Ennek formája: A-B-A, mely ismétlődhet többször - a-b-a-c-a-d-…stb.- is, ezen ismétlődések között vannak az epizódok (b, c, d, stb.) - ezek fantáziaszerűek és modulálnak.
 Mannheimben alakul ki a '''vonósnégyes''' is, mely ugyancsak háromtételes, és menüett nincs benne. Hangszerösszetétele nem mindig azonos a maival, van pl. 3 hegedű és 1 cselló.
 Itt szűnik meg a concerto grosso, és előtérbe kerül a '''szólókoncert'''. Itt vonul be a hangszerek közé a '''klarinét''', itt alakul ki a '''crescendo-decrescendo'''. Ennek előzménye Nápolyban a <u>messa di voce</u>, de ott a kísérő hangszerek megmaradtak a dinamikában, itt ezzel szemben az egész zenekar erősített vagy halkított.
@@ 25. sor: / 23. sor: @@
 Legnagyobb mesterei: [[w:Johann Stamitz|'''Johann Stamitz''']] (1717.-1757.) és [[w:Franz Xaver Richter|'''Franz Xaver Richter''']] (1709.-1789.). Mindketten Mannheimben működtek, a bajor népzenére építették stílusukat. Mások is magukévá tették az elveket, mint például [[w:Luigi Boccherini|'''Luigi Boccherini''']] (1743.-1805.) olasz csellista és zeneszerző, [[w:Johann Christian Bach|'''Johann Christian Bach''']] (1735.-1782.), J.S. Bach legifjabb fia.
 Ebből az iskolából alakult ki a nagy bécsi klasszicizmus, melyben már az osztrák ’zenei dialektus’ uralkodik.
 ----
-<center> ◄--- Előző lap:[[A zene története/|A zene története/]] &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp;  &nbsp; &nbsp;  &nbsp; &nbsp;  ---► Következő lap:[[A zene története/|A zene története/]] </center>
+<center> ◄--- Előző lap:[[A zene története/Barokk-zene/Bach előtt|Bach előtt és vele egyidőben működő barokk zeneszerzők]] &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp;  &nbsp; &nbsp;  &nbsp; &nbsp;  ---► Következő lap:[[A zene története/Bécsi klasszicizmus|Bécsi klasszicizmus]] </center>
 ----
 == Jegyzetek ==