Zilahy Ágnes/Disznótor/Puliszka

„A puliszka.

(Erdélyi étel.)

Három literes fazékba tegyünk két liter vizet forrni láng-tűzre. Ha erősen buzog a víz, vessünk bele egy kávéskanál sót, kézbe fogott nagyocska fakanállal, e közben a vizet folytonosan kavarni kell és a bal kézzel ugyancsak folytonosan s nem egyszerre kell eresztgetni a vízbe másfél liternyi málé-lisztet.

Fél órai szakadatlan főzés és kavarás után készen van a puliszka. Ha a puliszkát valaki tejjel akarja asztalra adni, akkor ügyelni kell, hogy ne legyen igen kemény; azt már főzés közben meg lehet ítélni; mert, ha igen kemény lenne, kavarni sem lehet jól.

Túróval készítve lehet keményebben is főzni. (A székely földön általában nagyon keményre szeretik főzni a puliszkát.) A teljes puliszkához, kanalanként kell kirakni a forró puliszkát; vízbe mártott bádog kanállal, citrom alakú gombócokat lehet belőle formálni. Koszorúba kell rakni és nagy kerek tálban kell asztalra adni.

Egy porcelán kannába hideg forralatlan tej sűrűt kell feladni hozzá.

A túrós puliszkát a következő módon kell készíteni:

Egy lábasba tegyünk pár kanálnyi olvasztott zsírt, vagy vajat, azután öt kanálnyi puliszkát el kell a lábas fenekén lapítani és jó bőven juh-túrót kell reá tenni. Ismételten meg kell zsírozni, s fölibe megint puliszkát kell rakni; egészen addig kell ezt ismételni, míg a lábas tele lesz.

Ekkor tegyük be pirulni forró sütőbe fél órára. Mikor a külső része meg pirult, vegyük ki és borítsuk ki kerek tálba, úgy adjuk asztalra.”