„Címerhatározó/Tímárcéhek címere” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
Ez az oldal a [[címerhatározó]] kulcsának részeként a különféle települések ''' tímárcéhek ''' címerével foglalkozik.
Ez az oldal a [[címerhatározó]] kulcsának részeként a ''' tímárcéhek ''' címerével foglalkozik.


----
----


== Győri magyar tímárcéh==



[[Fájl:Sírkõtöredék_tímármester_ábrázolásával.jpg|thumb|Sírkõtöredék tímármester ábrázolásával, 15. század]]
[[Fájl:Győri magyar tímárcéh pecsétje 1850.png|400px]]

A győri magyar tímárcéh pecsétje, 1850, Xántus János Múzeum, Győr


Leírás

Ez a pecsét a bőrös szakmában a legfrissebb céhalakulás, szakmai elkülönülés dokumentuma. A pecsétlő sárgarézből készült, esztergályozott darab. Hasonló megmunkálású, ,,babás” fanyéllel. A nyomótalppal egy anyagból való pecsétlőlap tiszta szerkesztésű. A körirat egyszerű gyűrűben van, magyar nyelvű: „GYÖRI MAGYAR TIMÁR CZÉH PECSÉTJE”. A kör alakú belső mezőben a hagyományos tímárcímer kapott helyet. A címertartó oroszlánok markában egy-egy keresztben elhelyezett húsoló-kés, előttük függőlegesen állított faragókasza, más néven gyalukés. A címerábra fölött ötágú korona, alatta körszeletben a pecsétvésés évszáma: „1850”. A késői céhalakulás egy sajátos szakmai folyamat eredménye. A magyar vargák sorsában kemény megpróbáltatást jelentett a tímárok egyre kiterjedtebb bőrkikészítő tevékenysége, amely visszaszorította az egyre inkább cipő, saru- és bocskorkészítéssel foglalkozó vargák hasonló tevékenységét. A csizmadivat kizárólagossá válásával, illetve a saru és bocskordivat visszaszorulásával a vargák válasz-út elé kerültek. Egy részük a bőrkikészítés felvállalásában látta a kiutat, kialakították saját, ún. „magyar-tímár” szakmájukat. (XJM céh. 56.5.2.) Hosszúra nyúló pereskedés után sikerült végül elnyerni 1847-ben a „Nagy Méltóságú Királyi Consilium” engedélyét újszerű működésükhöz. Mindenekelőtt a korábbi szabadalom szerint működő német tímárok ellenkezésével kellett megbirkózniuk, akik piaci érdekeiket féltették az új versenytársaktól. A két szakma közti különbséget a varga kontra tímár per anyagának egyik tanúvallomása világítja meg: „a Timárok funtos Talpakat Gubával készittenek, a Magyar Vargák pedig botskor Talpakat Cserrel készittik …” (XJM céh. 56.5.91. pag. 3.)

[http://cehgyujtemeny.hu/targyi-emlekek?cat=4&lelet=265]

*Irodalom:



A céh címerének ábrája a [[címerhatározó]]ban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


----

== Tímármester ==


[[Fájl:Sírkõtöredék_tímármester_ábrázolásával.jpg|thumb|Sírkõtöredék tímármester ábrázolásával, 15. század, Budapesti Történeti Múzeum]]





A lap 2014. július 13., 15:31-kori változata

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a tímárcéhek címerével foglalkozik.


Győri magyar tímárcéh

A győri magyar tímárcéh pecsétje, 1850, Xántus János Múzeum, Győr


Leírás

Ez a pecsét a bőrös szakmában a legfrissebb céhalakulás, szakmai elkülönülés dokumentuma. A pecsétlő sárgarézből készült, esztergályozott darab. Hasonló megmunkálású, ,,babás” fanyéllel. A nyomótalppal egy anyagból való pecsétlőlap tiszta szerkesztésű. A körirat egyszerű gyűrűben van, magyar nyelvű: „GYÖRI MAGYAR TIMÁR CZÉH PECSÉTJE”. A kör alakú belső mezőben a hagyományos tímárcímer kapott helyet. A címertartó oroszlánok markában egy-egy keresztben elhelyezett húsoló-kés, előttük függőlegesen állított faragókasza, más néven gyalukés. A címerábra fölött ötágú korona, alatta körszeletben a pecsétvésés évszáma: „1850”. A késői céhalakulás egy sajátos szakmai folyamat eredménye. A magyar vargák sorsában kemény megpróbáltatást jelentett a tímárok egyre kiterjedtebb bőrkikészítő tevékenysége, amely visszaszorította az egyre inkább cipő, saru- és bocskorkészítéssel foglalkozó vargák hasonló tevékenységét. A csizmadivat kizárólagossá válásával, illetve a saru és bocskordivat visszaszorulásával a vargák válasz-út elé kerültek. Egy részük a bőrkikészítés felvállalásában látta a kiutat, kialakították saját, ún. „magyar-tímár” szakmájukat. (XJM céh. 56.5.2.) Hosszúra nyúló pereskedés után sikerült végül elnyerni 1847-ben a „Nagy Méltóságú Királyi Consilium” engedélyét újszerű működésükhöz. Mindenekelőtt a korábbi szabadalom szerint működő német tímárok ellenkezésével kellett megbirkózniuk, akik piaci érdekeiket féltették az új versenytársaktól. A két szakma közti különbséget a varga kontra tímár per anyagának egyik tanúvallomása világítja meg: „a Timárok funtos Talpakat Gubával készittenek, a Magyar Vargák pedig botskor Talpakat Cserrel készittik …” (XJM céh. 56.5.91. pag. 3.)

[1]

  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Tímármester

Sírkõtöredék tímármester ábrázolásával, 15. század, Budapesti Történeti Múzeum


  • Irodalom:


A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még: