„Akarta a fene/Arany János:V.László” változatai közötti eltérés
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
Előző oldal: [[Akarta a fene/A ballada precessziós értelmezési kísérlete|A ballada precessziós értelmezési kísérlete]] « » Következő oldal: [[Akarta a fene/Az V.László elemzése|Az V.László elemzése]] |
Előző oldal: [[Akarta a fene/A ballada precessziós értelmezési kísérlete|A ballada precessziós értelmezési kísérlete]] « » Következő oldal: [[Akarta a fene/Az V.László elemzése|Az V.László elemzése]] |
||
---- |
---- |
||
{{Vers|Arany János |
{{Vers|Arany János|V. LÁSZLÓ| |
||
<br /> |
<br /> |
||
Sűrű setét az éj,<br /> |
Sűrű setét az éj,<br /> |
A lap 2012. november 24., 06:02-kori változata
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Arany János:V.László
Előző oldal: A ballada precessziós értelmezési kísérlete « » Következő oldal: Az V.László elemzése
V. LÁSZLÓ
Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen.
»Ki az? mi az? vagy úgy -«
»Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll,
Az veri ablakod.«
A felhő megszakad,
Nyilása tűz, patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt
Budának tornyiról.
»Miért zúg a tömeg?
Kivánja eskümet?«
»A nép, uram király,
Csendes, mint a halál,
Csupán a menny dörög.«
Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs:
Buda falán a rab
- Egy-egy felhődarab -
Ereszkedik alá.
»Hah! láncát tépi a
Hunyadi két fia -«
»Uram, uram, ne félj!
László, tudod, nem él
S a gyermek, az fogoly.«
Mélyen a vár alatt
Vonúl egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét...
Kanizsa, Rozgonyi.
»Kettőzni kell az őrt,
Kivált Mátyás előtt!«
»Mátyás, az itt maradt,
Hanem a többi rab -
Nincsen, uram, sehol.«
A felhő kimerült,
A szélvihar elült,
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot
Rengetnek a Dunán.
»El! míg lehet s szabad!
Cseh-földön biztosabb.«
»Miért e félelem?
Hallgat minden elem
Ég s föld határa közt.«
Az alvó aluszik,
A bujdosó buvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jőni vél
Kanizsa, Rozgonyi.
»Messze még a határ?
Minden perc egy halál!«
»Legitten átkelünk,
Ne félj uram: velünk
A gyermek, a fogoly«.
Az alvó felvirad,
A bujdosó riad:
Szellő sincsen, de zúg,
Felhő sincsen, de búg
S villámlik messziről.
»Oh adj, oh adj nekem
Hűs cseppet, hű csehem!«”
»Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,
Enyhít... mikép a sír!«”
Állj meg, boszú, megállj:
Cseh-földön űl a rab;
Cseh földben a király,
Mindég is ott marad,
De visszajő a rab...!