„Akarta a fene/Arany János:V.László” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 24. sor: | 24. sor: | ||
<br> |
<br> |
||
::::::::::::::::::„Miért zúg a tömeg? |
::::::::::::::::::„Miért zúg a tömeg? |
||
::::::::::::::::::Kivánja eskümet?” |
::::::::::::::::::Kivánja ''eskümet''?” |
||
::::::::::::::::::„A nép, uram király, |
::::::::::::::::::„A nép, uram király, |
||
::::::::::::::::::Csendes, mint a halál, |
::::::::::::::::::Csendes, mint a halál, |
||
::::::::::::::::::Csupán a menny dörög.” |
::::::::::::::::::Csupán a ''menny'' dörög.” |
||
<br> |
<br> |
||
::::::::::::::::::Megcsörren a bilincs, |
::::::::::::::::::Megcsörren a bilincs, |
||
| 39. sor: | 39. sor: | ||
::::::::::::::::::„Uram, uram, ne félj! |
::::::::::::::::::„Uram, uram, ne félj! |
||
::::::::::::::::::László, tudod, nem él |
::::::::::::::::::László, tudod, nem él |
||
::::::::::::::::::S a gyermek, az fogoly.” |
::::::::::::::::::S a ''gyermek'', az fogoly.” |
||
<br> |
<br> |
||
::::::::::::::::::Mélyen a vár alatt |
::::::::::::::::::Mélyen a vár alatt |
||
| 73. sor: | 73. sor: | ||
::::::::::::::::::„Messze még a határ? |
::::::::::::::::::„Messze még a határ? |
||
::::::::::::::::::Minden perc egy halál!” |
::::::::::::::::::Minden perc egy halál!” |
||
::::::::::::::::: |
:::::::::::::::::»Legitten átkelünk, |
||
::::::::::::::::::Ne félj uram: velünk |
::::::::::::::::::Ne félj uram: ''velünk'' |
||
::::::::::::::::::A gyermek, a fogoly.” |
::::::::::::::::::A gyermek, a fogoly«.” |
||
<br> |
<br> |
||
::::::::::::::::::Az alvó felvirad, |
::::::::::::::::::Az alvó felvirad, |
||
| 83. sor: | 83. sor: | ||
::::::::::::::::::S villámlik messziről. |
::::::::::::::::::S villámlik messziről. |
||
<br> |
<br> |
||
:::::::::::::::::: |
::::::::::::::::::»Oh adj, oh adj nekem |
||
::::::::::::::::::Hűs cseppet, hű csehem!” |
::::::::::::::::::Hűs cseppet, hű csehem!«” |
||
:::::::::::::::::: |
::::::::::::::::::»Itt a kehely, igyál, |
||
::::::::::::::::::Uram, László király, |
::::::::::::::::::Uram, László király, |
||
::::::::::::::::::Enyhít... mikép a sír!” |
::::::::::::::::::Enyhít... mikép a sír!«” |
||
<br> |
<br> |
||
::::::::::::::::::Állj meg, boszú, megállj: |
::::::::::::::::::Állj meg, boszú, megállj: |
||
A lap 2012. november 23., 16:08-kori változata
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Arany János:V.László
Előző oldal: A ballada precessziós értelmezési kísérlete « » Következő oldal: Az V.László elemzése
- V. LÁSZLÓ
- Sűrű setét az éj,
- Dühöng a déli szél,
- Jó Budavár magas
- Tornyán az érckakas
- Csikorog élesen.
- „Ki az? mi az? vagy úgy -”
- „Fordulj be és alugy
- Uram László király:
- A zápor majd eláll,
- Az veri ablakod.”
- A felhő megszakad,
- Nyilása tűz, patak;
- Zúgó sebes özönt
- A rézcsatorna önt
- Budának tornyiról.
- „Miért zúg a tömeg?
- Kivánja eskümet?”
- „A nép, uram király,
- Csendes, mint a halál,
- Csupán a menny dörög.”
- Megcsörren a bilincs,
- Lehull, gazdája nincs:
- Buda falán a rab
- - Egy-egy felhődarab -
- Ereszkedik alá.
- „Hah! láncát tépi a
- Hunyadi két fia -”
- „Uram, uram, ne félj!
- László, tudod, nem él
- S a gyermek, az fogoly.”
- Mélyen a vár alatt
- Vonúl egy kis csapat;
- Olyan rettegve lép,
- Most lopja életét...
- Kanizsa, Rozgonyi.
- „Kettőzni kell az őrt,
- Kivált Mátyás előtt!”
- „Mátyás, az itt maradt,
- Hanem a többi rab -
- Nincsen, uram, sehol.”
- A felhő kimerült,
- A szélvihar elült,
- Lágyan zsongó habok
- Ezer kis csillagot
- Rengetnek a Dunán.
- „El! míg lehet s szabad!
- Cseh-földön biztosabb.”
- „Miért e félelem?
- Hallgat minden elem
- Ég s föld határa közt.”
- Az alvó aluszik,
- A bujdosó buvik;
- Ha zörren egy levél,
- Poroszlót jőni vél
- Kanizsa, Rozgonyi.
- „Messze még a határ?
- Minden perc egy halál!”
- »Legitten átkelünk,
- Ne félj uram: velünk
- A gyermek, a fogoly«.”
- Az alvó felvirad,
- A bujdosó riad
- Szellő sincsen, de zúg,
- Felhő sincsen, de búg
- S villámlik messziről.
- »Oh adj, oh adj nekem
- Hűs cseppet, hű csehem!«”
- »Itt a kehely, igyál,
- Uram, László király,
- Enyhít... mikép a sír!«”
- Állj meg, boszú, megállj:
- Cseh földön űl a rab;
- Cseh földben a király,
- Mindég is ott marad,
- De visszajő a rab...!
- (1853.)