Akarta a fene/Arany János:V.László

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Arany János:V.László

---

Előző oldal: A ballada precessziós értelmezési kísérlete « » Következő oldal: Az V.László elemzése

---

V. LÁSZLÓ Sűrű setét az éj, Dühöng a déli szél, Jó Budavár magas Tornyán az érckakas Csikorog élesen.

„Ki az? mi az? vagy úgy -” „Fordulj be és alugy Uram László király: A zápor majd eláll, Az veri ablakod.”

A felhő megszakad, Nyilása tűz, patak; Zúgó sebes özönt A rézcsatorna önt Budának tornyiról.

„Miért zúg a tömeg? Kivánja eskümet?” „A nép, uram király, Csendes, mint a halál, Csupán a menny dörög.”

Megcsörren a bilincs, Lehull, gazdája nincs: Buda falán a rab - Egy-egy felhődarab - Ereszkedik alá.

„Hah! láncát tépi a Hunyadi két fia -” „Uram, uram, ne félj! László, tudod, nem él S a gyermek, az fogoly.”

Mélyen a vár alatt Vonúl egy kis csapat; Olyan rettegve lép, Most lopja életét... Kanizsa, Rozgonyi.

„Kettőzni kell az őrt, Kivált Mátyás előtt!” „Mátyás, az itt maradt, Hanem a többi rab - Nincsen, uram, sehol.”

A felhő kimerült, A szélvihar elült, Lágyan zsongó habok Ezer kis csillagot Rengetnek a Dunán.

„El! míg lehet s szabad! Cseh-földön biztosabb.” „Miért e félelem? Hallgat minden elem Ég s föld határa közt.”

Az alvó aluszik, A bujdosó buvik; Ha zörren egy levél, Poroszlót jőni vél Kanizsa, Rozgonyi.

„Messze még a határ? Minden perc egy halál!” „Legitten átkelünk, Ne félj uram: velünk A gyermek, a fogoly.”

Az alvó felvirad, A bujdosó riad; Szellő sincsen, de zúg, Felhő sincsen, de búg S villámlik messziről.

„Oh adj, oh adj nekem Hűs cseppet, hű csehem!” „Itt a kehely, igyál, Uram, László király, Enyhít... mikép a sír!”

Állj meg, boszú, megállj: Cseh földön űl a rab; Cseh földben a király, Mindég is ott marad, De visszajő a rab...!

(1853.)