„Akarta a fene/Arany János:V.László” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Arany02-főcím}} |
{{Arany02-főcím}} |
||
---- |
---- |
||
Előző oldal: [[Akarta a fene/A ballada precessziós értelmezési kísérlete|A ballada precessziós értelmezési kísérlete]] « » Következő oldal: [[Akarta a fene/ |
Előző oldal: [[Akarta a fene/A ballada precessziós értelmezési kísérlete|A ballada precessziós értelmezési kísérlete]] « » Következő oldal: [[Akarta a fene/Az V.László elemzése|Az V.László elemzése]] |
||
---- |
---- |
||
V. LÁSZLÓ |
|||
Sűrű setét az éj, |
|||
Dühöng a déli szél, |
|||
Jó Budavár magas |
|||
Tornyán az érckakas |
|||
Csikorog élesen. |
|||
„Ki az? mi az? vagy úgy -” |
|||
„Fordulj be és alugy |
|||
Uram László király: |
|||
A zápor majd eláll, |
|||
Az veri ablakod.” |
|||
A felhő megszakad, |
|||
Nyilása tűz, patak; |
|||
Zúgó sebes özönt |
|||
A rézcsatorna önt |
|||
Budának tornyiról. |
|||
„Miért zúg a tömeg? |
|||
Kivánja eskümet?” |
|||
„A nép, uram király, |
|||
Csendes, mint a halál, |
|||
Csupán a menny dörög.” |
|||
Megcsörren a bilincs, |
|||
Lehull, gazdája nincs: |
|||
Buda falán a rab |
|||
- Egy-egy felhődarab - |
|||
Ereszkedik alá. |
|||
„Hah! láncát tépi a |
|||
Hunyadi két fia -” |
|||
„Uram, uram, ne félj! |
|||
László, tudod, nem él |
|||
S a gyermek, az fogoly.” |
|||
Mélyen a vár alatt |
|||
Vonúl egy kis csapat; |
|||
Olyan rettegve lép, |
|||
Most lopja életét... |
|||
Kanizsa, Rozgonyi. |
|||
„Kettőzni kell az őrt, |
|||
Kivált Mátyás előtt!” |
|||
„Mátyás, az itt maradt, |
|||
Hanem a többi rab - |
|||
Nincsen, uram, sehol.” |
|||
A felhő kimerült, |
|||
A szélvihar elült, |
|||
Lágyan zsongó habok |
|||
Ezer kis csillagot |
|||
Rengetnek a Dunán. |
|||
„El! míg lehet s szabad! |
|||
Cseh-földön biztosabb.” |
|||
„Miért e félelem? |
|||
Hallgat minden elem |
|||
Ég s föld határa közt.” |
|||
Az alvó aluszik, |
|||
A bujdosó buvik; |
|||
Ha zörren egy levél, |
|||
Poroszlót jőni vél |
|||
Kanizsa, Rozgonyi. |
|||
„Messze még a határ? |
|||
Minden perc egy halál!” |
|||
„Legitten átkelünk, |
|||
Ne félj uram: velünk |
|||
A gyermek, a fogoly.” |
|||
Az alvó felvirad, |
|||
A bujdosó riad; |
|||
Szellő sincsen, de zúg, |
|||
Felhő sincsen, de búg |
|||
S villámlik messziről. |
|||
„Oh adj, oh adj nekem |
|||
Hűs cseppet, hű csehem!” |
|||
„Itt a kehely, igyál, |
|||
Uram, László király, |
|||
Enyhít... mikép a sír!” |
|||
Állj meg, boszú, megállj: |
|||
Cseh földön űl a rab; |
|||
Cseh földben a király, |
|||
Mindég is ott marad, |
|||
De visszajő a rab...! |
|||
(1853.) |
A lap 2012. november 19., 22:32-kori változata
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Arany János:V.László
Előző oldal: A ballada precessziós értelmezési kísérlete « » Következő oldal: Az V.László elemzése
V. LÁSZLÓ Sűrű setét az éj, Dühöng a déli szél, Jó Budavár magas Tornyán az érckakas Csikorog élesen.
„Ki az? mi az? vagy úgy -” „Fordulj be és alugy Uram László király: A zápor majd eláll, Az veri ablakod.”
A felhő megszakad, Nyilása tűz, patak; Zúgó sebes özönt A rézcsatorna önt Budának tornyiról.
„Miért zúg a tömeg? Kivánja eskümet?” „A nép, uram király, Csendes, mint a halál, Csupán a menny dörög.”
Megcsörren a bilincs, Lehull, gazdája nincs: Buda falán a rab - Egy-egy felhődarab - Ereszkedik alá.
„Hah! láncát tépi a Hunyadi két fia -” „Uram, uram, ne félj! László, tudod, nem él S a gyermek, az fogoly.”
Mélyen a vár alatt Vonúl egy kis csapat; Olyan rettegve lép, Most lopja életét... Kanizsa, Rozgonyi.
„Kettőzni kell az őrt, Kivált Mátyás előtt!” „Mátyás, az itt maradt, Hanem a többi rab - Nincsen, uram, sehol.”
A felhő kimerült, A szélvihar elült, Lágyan zsongó habok Ezer kis csillagot Rengetnek a Dunán.
„El! míg lehet s szabad! Cseh-földön biztosabb.” „Miért e félelem? Hallgat minden elem Ég s föld határa közt.”
Az alvó aluszik, A bujdosó buvik; Ha zörren egy levél, Poroszlót jőni vél Kanizsa, Rozgonyi.
„Messze még a határ? Minden perc egy halál!” „Legitten átkelünk, Ne félj uram: velünk A gyermek, a fogoly.”
Az alvó felvirad, A bujdosó riad; Szellő sincsen, de zúg, Felhő sincsen, de búg S villámlik messziről.
„Oh adj, oh adj nekem Hűs cseppet, hű csehem!” „Itt a kehely, igyál, Uram, László király, Enyhít... mikép a sír!”
Állj meg, boszú, megállj: Cseh földön űl a rab; Cseh földben a király, Mindég is ott marad, De visszajő a rab...!
(1853.)