„Akarta a fene/Arany János:A walesi bárdok” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KeFe (vitalap | szerkesztései)
258 477 szerkesztés
a KeFe átnevezte a(z) Arany János: A walesi bárdok lapot a következő névre: Akarta a fene/Arany János:A walesi bárdok
KeFe (vitalap | szerkesztései)
258 477 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
6. sor: 6. sor:
{{vers2|Arany János|A walesi bárdok|
{{vers2|Arany János|A walesi bárdok|
<br />
<br />
:Edward király, angol király<br />
Edward király, angol király<br />
:Léptet fakó lován<br />
Léptet fakó lován:<br />
:Hadd látom, úgymond, mennyit ér<br />
Hadd látom, úgymond, mennyit ér<br />
:A velszi tartomány.<br />
A velszi tartomány.<br />
<br />
<br />
Van-e ott folyó és földje jó?<br />
"Királyasszony, néném,<br />
Az egekre kérném:<br />
Legelőin fű kövér?<br />
Azt a rózsát, piros rózsát<br />
Használt-e a megöntözés:<br />
Haj, beh szeretném én!<br />
A pártos honfivér?<br />
<br />
<br />
Beteg vagyok érte,<br />
S a nép, az istenadta nép,<br />
Ha oly boldog-e rajt’<br />
Szívdobogást érzek:<br />
Ha meghalok, egy virágnak<br />
Mint akarom, s mint a barom,<br />
A halottja lészek!"<br />
Melyet igába hajt?<br />
<br />
<br />
"Jaj! öcsém, Kázmér,<br />
Felség! valóban koronád<br />
Legszebb gyémántja Velsz:<br />
Azt nem adom százér!<br />
Földet, folyót, legelni jót,<br />
Menj! haragszom... nem szégyelled?...<br />
Félek, bizony gyász ér!<br />
Hegy-völgyet benne lelsz.<br />
<br />
<br />
Sietős az útam,<br />
S a nép, az istenadta nép<br />
Reggeli templomra:<br />
Oly boldog rajta, Sire!<br />
Ha beteg vagy, hát fekügy le<br />
Kunyhói mind hallgatva, mint<br />
Bársony pamlagomra."<br />
Megannyi puszta sir.<br />
<br />
<br />
Edward király, angol király<br />
Megyen a királyné,<br />
Megyen a templomba;<br />
Léptet fakó lován:<br />
Szép virágok, deli szűzek<br />
Körötte csend amerre ment,<br />
Mind követik nyomba.<br />
És néma tartomány.<br />
<br />
<br />
Könyörögne, - nem tud,<br />
Montgomery a vár neve,<br />
Nem tud imádkozni;<br />
Hol aznap este szállt;<br />
Olvasóját honn feledé:<br />
Montgomery, a vár ura,<br />
Ki megyen elhozni?<br />
Vendégli a királyt.<br />
<br />
<br />
"Eredj fiam, Klára,<br />
Vadat és halat, s mi jó falat<br />
Szem-szájnak ingere,<br />
Hamar, édes lyányom!<br />
Sürgõ csoport, száz szolga hord,<br />
Megtalálod a térdeplőn,<br />
Ha nem a diványon."<br />
Hogy nézni is tereh;<br />
<br />
<br />
S mind, amiket e szép sziget<br />
Keresi a Klára,<br />
Mégsem akad rája:<br />
Ételt-italt terem;<br />
S mind, ami bor pezsegve forr<br />
Királyasszony a templomban<br />
Oly nehezen várja!<br />
Túl messzi tengeren.<br />
<br />
<br />
Ti urak, ti urak! hát senkisem<br />
Keresi a Klára,<br />
Teljes egy órája:<br />
Koccint értem pohárt?<br />
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!<br />
Királyasszony a templomban<br />
De hiába várja.<br />
Ne éljen Eduárd?<br />
<br />
<br />
Vissza se megy többé<br />
Vadat és halat, s mi az ég alatt<br />
Szem-szájnak kellemes,<br />
Deli szűzek közzé:<br />
Azt látok én: de ördög itt<br />
Inkább menne temetőbe<br />
A halottak közzé.<br />
Belül minden nemes.<br />
⚫
<br />
Inkább temetőbe,<br />
A fekete földbe:<br />
Mint ama nagy palotába<br />
Ősz atyja elébe!<br />
<br />
<br />
"Hej! lányom, lányom!<br />
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!<br />
Mi bajodat látom?<br />
Ne éljen Eduárd?<br />
Jöszte, borúlj az ölemre,<br />
Hol van, ki zengje tetteim -<br />
Mondd meg, édes lyányom."<br />
Elő egy velszi bárd!<br />
<br />
<br />
"Jaj, atyám! nem - nem -<br />
Egymásra néz a sok vitéz,<br />
Jaj, hova kell lennem!<br />
A vendég velsz urak;<br />
Hadd ölelem lábad porát, <br />
Orcáikon, mint félelem,<br />
Taposs agyon engem...!"<br />
Sápadt el a harag.<br />
<br />
<br />
Szó bennszakad, hang fennakad,<br />
Harangoznak délre,<br />
Udvari ebédre;<br />
Lehellet megszegik. -<br />
Akkor mene Felicián<br />
Ajtó megöl fehér galamb,<br />
A király elébe.<br />
Ősz bárd emelkedik.<br />
<br />
<br />
A király elébe,<br />
Itt van, király, ki tetteidet<br />
De nem az ebédre:<br />
Elzengi, mond az agg;<br />
S fegyver csörög, haló hörög<br />
Rettenetes bosszuálló<br />
Kardja volt kezébe'.<br />
Amint húrjába csap.<br />
<br />
<br />
„Fegyver csörög, haló hörög,<br />
"Életed a lyányért<br />
A nap vértóba száll,<br />
Erzsébet királyné!"<br />
Jó szerencse, hogy megváltja<br />
Vérszagra gyűl az éji vad:<br />
Gyönge négy ujjáért.<br />
Te tetted ezt, király!<br />
<br />
<br />
"Gyermekemért gyermek:<br />
|<br />
Levágva népünk ezrei,<br />
Lajos, Endre, halj meg!"<br />
Jó szerencse, hogy Gyulafi<br />
Halomba, mint kereszt,<br />
Rohan a fegyvernek.<br />
Hogy sírva tallóz aki él:<br />
Király, te tetted ezt!”<br />
<br />
<br />
"Hamar a gazembert...<br />
Máglyára! el! igen kemény -<br />
Fiaim, - Cselényi...!"<br />
Parancsol Eduárd -<br />
Ott levágák Feliciánt<br />
Ha! lágyabb ének kell nekünk;<br />
A király cselédi. -<br />
S belép egy ifju bárd.<br />
<br />
<br />
"Véres az ujjad,<br />
„Ah! lágyan kél az esti szél<br />
Milford-öböl felé;<br />
Nem vérzik hiába:<br />
Mit kivánsz most, királyi nőm,<br />
Szüzek siralma, özvegyek<br />
Fájdalom díjába?"<br />
Panasza nyög belé.<br />
<br />
<br />
Ne szülj rabot, te szűz! anya<br />
"Mutató ujjamért<br />
Szép hajadon lányát;<br />
Ne szoptass csecsemőt!...”<br />
S int a király. S elérte még<br />
Nagy ujjamért legény fia<br />
A máglyára menőt.<br />
Borzasztó halálát;<br />
<br />
<br />
A másik kettőért<br />
De vakmerőn s hívatlanul<br />
Veje, lánya végét;<br />
Előáll harmadik;<br />
Piros vérem hullásaért<br />
Kobzán a dal magára vall,<br />
''Minden nemzetségét!''"<br />
Ez ige hallatik:<br />
<br />
<br />
Rosz időket érünk,<br />
„Elhullt csatában a derék -<br />
Rosz csillagok járnak.<br />
No halld meg, Eduárd:<br />
Isten ója nagy csapástól<br />
Neved ki diccsel ejtené,<br />
Mi magyar hazánkat! <br />
Nem él oly velszi bárd.<br />
⚫
<br />

„Emléke sír a lanton még -<br />
⚫
(1855)| | }}
No halld meg, Eduárd:<br />
Átok fejedre minden dal,<br />
Melyet zeng velszi bárd.”<br />
<br />
Meglátom én! - S parancsot ád<br />
Király rettenetest:<br />
Máglyára, ki ellenszegül,<br />
Minden velsz énekest!<br />
<br />
Szolgái szét száguldanak,<br />
Ország-szerin, tova.<br />
Montgomeryben így esett<br />
A híres lakoma. -<br />
<br />
S Edvárd király, angol király<br />
Vágtat fakó lován;<br />
Körötte ég földszint az ég:<br />
A velszi tartomány.<br />
<br />
Ötszáz, bizony, dalolva ment<br />
Lángsírba velszi bárd:<br />
De egy se bírta mondani<br />
Hogy: éljen Eduárd. -<br />
<br />
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal<br />
London utcáin ez?<br />
Felköttetem a lord-majort,<br />
Ha bosszant bármi nesz!<br />
<br />
Áll néma csend; légy szárnya bent,<br />
Se künn, nem hallatik:<br />
„Fejére szól, ki szót emel!<br />
Király nem alhatik.”<br />
<br />
Ha, ha! elő síp, dob, zene!<br />
Harsogjon harsona:<br />
Fülembe zúgja átkait<br />
A velszi lakoma...<br />
<br />
De túl zenén, túl síp-dobon,<br />
Riadó kürtön át:<br />
Ötszáz énekli hangosan<br />
A vértanúk dalát.<br />
⚫
| | }}

A lap 2012. október 29., 09:22-kori változata

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Arany János:A walesi bárdok

Előző oldal: Zách Klára elemzése « » Következő oldal: A walesi bárdok elemzése

Arany János


A walesi bárdok


Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgõ csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megöl fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hívatlanul
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez ige hallatik:

„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

„Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegül,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se bírta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.

.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Akarta_a_fene/Arany_János:A_walesi_bárdok&oldid=159182”