„Akarta a fene/Arany János:Tetemre-hívás” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
7. sor: | 7. sor: | ||
<big><b>Tartalom</b></big><br /> |
<big><b>Tartalom</b></big><br /> |
||
;[[Arany János:Tetemre hívás]] |
;[[Arany János:Tetemre hívás]] |
||
;[[Arany János:Tetemre-hívás/A 2012-es |
;[[Arany János:Tetemre-hívás/A 2012-es irodalom érettségihez|A 2012-es irodalom érettségihez]] |
||
;[[Arany János:Tetemre-hívás/Az esztétikai ismerkedés|Az esztétikai ismerkedés]] |
;[[Arany János:Tetemre-hívás/Az esztétikai ismerkedés|Az esztétikai ismerkedés]] |
||
;[[Arany János:Tetemre-hívás/Rövid jogtörténeti - pszichológiai kitérő|Rövid jogtörténeti - pszichológiai kitérő]] |
;[[Arany János:Tetemre-hívás/Rövid jogtörténeti - pszichológiai kitérő|Rövid jogtörténeti - pszichológiai kitérő]] |
A lap 2012. október 11., 21:20-kori változata
Következő oldal: A 2012-es Magyar irodalom érettségihez
Tartalom
Tetemre-hívás
- A radványi sötét erdőben
- Halva találták Bárczi Benőt.
- Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
- "Ime, bizonyság Isten előtt:
- Gyilkos erőszak ölte meg őt!"
- Kastélyába vitette föl atyja,
- Ott letevék a hűs palotán;
- Ki se terítteti, meg se mosatja:
- Vérben, ahogy volt, nap nap után
- Hever egyszerű ravatalán.
- Állata őrzeni négy alabárdost:
- "Lélek ez ajtón se be, se ki..."
- "Hátha az anyja, szép huga már most
- Jönne siratni?" - "Vissza neki;
- Jaj, ki parancsom, élve, szegi!"
- Fojtva, teremről rejti teremre
- Halk zokogását asszonyi bú. -
- Maga, pecséttel, "hívja tetemre"
- Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
- Legyen a seb vérzése tanú.
- A palotát fedi fekete posztó,
- Déli verőn sem süt oda nap;
- Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
- Gyertya, feszűlet, kánoni pap:
- Sárga viaszfényt nyughelye kap.
- "Jöjjenek ellenségi, ha voltak!"
- Jő, kit az apja rendre nevez;
- Hiába! nem indul sebe a holtnak
- Állva fejénél az, vagy emez:
- "Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez."
- "Hát ki?..." riad fel Bárczi sötéten,
- "Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
- Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
- Váddal az önnön szívemig ér:
- Mindenki gyanús nekem, aki él!"
- "Jöjjenek úgy hát ifju baráti!"
- Sorra belépdel sok dalia:
- Fáj nekik a hőst véribe' látni,
- S nem harc mezején elomlania.
- Erre se vérzik Bárczi fia.
- "Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...
- Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!"
- Megkönnyezetlen senki se hagyja,
- Kedves urára szánva tekint.
- Nem fakad a seb könnyre megint.
- "Jöjjön az anyja! hajadon húga!"
- Künn a leány, már messze, sikolt;
- Anyja reárogy, öleli búgva:
- Mindre nem érez semmit a holt:
- Marad a tört vér - fekete folt.
- "Jöjjön utolszor szép szeretője,
- Titkos arája, Kund Abigél!"
- Jő; - szeme villan s tapad a tőrre,
- Arca szobor lett, lába gyökér.
- - Sebből pirosan buzog a vér.
- Könnye se perdűl, jajja se hallik,
- Csak odakap, hol fészkel az agy:
- Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
- Döbbenet által a szív ere fagy:
- "Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!"
- Kétszeri mondást - mint lebüvölten -
- Hallgat el, aztán így rebegi:
- "Bárczi Benőt én meg nem öltem
- Tanum az Ég, s minden seregi!
- Hanem e tőrt én adtam neki.
- Bírta szivem' már hű szerelemre -
- Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
- Unszola mégis szóval "igenre",
- Mert ha nem: ő kivégzi magát.
- Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!"
- S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
- Szeme szokatlan lángot lövell,
- Kacag és sír, s fennvillogtatja
- S vércse-visongással rohan el.
- Vetni kezet rá senki se mer.
- Odakinn lefut a nyilt utca során,
- Táncolni, dalolni se szégyell;
- Dala víg: "Egyszer volt egy leány,*
- Ki csak úgy játszott a legénnyel,
- Mint macska szokott az egérrel!"
* * *
Következő oldal: Arany János:Tetemre-hívás/A 2012-es Magyar irodalom érettségihez