„Címerhatározó/Hertelendy címer” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Estefan (vitalap | szerkesztései)
Estefan (vitalap | szerkesztései)
14. sor: 14. sor:


====Hertelendy család szálláshelye====
====Hertelendy család szálláshelye====

Ezt támasztja alá szálláshelyének, a jelenleg '''Tolna''' és '''Baranya''' ''megye'' közötti lakhelye, az [[Árpád nemzetség]] szállás területén. Nevezetesen a mai '''Magyar, Kis, Horváthertelend''' ''Baranya megyében''.
Ezt támasztja alá szálláshelyének, a jelenleg '''Tolna''' és '''Baranya''' ''megye'' közötti lakhelye, az [[Árpád nemzetség]] szállás területén. Nevezetesen a mai '''Magyarhertelend, Kishertelend, Horváthertelend''' ''Baranya megyében''.
A [[Csák nemzetség]] [[Szabolcs fejedelem]]-től származtatja magát, így vérségi származás alapján az [[Árpád nemzetség]] tagja is.
A [[Csák nemzetség]] [[Szabolcs fejedelem]]-től származtatja magát, így vérségi származás alapján az [[Árpád nemzetség]] tagja is.
Az [[Álmos]]-tól eredő leszármazottak nemzetségét az [[Árpád korban]] [[Turul nemzetség]]nek hívták.
Az [[Álmos]]-tól eredő leszármazottak nemzetségét az [[Árpád korban]] [['''Turul nemzetség''']]nek hívták.


====Hertelendy család származása====
====Hertelendy család származása====

A lap 2011. szeptember 28., 08:41-kori változata

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Hertelendy család címerével foglalkozik.

Árpád-házi királyok által adományozott címer

Címer történet

A Hertelendy család legrégibb ismert,''Mohács''előtt keletkezett címere, amely a Zala vármegye címertárában, és a XIV. sz-i címer leírásban is szerepel, a XII. sz. végéig címeremeléssel keletkezett, valószínűleg II. Géza lovagkirály által. A magyar nemesi almanach a családot a Csák nemzetséghez sorolja nemzetségi címere alapján is. A hertelendi Hertelendy család címere tartalmazza, és őrzi, örökli a nemzetségi (tamgákat - jelképeket) szimbólumokat az ágaskodó oroszlánokat, amelyek a Szabolcs fejedelem származására utaló ötgombos fejedelmi aranykoronát tartják. A Csák nemzetség címere a Hertelendy család címerében maradt fenn:

Címer leírás

Kék alapú pajzson, zöld vágott talpon ágaskodó, páros vörösen fegyverzett oroszlán a feje fölé emel egy ötgombos aranykoronát. A másik karjukkal egy jobbról balra mutató páncélos, szablyát tartó jobb kart tartanak, amelyet felülről nyíl üt át. A pajzsot egy ötgombos aranykorona koronázza, azonos az oroszlánok által tartottal. A korona felett páncélos, szembenéző, pántos lovagsisak, arany rendjellel, amely a kardot tartó lovagi karral együtt az örökölhető lovagság, és lovagrend adományozást jelenti. Az előbbi szimbólumok (tamgák) miatt történt a címeremelés. Ezeket a szimbólumokat a 12. század végéig adták ki. A lovagsisak felett fészkelő pelikán, amely saját húsával, vérével táplálja három fiókáját a család totemje. Ez mind a család nemességének,címerének származása, keletkezése a távoli múlt homályába ered.

Hertelendy család szálláshelye

Ezt támasztja alá szálláshelyének, a jelenleg Tolna és Baranya megye közötti lakhelye, az Árpád nemzetség szállás területén. Nevezetesen a mai Magyarhertelend, Kishertelend, Horváthertelend Baranya megyében. A Csák nemzetség Szabolcs fejedelem-től származtatja magát, így vérségi származás alapján az Árpád nemzetség tagja is. Az Álmos-tól eredő leszármazottak nemzetségét az Árpád korban '''Turul nemzetség'''nek hívták.

Hertelendy család származása

A nemzetségi emlékezet alapján Szabolcs fejedelem Álmos fia, és Árpád testvére (féltestvére). Így Árpád után nagyfejedelem. Szabolcs fia Előd háttérbe szorul, majd Előd fia Csák Géza nagyfejedelem-mel kötött egyezsége alapján a Vértest birtokadományként megkapja, Csák vára megépítésének kötelezettségével. I. István király a Koppány lázadás leverése, a püspökségek - egyházi és királyi vármegyék kialakítása mellett, megújítja a hűbéri szerződéseket a családtagjaival is. Csák fia Csák-nak zászlóján aranyoroszlán, amely a Csák nemzetség pecsétnyomóján is szerepel, címerében is megismétlődik, I. István király-tól megerősítést nyer birtokaira, és nemzetségi jelképeire. Csák fia Hertelend Pelikán zászlót, Csák nemzetség címere alapján, új Hertelendy család címere lett kiadva.

Címer előzmény

Ősi, nemzetségi jelképek alapján adja ki a német lovagok zászlói, címerpajzsai, pecsétnyomói alapján az új magyar lovagok, zászlósurak, birtok adományozottak részére a megkülönböztető jelképeket. Így a Csák nemzetség zászlóján aranyoroszlán, címerpecsétjében szintén aranyoroszlán ágaskodik. Címerpajzsa kék mezejében egy aranyoroszlán, majd felette a lovagsisakból egy aranykoronás aranyoroszlán bújik elő. Csák fia Csák a nemzetségének zászlóját, pecsétnyomóját, címerét örökölte, míg féltestvére Hertelend anyai személynevét, és Pelikán totemjét.

Családi címer

Új családi zászlója a Pelikán, címere és pecsétnyomója a Csák nemzetség címerének összetett jelképeiből áll: A kék mezőben, a birtokadományozásként zöld vágott talpon álló páros aranyoroszlán (veresen fegyverzett)egy ötgombos fejedelmi aranykoronát tart a feje fölé. A pajzs tetején azonos ötgombos fejedelmi aranykorona van. Szabolcs fejedelem-től való származás királyi elismerése és megerősítése. A lovagsisakon fészkel a Pelikán saját húsával, vérével táplálja három fiókáját. A rend és tisztaság jelképe.

Hertelendy család első birtokai:

Birtokadományként a Mecsek északi lejtőjén fekvő Kishertelend, (hertelendi völgy), Szék, Magyarhertelend, Horváthertelend közti területet kapja. Templom és királyi ítélkezőhely építési kötelezettséggel. A Hertelendy család tornaképes lovagi, katonai, királyi szolgálatot látott el. A tatárjárás során a terület megsemmisült, lakói elmenekültek. Mohácsig a terület újra benépesült, ekkor jön létre a Tolna megyei Hertelendi puszta. Mohács után már nem szerepelnek ezen a területen a család tagjai. A Hertelendy család ezután Zala, Somogy vármegye területén bukkan fel, mint a település Hertelend nevek, és a lak névtoldalék is.

Vegyes-házi királyok címer adományai

A 14 és 15. sz.-ban Somogy - Zala - Vas vármegye területén fordul elő Hertelend puszta, helység, major, stb.

Habsburg-ház címer megerősítése, birtokadományai:

A török elleni háborús tetteiért 1543-ban kapja a Hertelendy család Pusztalakot, és Vindornyalakot, amely a megerősített nemesi címer előnevei közé kerül. Így a Hertelendi előnév mellett, a Vindornyalaki is nemesi előneve lett. A címer megerősítése a német heraldika előírásai szerint készült, így az eredeti jelentés, értelmezés megváltozott. A változások: A páncélos jobb kar balról jobbra mutat, a szablya elmaradt. A címerben az ötgombos koronából stilizált, levélkorona lett. Az arany levélkorona a pajzs teteje helyett a sisak tetejére került, mint a Pelikán fészke. A pántos lovagsisak jobbra néz, szembenézés helyett. A többi szimbólum szinte változatlan. Ettől eltérő Hertelendy Andor máltai lovag címere, amely a Máltai Lovagrend jelképeit is tartalmazza. Hertelendy Andor nemesi személyes címere a Máltai Lovagrend által adományozott címer, amely az adott kor nagyon szigorú nemesi származási előírásai alapján készült. A rendes lovagi rendi tagság az előírt nemzedéki előzmények bizonyítása, ellenőrzése után, még rendtagok ajánlását is megkövetelte. Kivétel volt, ha vér szerinti származás igazolt módon történő vizsgálata alapján, őse - elődje Máltai, Johannita, Templomos Lovagrend tagja volt. Irattár őrizte az előzményeket, iratokat. Ez a kivétel Hertelendy Andor Máltai lovagnál is érvényesült, amely a Rend tisztségeinek betöltésénél is pozitív hatást váltott ki. H. Andor lovagi címere őrzi az Árpád-házi királyok által adományozott családi címer lovagi hagyományait, jogfolytonosságát. Ez a címer azonosságaiból, valamint a címer feliratából következik: Andor de Hertelend, a de genere Hertelend latin formula szerinti rögzítése. A de genere az Árpádházi királyok által adományozott nemesség elismerése, valamint a nemesség származási helyének megerősítése: Hertelend. Így igazolja és megerősíti az adományozott nemesi címer előzmény, és előnév eredetét, keletkezését, és származási helyét. Hertelendy Andor a budapesti Mátyás templom altemplomában nyugszik.

Estefan 2011. szeptember 6., 18:45 (CEST)

Estefan 2011. augusztus 31., 10:56 (CEST)


Hertelendy címer


[Fájl:Hertelendy_Anna_úrnő_pecsétje_1777-ből.jpg|thumb|Hertelendy Anna úrnő pecsétje 1777-ből]]

Hertelendy Anna, a híres-hírhedt szépasszony (a Vasárnapi Újság nyomán)


A XVII–XVIII. század fordulóján Kehida (egyik?) földesura Hertelendy Gáspár volt. A Hertelendy család Kehidára, vagy legalábbis annak egyes részeire vonatkozó jogosultsága a XVII. század első harmadára vezethető vissza. Ugyanis Batthyány I. Ádám familiárisa, Hertelendy Ambrus Vas vármegyei szolgabíró fia, Hertelendy Ádám vette felségül 1636. január 6-án Vági István özvegyét, dávodi Bakó Juditot, aki Bakó Gergely leánya, és Háshágyi Anna dédunokája volt. Vági István nevével egy 1623-ban, Kehidán lefolytatott tanúkihallgatási jegyzőkönyvben mint a település – minden bizonnyal felesége révén – jobbágytartó nemesével találkozhatunk. Mindezek azt bizonyítják, hogy a Hertelendyek a Háshágyiak kehidai javaihoz leányági örökösödés révén, többnemzedéknyi idő elteltével, közvetetten jutottak hozzá.

A Rákóczi-kor okozta bizonytalan jogviszonyok miatt Hertelendy László, Gáspár, Boldizsár, Gábor, Mihály és Zsigmond, továbbá a leányágakba beházasodott Gombás György és Fényes Benedek 1718. március 4-én, Bécsben kiállított birtokba beiktató és megerősítő királyi oklevelet szerzett III. Károly királytól a népes família vasi és zalai – Kehida az ott lévő nemesi kúriákkal, Dániel-Karmacs, Söjtör, Tófej, Vindornyalak, Felsőkustány, Sármellék és Devecser (!) – korábban békésen bírt javaira.

A Hertelendyek, akik Zala vármegye kiterjedt, Mohács előtti múltra viszszatekintő családja voltak, ekkor már a Nyugat-Dunántúl másik két vármegyéjében, Vasban és Sopronban is meggyökeresedett oldalágakkal rendelkeztek. Így nem meglepő, hogy Hertelendy Gáspár leányait a térség két, hasonlóképpen nagy múltú, Mohács előtti eredetű, ám ekkorra már csak szerényebb vagyonnal bíró családjának férfisarjai vették feleségül. Éva Rumy Boldizsár, Erzsébet pedig ákosházi Sárkány István hitvese lett. Fekvőbirtokainak örököse Hertelendy Gáspár egyetlen fia, Gábor volt.

A XVIII. századi földesurak közül vitathatatlanul – az 1713. március 4-én született és 1757. április 15-én elhunyt – Hertelendy Gábort kell Kehida legjelentősebb birtokosának, a település újjászervezőjének és újjáépítőjének tekintenünk. A nyugat-dunántúli regionális elithez tartozó család tagjaként jelentős törvényhatósági karriert futott be. 1735–1744 között al-, majd 1747-ig főszolgabírói hivatalt töltött be Zala megye kapornaki járásában. 1747–1756 között a vármegye főjegyzőjeként tevékenykedett, majd a pályaív megkoronázásaként 1756. október 11-étől haláláig a törvényhatóság első alispánja volt.

Az 1783. évi tanúvallatások szerint ő váltotta vissza az Ányosok részjószágát készpénzen felvásárolva a rokonság birtokrészeit. Az 1740-es években új udvarházat (kastélyt), majd 1747-ben templomot kezdett el építtetni.

Kehida másik földesúri famíliája, a Deák família a XVIII. században még egyáltalán nem rendelkezett a Hertelendyekhez hasonlítható múlttal és tekintéllyel. Tagjai pénzükre támaszkodva indultak meg a jogi-társadalmi felemelkedés útján, amikor a XVII. században szinte tömeges lehetőség nyílt a nemesi kiváltságok megszerzésére. Feltörekvésük dinamizmusa a következő század generációit is jellemezte.

Deák II. Péter elsőszülött fia, Gábor az apa szívós építkező munkájának köszönhetően fölöttébb sikeresnek ígérkező házasságot kötött. 1757. augusztus 28-án Kehidán – Tárnok földesuraként – feleségül vette Hertelendy Gábor nemrég árvaságra jutott egyetlen leányát, Hertelendy Annát. E frigy Deák Gábort vitathatatlanul a megye nemesi elitjéhez kapcsolta, és az egyetlen leányörökös révén Kehida, valamint a kiterjedt Hertelendy-uradalom törvény szerinti földesurává tette. Ugyanakkor azonban e házasság mindkét félnek sok bajt, pört és szerencsétlenséget hozott.

A később óriási adósságai és botránygyanús magánélete miatt elhíresült Hertelendy Anna 1768-ban vagyoni elválasztást, illetve házasságbontást kezdeményezett férjével szemben. Deák Gábor és Hertelendy Anna, tekintettel a közöttük fennálló házassági problémákra, 1768. november 26-án Kehidán Forintos Gábor, Zala vármegye alispánja és Hertelendy György főszolgabíró előtt meg is egyeztek a birtokok szétválasztásáról. A kehidai, kustányi, koppányi, orbányosfai, forintosházi, nemesapáti és benkeházi jószágok az asszony tulajdonába kerültek, míg a söjtöri, tófeji, hahóti javak a muraközi szőlővel és a koppányi Kozári-féle malommal egyetemben, 11 226 forint ellenében – amely összeget Hertelendy Gábor adósságainak kifizetésére fordítottak –, a tárnoki birtokára visszavonuló Deák Gáboréi lettek.

A válást és a birtokok szétválasztását követően, 1769-ben Hertelendy Anna Kehidát is saját kezelésébe vette a Hertelendy család több más birtokával együtt. Mivel azonban unokatestvérével, Uzovics Ferenccel folytatott kétes viszonya miatt átmenetileg a Nyitra megyei Elecskére költözött, és Kehidára csak rövidebb látogatásokra járt vissza, az itteni gazdaságot 17691774 között tiszttartói vezették.

Időközben meglepő események történtek. Deák Gábor az asszony rendezetlen magánéletére hivatkozva pert kezdett az elveszett kehidai birtokok visszaszerzéséért Hertelendy Anna ellen. A konfliktus elmérgesedését jelzi, hogy miközben 1773 áprilisában Balogh László tanácsos, királyi biztos széles körű vizsgálódásba kezdett Hertelendy Anna és Uzovics Ferenc botrányos kapcsolatáról, Uzovics Ferenc maga és az asszony becsületének védelme érdekében kezdeményezett hasonlóan kiterjedt körű vizsgálatot. Valószínűleg ennek, a legfelsőbb fórumokat is érintő ügynek köszönhető, hogy 1773. október 1-jén Mária Terézia királynő az udvari kancellárián keresztül elrendelte Hertelendy Anna tiszttartója számadásainak Zala megye általi felülvizsgálatát. Az asszony költséges életvitele miatt egész sor adóssági per is indult.

Több részbirtok eladását követően, 1795. május 20-án megegyezett fiával, Deák Ferenccel, aki feleségével, Sibrik Erzsébettel közösen magára vállalta Hertelendy Anna immár hetvenkétezer forintra rúgó adósságát, így az anyai birtokok az ő tulajdonába mentek át. Hertelendy Anna a továbbiakban gyermekeitől külön élt Kehidán, egészen 1803-ban bekövetkezett haláláig.[1]


  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[2]


Lásd még: