„Heraldikai lexikon/Kék” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
23. sor: | 23. sor: | ||
== A kék változatai == |
== A kék változatai == |
||
A kéknek különféle sötét és világos árnyalatai használatosak a heraldikában a standard középkékhez képest. Ezek közül az ''égszínkék'' rendelkezik a legrégibb hagyományokkal. A vízkék (de: Wasserfarbe) az újkori heraldika világoskék színárnyalata volt, melynek külön [[vonalkázás]]a is van, de használata fölösleges, mert a vizet mindig kékkel színezik és erre a célra jól alkalmazhatók a már használatban levő különféle kék színárnyalatok. |
A kéknek különféle sötét és világos árnyalatai használatosak a heraldikában a standard középkékhez képest. Ezek közül az ''égszínkék'' rendelkezik a legrégibb hagyományokkal. A vízkék (de: Wasserfarbe) az újkori heraldika világoskék színárnyalata volt, melynek külön [[vonalkázás]]a is van, de használata fölösleges, mert a vizet mindig kékkel színezik és erre a célra jól alkalmazhatók a már használatban levő különféle kék színárnyalatok. |
||
== A kék előállítása == |
|||
A kékhez ultramarint (párizsi kéket) használtak, melyet a lazúrkő |
|||
(lapis lazuli) nevű féldrágakő őrlésével állítottak elő. Ez nagyrészt |
|||
alumínium- és nátrium-szilikátokat tartalmaz. A lapis lazulit már az |
|||
ókortól sőt régebben is bányászták és exportálták Afganisztánból, |
|||
Badakhshan tartományból, az Amu-Darja mellett. Ezért nevezték |
|||
ultramarinnak, hiszen a Földközi-tengeren túlról származott. Az |
|||
elkészítése rendkívül bonyolult és hosszadalmas volt, ami az árában is |
|||
megnyilvánult. |
|||
Ezt a folyamatot Cennino Cennini (Il libro dell'arte, a 15. sz. eleje) írta le részletesen: "Először vedd a lapis |
|||
lazurit. ... Tördd össze egy letakart bronzmozsárban, hogy a pora ne |
|||
szabaduljon ki, majd öntsd ki egy porfirkőre és törjed százazon. Majd |
|||
vegyél egy fedett szitát, amilyet a materialisták használnak a |
|||
gyógyszerek átszitálására. És szitáldd át ezt a zúzalékot és tördd |
|||
össze újra szükség szerint. Emlékezz arra, hogy minél finomabbra |
|||
töröd, annál finomabb lesz a kék szín." Ezután az porrá tört követ |
|||
olvasztott viasszal, gyantával és olajjal tésztaszerű anyaggá gyúrták, |
|||
melyen Cennini szerint három napon és estén át kell dolgozni. A |
|||
tésztához ezután hígított hamuzsír (kálium-karbonát) oldatot adtak, |
|||
melyet vízben fahamu lúgozásával készítettek, és az egész anyagot újra |
|||
addig dagasztották, amíg a lúg teljesen kék nem lett. Ilyen módon a |
|||
kék részecskék néhány nap alatt az edény alján ülepedtek le, míg az |
|||
anyag többségét alkotó színtelen kristályos anyag és a többi |
|||
szennyeződés a tésztaszerű anyagban maradt, majd az üledéket porrá |
|||
szárították |
|||
A kékhez kobaltot, pontosabban kobaltsókat is használtak, mert a |
|||
kobalt fémet 1735-ig nem ismerték. Továbbá a középkori és a reneszánsz |
|||
festészetben azuritot is használtak, mely jóval olcsóbb volt, |
|||
Európában bányászták és csak össze kellett törni és le kellett |
|||
ülepíteni. Hidratáció által azonban zöldszínű malachittá válik és |
|||
enyhén lúgos környezetben a nedvesség hatására hosszú távon rézoxiddá |
|||
válik, ami fekete foltokban jelentkezik. |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
<references/> |
<references/> |
||
{{kék}} |
|||
== Lásd még == |
== Lásd még == |
A lap 2010. január 31., 15:24-kori változata
Névváltozatok:
sötétkék (Nagy Iván IX.518.), égszinű (Nagy Iván VIII. 324.), égszin kék (Nagy Iván IV. 122., Barna-Sümeghy 61.), tengerszínű (NySz I. 344), saphir színű (Nagy Iván I. 3., IV. 256.), türkís (NySz I. 1124.), lazúr festék: armenium, color armenius, cearuleum, asurblau (NySz I. 835.), achamarin (NySz I. 1124.) indegó, indi; indicum; indigo (NySz I. 1124.)
fr: azur, en: azure, de: blau, r. de: Azur (Oswald 49.), Lasur, Lasurfarben (Oswald 248.), Saphir (Oswald 340.)
Rövidítések
A kék a színek közé tartozó heraldikai színezék. A heraldikában használt kék árnyalatok az azúrkék, középkék, kobaltkék és ultramarin, de a magyar heraldikában nagyon gyakori az égszínkék is, mely alapként jobban láthatóvá teszi a pajzson ábrázolt címerábrákat.
A szó etimológiája
A kék szín egyes nyugat-európai heraldikai rendszerekben használt neve (fr: azur, en: azure) a perzsa لاژورد lazhward származéka, mely a sötétkék kövek (lapis lazuli) lelőhelyének neve volt. A régi francia nyelvbe a 12. századba került, majd a heraldikában is megjelent 'kék' értelemben. Az 1066 utáni normann hódítás után a franciául beszélő nemesek is használták Angliában, az angolszász köznép pedig az eredeti nevet tartotta meg. Míg tehát a francia nyelvű heroldok a zászlókon a színt az azure, addig a köznép ugyanazt a blue szóval nevezte meg.
A kék szimbolikája
A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a kékhez kapcsolni. Prinsaultnál a szépség, nemesség, magasztosság jelképe volt. Lopez de Haro-nál (1622) az égboltot és a levegőt jelképezi.[1] A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a veneto elnevezést használta a kékre.
A kék változatai
A kéknek különféle sötét és világos árnyalatai használatosak a heraldikában a standard középkékhez képest. Ezek közül az égszínkék rendelkezik a legrégibb hagyományokkal. A vízkék (de: Wasserfarbe) az újkori heraldika világoskék színárnyalata volt, melynek külön vonalkázása is van, de használata fölösleges, mert a vizet mindig kékkel színezik és erre a célra jól alkalmazhatók a már használatban levő különféle kék színárnyalatok.
A kék előállítása
A kékhez ultramarint (párizsi kéket) használtak, melyet a lazúrkő (lapis lazuli) nevű féldrágakő őrlésével állítottak elő. Ez nagyrészt alumínium- és nátrium-szilikátokat tartalmaz. A lapis lazulit már az ókortól sőt régebben is bányászták és exportálták Afganisztánból, Badakhshan tartományból, az Amu-Darja mellett. Ezért nevezték ultramarinnak, hiszen a Földközi-tengeren túlról származott. Az elkészítése rendkívül bonyolult és hosszadalmas volt, ami az árában is megnyilvánult.
Ezt a folyamatot Cennino Cennini (Il libro dell'arte, a 15. sz. eleje) írta le részletesen: "Először vedd a lapis lazurit. ... Tördd össze egy letakart bronzmozsárban, hogy a pora ne szabaduljon ki, majd öntsd ki egy porfirkőre és törjed százazon. Majd vegyél egy fedett szitát, amilyet a materialisták használnak a gyógyszerek átszitálására. És szitáldd át ezt a zúzalékot és tördd össze újra szükség szerint. Emlékezz arra, hogy minél finomabbra töröd, annál finomabb lesz a kék szín." Ezután az porrá tört követ olvasztott viasszal, gyantával és olajjal tésztaszerű anyaggá gyúrták, melyen Cennini szerint három napon és estén át kell dolgozni. A tésztához ezután hígított hamuzsír (kálium-karbonát) oldatot adtak, melyet vízben fahamu lúgozásával készítettek, és az egész anyagot újra addig dagasztották, amíg a lúg teljesen kék nem lett. Ilyen módon a kék részecskék néhány nap alatt az edény alján ülepedtek le, míg az anyag többségét alkotó színtelen kristályos anyag és a többi szennyeződés a tésztaszerű anyagban maradt, majd az üledéket porrá szárították
A kékhez kobaltot, pontosabban kobaltsókat is használtak, mert a kobalt fémet 1735-ig nem ismerték. Továbbá a középkori és a reneszánsz festészetben azuritot is használtak, mely jóval olcsóbb volt, Európában bányászták és csak össze kellett törni és le kellett ülepíteni. Hidratáció által azonban zöldszínű malachittá válik és enyhén lúgos környezetben a nedvesség hatására hosszú távon rézoxiddá válik, ami fekete foltokban jelentkezik.
Jegyzetek
- ↑ "La segunda color que en regla de armeria tenemos por mas noble despues de las colores, como se ha visto, es la azul, que representa el cielo y al aire. Desputes del fuegu es le mas noble de los quatro elementos, porquem en si mismo es el mas futil y penetratino y habil ayunda a resistir a las influencias, sin las quales ninguno criatura puede papar". (Lopez de Haro, Alonso: Nobilitario genealógico de los reyes y títulos de España. En Madrid por Luis Sanchez MDCXXII, [I-II.]; vö. Hefner 45. l.)
Lásd még
színek, színjelölési módszer, vonalkázás, nemheraldikus színek