„Szakácskönyv/Régi receptek/Egyéb” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2008. december 5., 05:42-kori változata

Sablon:SzK Újrcpt

Sablon:SzK Főcím

Régi ételek Régi sütemények Régi italok Régi diétás receptek Régi tartósítási módok Egyéb régi receptek

Dáláuzi

Hozzávalók:

25 dkg méz
25 dkg dió
25 dkg mák (darálatlan)
reszelt citrom és narancshéj

Elkészítés:
A 25 dkg mézet pergelődni tesszük, közben keverjük, hogy le ne égjen. Sötétbarnára pergeljük, mert különben a dáláuzi nem keményedik meg.
Külön edénybe a mákot szárazon kissé megpergeljük és a héjától megtisztított, cikkekre vágott diót a mákkal együtt a forró mézbe keverjük. Tehetünk bele kevés reszelt citromhéjat, vagy narancshéjat is. A gyúródeszkát megvizezzük és arra rakjuk ki a dáláuzit, kisebb csomókba. A csomókat vizes kézzel kerek, négyszögű, vagy csúcsos alakúra formázzuk. Tetejükre tehetünk cukros mandulát.

Tökmagos delauzi

A "Dáláuzi" örmény édesség, valószínűleg még a honfoglalás idején került a hazánkba.

Az őrségben így készítik:

Hozzávalók:

2-3 evőkanál vegyes virágméz
1 csésze őrölt tökmag
1 csésze szemes mák

Elkészítés:

Egy edényben felmelegítünk 2-3 nagy evőkanál vegyes virágmézet.

A forró mézbe belekeverünk kb. egy csésze őrölt tökmagot és ugyanannyi szemes mákot. A sűrű masszát nedves deszkára tesszük és nedves sodrófával 5 mm-esre nyújtjuk, majd még melegen szögletes lapocskákra vágjuk.

Kihűlve megkeményedik. Cukorkaként kínálhatjuk.

Édességeik közül mind a mai napig talán a legelterjedtebb a dáláuzi — keleten goszinár-nak hívják —, sokan már a nevét sem ismerik, de vásári csemegeárusok révén nagyban fogyasztják. Dióból és mézből készül, ezzel kínálják meg az újévi köszöntőket, és ősi dallamra egy külön éneket is dalolnak hozzá. E dáláuzi ének örményes kiejtésű régi magyar szövege (lejegyezték 1836-ban) így hangzik:


     Dáláuzi, dáláuzi,
     Mindig ídes vagy te nekünk;
     De aztán evvel mit csinálsz?
     Csalagatad szájainkat.

     Mert száinknak ídességet
     Adsz, valami kis kellemet;
     De üres remínyt nyújtasz, hagy az
     Izünket ídessé teszed.

     Vajha te velünk azt tenníd,
     Hagy szív-ídessíget adnál;
     Szumurukat ürvendítníd,
     Mízeddel ídesíteníd,

     De ezt tenni kípes nem vagy;
     Mert te csak diu as míz vagy;
     Szakásod szerint ídesítsz
     S sak embernek nyújtasz tápat.
                        [[w:Kövi Pál|]] Erdélyi lakoma