„Heraldikai lexikon/Armalista” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „Az '''armalista''' a 16-19. századi kisnemesség egyik csoportja. A Habsburg-korban lett általános, hogy a nemesség- és címeradomány általában (adómentes) b...”
 
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
a A Armalista lapot átmozgattam a következő névre: Heraldikai lexikon/Armalista .
(Nincs különbség)

A lap 2008. október 24., 10:27-kori változata

Az armalista a 16-19. századi kisnemesség egyik csoportja. A Habsburg-korban lett általános, hogy a nemesség- és címeradomány általában (adómentes) birtokadomány, és a vele járó nemesi kiváltságok nélkül történt, ezért az ilyen oklevéllel rendelkezőket armalistáknak is nevezték, gyakran erősen pejoratív felhanggal, mivel az armálisok birtokosai általában szegényesen éltek, nem voltak képesek a rangjuknak megfelelő életvitelre. Gyakran jobbágytelken gazdálkodtak vagy hivatalnokoskodással és iparűzéssel foglalkoztak, amit a nemesi szemlélet nemeshez méltatlan foglalkozásnak tekintett. Ugyanakkor az armalisták nemesi öntudata erősen elkülönítette őket a parasztságtól és a polgárságtól, és a különféle nemesi szervezetek, a személyi kapcsolatok megnyitották előttük a társadalmi érvényesülés útját. Birtokaik szolgálatait is egy összegben megválthatták (summával, taksával).


Névváltozatok: armális nemesek, czímeres nemesség (Nagy Iván IX. 470.), czimerleveles nemesség (Nagy Iván V. 127.), czimerleveles család (Nagy Iván I. 144., IV. 40.), czimer-leveles család (Nagy Iván IV. 40.), czimeres nemes család (Nagy Iván IV. 343.), taxalisták <?> (Nagy Iván VII. 88.)

nobiles scutatus, ármálisos, czímeres, diplomás nemes ember, literae armales (M. Nyelvtört. 119.); Tzimeres, diplomás nemes ember: armalista [PPBl.] (NySz. I. 507.);


la: nobiles armales, armalistae, de: Briefadel
Rövidítések:

A nemesítéshez az ajánlást a földesúr és a vármegye adta. Mivel ehhez nem járt birtok, az armalistákat birtoktalan nemeseknek (impossessionati) is nevezték.Ahoz, hogy a nemesítés érvénybe lépjen, egy éven belül ki kellett hirdetni és az armálist a megye közgyűlésén be kellett mutatni, majd az armalistát beírták a vármegye armalistáinak jegyzékébe (Cathologus armalistarum).

A földesúron keresztül egyaránt adózniuk kellett az államnak és a vármegyének (1595-től rendszertelenül, 1723-tól rendszeresen ). Adójukat a jobbágyok rovásadójától elkülönítve fizették, melyet taxának neveztek. Ezért a kuriális nemesekkel együtt taksás nemeseknek is nevezték őket. Megélhetésüket hivatalnokoskodással, gazdatiszti, papi, tanári, orvosi, ügyvédi állásokkal biztosították. A 18. század királyi Magyarországának nemesi családai közül több mint tízezer 1550 után jutott nemességhez. Ide kell sorolni az erdélyi fejedelmek által megnemesített városok (Dés, Torda, Kolozsvár, Nagyenyed) teljes lakosságát és a 16-17. századi "profugusok"at, akiknek birtokai török kézre kerültek és jobbágytelken gazdálkodtak. Az armalisták többsége a jobbágyfelszabadítás után beolvadt a parasztságba.


Lásd még

armális, nemesítés