„Heraldikai lexikon/Nevezéktan” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE --> <div class="keretjobb" style="width:20%; border:1px; background-color:#ebf9fe"> <big>Névváltozatok: nómenklatúra, szakkifejezések, szak...”
 
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
a A Nevezéktan lapot átmozgattam a következő névre: Heraldikai lexikon/Nevezéktan .
(Nincs különbség)

A lap 2007. július 12., 15:27-kori változata

Névváltozatok: nómenklatúra, szakkifejezések, szakszerű rövidítések (Forgon 16.)
en: Kunstsprache, heraldische Kunstsprache, heraldische Terminologie
Rövidítések

A heraldikai nevezéktan a címertanban használt speciális szakkifejezések összessége, a címerábrák bélyegeinek taxonómiai definiálása. A koherens nevezéktan az alapja a címerleírásnak, a címerszabályoknak, a címerrendszertannak, a címerek szerkezeti elemeinek, a heraldika metodológiájának és általában az axiomatikus szemléletű címertannak. Ebből a szempontból a koherens nevezéktan a címertan vizsgálati algoritmusának egyik legfontosabb részeleme. A heraldika nevezéktana -- más tudományterületekhez hasonlóan -- többezer specifikus kifejezésből áll. Ezek azonban jórészt néhány alapkifejezés kombináiói, melyeket a címerszabályok ismeretében bárki maga is megfejthet, illetve megalkothat.

A címertani nevezéktan eredete

A heraldikai nómenklatúra kidolgozását a heroldok kezdték meg a címertan létrejöttével egy időben. Ez a 12. század közepétől nagyrészt változatlan. A heroldok arra törekedtek, hogy a címertani nyelvezet rejtve maradjon a külvilág előtt, ezért -- főként a francia és angol heraldikában -- az idők folyamán az egyre bonyolultabb, részletesebb és ezáltal a laikusok számára kevéssé érthető lett. A latin országok és Anglia számára a francia nevezéktan volt a meghatározó, mely már a 13. században kialakult és mindmáig alig változott. A német nyelvterületen viszont a szaknyelv a heraldika mostohagyereke volt és kaotikus állapotok uralkodtak. Nem volt egységes szaknyelv, hanem minden heraldikus a saját nevezéktanát és címerleírási módszerét alkalmazta. A 15. századra a német heroldok nevezéktana teljesen elavult. A kancelláriai heraldika címerleírásai nélkülözték a koherens heraldikai blasont, ezért Philipp Jacob Spener is latinul írta heraldikai művét. A francia és német nevezéktan egységesítésére Cannaneus tett kísérletet.

A nevezéktant a holt heraldika korának kancelláriai heraldikája is átvette és a reneszánsztól még tovább bonyolította. Így komplikált virágnyelvi nevezéktan jött létre, mely ugyanakkor nem lett szakszerűbb is. A nevezéktan tudatos fejlesztésére és racionalizálására egyes heraldikai rendszerekben (főleg a német heraldikában, ahol a címerleírás korábban hanyatlott) csak a 19. század közepétől fellépő tudományos heraldikában került sor. Német nyelvterületen a nevezéktan egységesítésének kiemelkedő alakja Maximilian Gritzner (1843-1902) volt, akinek 1870 körül befejezett heraldikai terminológiája alapvető fontossággal bírt a korabeli heroldi hivatalok számára, melyet szinte az összes későbbi heraldikus használt.

A nevezéktan jellege

Noha ez a szaknyelv kezdetben csak a címerek leírására szolgált, a színek és a címerábrák megnevezésével, idővel ez lett az alapja a címerszabályoknak és olyan alkalmazott részterületeknek is, mint a címertudomány vagy a címerhatározás. A címertani nómenklatúra -- eltérően a heraldika néhány egyéb részterületétől -- alaposan ki van dolgozva. Egy-egy objektum (címerábra) definiálására néha néha igen bonyolult nevezéktant használnak, mely a laikusok számára szinte értelmezhetetlenné teszi a címerleírásokat. Ilyen a rendkívül bonyolult francia és angol nevezéktan, de így egy rendkívül logikus és koherens címerleírási rendszer jön létre.

Irodalom

  • Zsámbéki László: Magyar művelődéstörténeti kislexikon. Szeged 1937, Budapest 1938
  • Tótfalusi István: Vademecum. Szokatlan szavak szótára. Budapest 1983


Lásd még

címerleírás, megkülönböztető jegyek, póz, helyzet, axiomatikus heraldika, osztóvonal, mesteralak