„Heraldikai lexikon/Nagy Iván” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
20. sor: 20. sor:
Nagy munkásságot fejtett ki az [[archontológia]] területén is. Ezirányú kéziratait ugyancsak az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. (Az OSZK Kézirattára quart. Hung. 3006 és 3007 jelzet alatt.)
Nagy munkásságot fejtett ki az [[archontológia]] területén is. Ezirányú kéziratait ugyancsak az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. (Az OSZK Kézirattára quart. Hung. 3006 és 3007 jelzet alatt.)


Megállapította [[Gyöngyösi István]] életrajzi adatait és származását, számos családi okleváltárat és egyéb történeti kútfőt adott ki, a 108 magyar ősnemzetséggel foglalkozó műve ma is a genealógiai kutatás egyik bázisa; megírta Nógrád vármegye középkori történetét.
Megállapította [[Gyöngyösi István]] életrajzi adatait és származását, számos családi okleváltárat és egyéb történeti kútfőt adott ki, a 108 magyar ősnemzetséggel foglalkozó műve ma is a genealógiai kutatás egyik bázisa; összegyűjtötte a Magyar hölgyek történeti névtárát, megírta Nógrád vármegye középkori történetét.



A lap 2007. július 7., 12:24-kori változata

Nagy Iván (1824. június 18, Balassagyarmat-1898. október 26, Horpács) az egyik legnagyobb hatású magyar genealógus, heraldikus, történész. Magyarország családai című műve ma is alapvető forrás a családkutatók számára. A magyar genealógia fejlődését egymaga, minden segítség és támogatás nélkül mozdította előre. Elsősorban családkutató és nem elméleti genealógus volt, akárcsak a legtöbb magyar kollégája.

A nagyiván CD-ROM kiadása

Élete

Köznemesi származású a felsőgyőri előnevű Nagy családból. Apja vármegyei hivatalnok volt, aki fiát korán bevezette a Nógrád megyei levéltár forrásaiba. Jogi tanulmányokat folytatott és 1845-től népdalgyűjtéssel foglalkozott. A pozsonyi jogakadémia elvégzése után 1847-ben a Királyi Táblán jurátus lett. Részt vett a szabadságharcban, majd annak bukása után nógrádi ismerőseinél bujkált, míg egy feljelentés után le nem tartóztatták. Pártfogói segítségével kiszabadult és a besorozás elkerülésére Berchtold grófnál vállalt nevelői állást Nagyorosziban. 1853-ban ügyvédi irodát nyitott Balassagyarmaton.

1858-ban lett az MTA levelező tagja. 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat választmányának alapító tagja volt. 1874-ben az MTA rendes tagja lett. A sokirányú munka megrontotta az egészségét és elhatalmasodott a torokbaja. Ezért 1878-ban viszavonult horpácsi birtokára, Nógrád megyébe. Itt megválasztották bírónak, de visszavonultan élt. A pihenés javított egészségi állapotán és a humora, munkakedve is visszatért. 1883-ban az újonnan megalakult Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnöke lett. Csergheő Gézával együtt elvállalta a Siebmacher-féle címerkönyv magyar részének elkészítését, de ebből a vállalkozásból kettejük elvi véleménykülönbsége miatt hamarosan kilépett. 1891-ben az ő ösztönzésére jött létre a Nógrád megyei Múzeum-társaság és ugyanebben az évben Balassagyarmaton a Nógrád megyei Múzeum. Utolsó napjaiban is egy Nógrád megyei monográfia megírása foglalkoztatta.

Munkássága

A Magyar Tudományos Akadémia történeti osztálya megbízásából kutatott Velence legnagyobb könyvtárában, a Biblioteca Marciana-ban. 1855-től a pesti Egyetemi Könyvtár első tisztje, 1859-től első őre volt. Ezalatt írta 12 kötetes genealógiai művét. 1862-ben Knauz Nándorral megalapította a Magyar Tudományos Értekező című havilapot, mely hat számot ért meg. 1870-ben átvette a Képviselőházi Napló szerkesztését és megvált az Egyetemi Könyvtártól.

Főműve a Magyarország családai, melyhez mindmáig nincs fogható genealógiai munka Magyarországon. Műve nyolckötetes reprint kiadásban 1987-ben jelent meg, majd 1999-ben elkészült digitalizált CD-ROM kiadása is. Tudományos igényességre törekedett, a forrásokra, elsősorban az okleveles kútfőkre támaszkodott. Nagyrészt a Királyi Curia peres anyagait és az azokban hitelesített családfákat használta. Törekedett a magánkézben levő gazdag családi levéltárak felhasználására is, de a nemtörődömség miatt és azért is, mert nem foglalkozott a családi legendáriumok költött eredetmotívumival, sokan visszautasították segítségüket műve megírásához. Tallózott Nógrád, Hont, Krassó, Győr és Szatmár vármegyék, illetve a hiteleshelyek (pl. a garamszentbenedeki konvent, az esztergomi és nyitrai káptalan) levéltári anyagaiban.

Az egyik első magyar történész volt, aki kísérletet tett egy heraldikai és pecséttani elméleti mű megírására. Heraldikai kézirata a balassagyarmati Nógrád Vármegyei Levéltárban maradt fenn. Ebben egyes nevezéktani problémákkal is foglalkozik, a fogalmakat magyarázza, pontosan meghatározza a címer fogalmát és annak funkcióit. Elsősorban genealógus volt. Ezért a Magyarország családaiban közölt címerábrázolásai még gyakran pontatlanok és címerleírásai is még sokszor nehézkesek, nevezéktana körülményes. Leírásaiban a természetesség híve, a korabeli élő beszéd stílusát alkalmazza. Cjmerleírásai hatottak utódaira is. Például Barna János és Sümeghy Dezső is átvette azokat 1913-as művébe.

Nagy munkásságot fejtett ki az archontológia területén is. Ezirányú kéziratait ugyancsak az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. (Az OSZK Kézirattára quart. Hung. 3006 és 3007 jelzet alatt.)

Megállapította Gyöngyösi István életrajzi adatait és származását, számos családi okleváltárat és egyéb történeti kútfőt adott ki, a 108 magyar ősnemzetséggel foglalkozó műve ma is a genealógiai kutatás egyik bázisa; összegyűjtötte a Magyar hölgyek történeti névtárát, megírta Nógrád vármegye középkori történetét.


Művei

  • Magyar Hölgycsarnok. 1851
  • Nagy-Oroszi mezőváros helynevei. 1857
  • Lubelli és Kisfalusi Lipthay család nemzedékrendje és oklevelei. Pest, 1858
  • Komáromi János [Thököly Imre titkárának]... törökországi diariumja s experientiaja. kiad. N. I., Pest 1861


  • Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. I-XII. Pest 1857-1868

Magyarország családai CD-ROM, Megjelent: 1999. december ISBN 963 85923 9 7


  • Késmárki T[h]ököli Imre naplója 1693-1694. kiad. N. I. Pest, 1863
  • Rédei László történeti maradványai 1658-1663. kiad. N. I. Pest, 1871
  • Egy főbenjáró per a XVII. sz.-ból. 1873
  • A gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. I-IV. szerk. N. I. (Véghelyi Dezsővel) 1871-1874
  • Magyar diplomácziai emlékek Mátyás király korából. I-IV. szerk. N. I. (Nyáry Alberttel) Budapest, 1875-1878
  • Az utolsó Árpád-házi király trónra lépte. 1876
  • Brutus Mihály magyar historiája. 1877
  • Balassagyarmat. 18944
  • Nógrád vármegye története az 1544-ik évig. Balassagyarmat, 1907
  • Nagy Iván verses naplója a szabadságharc korából. vál. Szabó Károly. Balassagyarmat, 1967

Külső hivatkozások

Digitális kiadása


Lásd még

heraldika, genealógia,