„Címerhatározó/Rimaszombat címere” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
2. sor: 2. sor:


----
----
Rimaszombat címere a város első ismert pecsétnyomójáról (1595)
Rimaszombat címere a város első ismert pecsétnyomójáról (1595)


A címer ábrája a [[címerhatározó]]ban még nem szerepel.
A címer ábrája a [[címerhatározó]]ban még nem szerepel.
8. sor: 8. sor:
[[Kép:Rimaszombat.JPG]]
[[Kép:Rimaszombat.JPG]]


A város jelenlegi címere, melyet a rendszerváltás (1989) után vettek használatba.
A város jelenlegi címere, melyet a rendszerváltás (1989) után vettek használatba.


A címer ábrája a [[címerhatározó]]ban még nem szerepel.
A címer ábrája a [[címerhatározó]]ban még nem szerepel.
21. sor: 21. sor:
[[Kép:Rimaszombat_címere_1840_k.PNG‎|200px]]
[[Kép:Rimaszombat_címere_1840_k.PNG‎|200px]]


A város címerének változata a Főtéren, az egykori megyei hivatal homlokzatán, melyet az 1840-es években Miks Ferenc eredetileg a Fekete Sas szálloda épületeként tervezett. (Égszínkékkel és ezüsttel hasított alapon vörössel fegyverzett fekete sas.)
A város címerének változata a Főtéren, az egykori megyei hivatal homlokzatán, melyet az 1840-es években Miks Ferenc eredetileg a Fekete Sas szálloda épületeként tervezett. (Égszínkékkel és ezüsttel hasított alapon vörössel fegyverzett fekete sas.)


<gallery>
<gallery>
33. sor: 33. sor:
'''A város címerének története:'''
'''A város címerének története:'''


A városalapító toposzok sorába tartozhat az a hagyomány, mely szerint a város hét kisebb település egyesülésével jött létre. Az egyik változatban Gács, Istvánfalva Möcsény, Tarnóc, Téhány, Kurinc és Szabadka alkotja ezt a bizonyos hét települést, míg egy másik feljegyzésben Szent Margita, Gács, Tormás, Rákos, Tarnóc, Gernyő és Möcsény szerepel. Rimaszombat valószínűleg két település összeolvadása révén alakult ki. Közülük alighanem a Zumbothel (azaz: Szombathely) vásáros hely a korábbi keletkezésű, mely legkorábban a 11. század utolsó harmadában jöhetett létre. A Szombathely elnevezés a szombati napon tartott hetivásárra utal. A szombat napi vásárokat országszerte I. Géza király (1074-1077) állította fel. Első ismert írásos említésekor Szombathely (1268) már kiváltságos helynek számít, mert a kalocsai érsek birtokának, az ún. rimai ispánságnak a központja volt. A másik település alapítói legkésőbb a tatárjárás után, esetleg II. András uralkodása idején német telepesek voltak, akik valószínűleg saját igazgatású városrészt alakítottak ki. Ennek neve Stefansdorf (azaz: Istvánfalva) volt. Az egyik magyarázat szerint ez az elnevezés a telepítő nevét őrzi. A másik magyarázat szerint a név esetleg a II. Géza által alapított és Szent Istvánról elnevezett stefanita ispotályos rend jelenlétével hozható összefüggésbe, akiket szentkirályi kereszteseknek is neveztek (a stefanita elnevezést Györffy György alkotta meg 1997-ben, Pest-Buda kialakulása) és később gyakran összetévesztettek a Johannitákkal. A stefaniták helyi ispotályára a történeti városmagban található, ún. Szentkirályi (utóbb: Tompa Mihály) út, valamint az a helyi hagyomány utalhat, amely a település alapítását is Szent Istvánhoz kapcsolja. Az ispotályos keresztesek jelenlétére utal kurinci “Barát-kút” dűlőben található egykori kolostor, amelyet a hagyomány a johannitákkal hoz kapcsolatba.
A városalapító toposzok sorába tartozhat az a hagyomány, mely szerint a város hét kisebb település egyesülésével jött létre. Az egyik változatban Gács, Istvánfalva Möcsény, Tarnóc, Téhány, Kurinc és Szabadka alkotja ezt a bizonyos hét települést, míg egy másik feljegyzésben Szent Margita, Gács, Tormás, Rákos, Tarnóc, Gernyő és Möcsény szerepel. Rimaszombat valószínűleg két település összeolvadása révén alakult ki. Közülük alighanem a Zumbothel (azaz: Szombathely) vásáros hely a korábbi keletkezésű, mely legkorábban a 11. század utolsó harmadában jöhetett létre. A Szombathely elnevezés a szombati napon tartott hetivásárra utal. A szombat napi vásárokat országszerte I. Géza király (1074-1077) állította fel. Első ismert írásos említésekor Szombathely (1268) már kiváltságos helynek számít, mert a kalocsai érsek birtokának, az ún. rimai ispánságnak a központja volt. A másik település alapítói legkésőbb a tatárjárás után, esetleg II. András uralkodása idején német telepesek voltak, akik valószínűleg saját igazgatású városrészt alakítottak ki. Ennek neve Stefansdorf (azaz: Istvánfalva) volt. Az egyik magyarázat szerint ez az elnevezés a telepítő nevét őrzi. A másik magyarázat szerint a név esetleg a II. Géza által alapított és Szent Istvánról elnevezett stefanita ispotályos rend jelenlétével hozható összefüggésbe, akiket szentkirályi kereszteseknek is neveztek (a stefanita elnevezést Györffy György alkotta meg 1997-ben, Pest-Buda kialakulása) és később gyakran összetévesztettek a Johannitákkal. A stefaniták helyi ispotályára a történeti városmagban található, ún. Szentkirályi (utóbb: Tompa Mihály) út, valamint az a helyi hagyomány utalhat, amely a település alapítását is Szent Istvánhoz kapcsolja. Az ispotályos keresztesek jelenlétére utal kurinci “Barát-kút” dűlőben található egykori kolostor, amelyet a hagyomány a johannitákkal hoz kapcsolatba.


Nem egyértelműen tisztázott, hogy mikor és milyen körülmények került a Rima folyó balparti része a kalocsai érsekség birtokába. Eredetileg ez a terület – hasonlóan a szomszédos Tornához és Zólyomhoz – minden bizonnyal a király birtokában lévő prédium – erdőispánság lehetett. 1334-ben az érsek a rimaszombati uradalmat elcserélte (Kácsik nembeli Szécsényi) Tamás erdélyi vajdával és egyidejűleg a király a vajda kérésére Rimaszombatnak ugyanazon jogokat adta, melyeket Buda polgárai élveztek, és megengedte, hogy a várost fallal és tornyokkal vegye körül.
Nem egyértelműen tisztázott, hogy mikor és milyen körülmények került a Rima folyó balparti része a kalocsai érsekség birtokába. Eredetileg ez a terület – hasonlóan a szomszédos Tornához és Zólyomhoz – minden bizonnyal a király birtokában lévő prédium – erdőispánság lehetett. 1334-ben az érsek a rimaszombati uradalmat elcserélte (Kácsik nembeli Szécsényi) Tamás erdélyi vajdával és egyidejűleg a király a vajda kérésére Rimaszombatnak ugyanazon jogokat adta, melyeket Buda polgárai élveztek, és megengedte, hogy a várost fallal és tornyokkal vegye körül.


A város címere talán ekkor egészülhetett ki az új földesurak, Szécsényiek címerállatával. A város összetett címere egy 1566-ból származó ostyasütőről ismert. Ezen egy balra tekintő oroszlán, illetve egy hosszú rutás pajzsú címer látható, melyben a város két eredeti településrészének összetett címerekét is láthatjuk. Az oroszlán a címerben így a település birtokosára, Szécsényi Tamásra utalhatna, akinek címere növekvő kétfarkú oroszlán, mely mellső jobb lábával keresztet tart (a Kacsics nemnek oroszlán volt az ősi címere), míg a rutás pajzs Stefansdorf német telepeseinek közelebbi eredetére, Bajorországra utalhatna.
A város címere talán ekkor egészülhetett ki az új földesurak, Szécsényiek címerállatával. A város összetett címere egy 1566-ból származó ostyasütőről ismert. Ezen egy balra tekintő oroszlán, illetve egy hosszú rutás pajzsú címer látható, melyben a város két eredeti településrészének összetett címerekét is láthatjuk. Az oroszlán a címerben így a település birtokosára, Szécsényi Tamásra utalhatna, akinek címere növekvő kétfarkú oroszlán, mely mellső jobb lábával keresztet tart (a Kacsics nemnek oroszlán volt az ősi címere), míg a rutás pajzs Stefansdorf német telepeseinek közelebbi eredetére, Bajorországra utalhatna.


Az 1387-ben ide látogató Zsigmond király megerősítette a város kiváltságait. 1424-ben a főbenjáró bűnben elmarasztalt Szécsényi Miklós javait a király elkobozta. Így került Rimaszombat felerésze 1425 és 1439 között átmenetileg a király, Luxemburgi Zsigmond, majd utóda, Habsburg Albert kezére. Valószínűleg ekkor bővíthette a város címerét Zsigmond király a saját címeréből. Az abban szereplő ún. [[Brandenburg címere|brandenburgi sas]] eredetileg vörös színe a város címerében feketére változott. Utóbb, a Szécsényiek kihalása után a fekete sas a város kizárólagos címerképe lett. A sasos címer egy 1595-ös pecsétnyomóról ismert, mely ma a Gömöri Múzeumban található. Ugyanilyen sast mutató pecsét lenyomatai megtalálhatók már a 16. század elejéről való okleveleken is. Ezért feltételezhető, hogy ez a címer középkori eredetű. A pecsét lenyomatát közli a Magyarország vármegyéi és városai című kiadvány (MVV Gömör-Kishont vm. 120. l.). Az összes címertani mű, melyben a város címere megtalálható szintén ezt a címert tartalmazza: ezüst alapon vörössel fegyverzett fekete sas. Egyedül Széll Sándor közli eltérő módon: kék alapon fekete sas. Ez esetleg félreértése is lehet annak a változatnak, melyben a fekete sas égszínkékkel és ezüsttel hasított alapon látható.
Az 1387-ben ide látogató Zsigmond király megerősítette a város kiváltságait. 1424-ben a főbenjáró bűnben elmarasztalt Szécsényi Miklós javait a király elkobozta. Így került Rimaszombat felerésze 1425 és 1439 között átmenetileg a király, Luxemburgi Zsigmond, majd utóda, Habsburg Albert kezére. Valószínűleg ekkor bővíthette a város címerét Zsigmond király a saját címeréből. Az abban szereplő ún. [[Brandenburg címere|brandenburgi sas]] eredetileg vörös színe a város címerében feketére változott. Utóbb, a Szécsényiek kihalása után a fekete sas a város kizárólagos címerképe lett. A sasos címer egy 1595-ös pecsétnyomóról ismert, mely ma a Gömöri Múzeumban található. Ugyanilyen sast mutató pecsét lenyomatai megtalálhatók már a 16. század elejéről való okleveleken is. Ezért feltételezhető, hogy ez a címer középkori eredetű. A pecsét lenyomatát közli a Magyarország vármegyéi és városai című kiadvány (MVV Gömör-Kishont vm. 120. l.). Az összes címertani mű, melyben a város címere megtalálható szintén ezt a címert tartalmazza: ezüst alapon vörössel fegyverzett fekete sas. Egyedül Széll Sándor közli eltérő módon: kék alapon fekete sas. Ez esetleg félreértése is lehet annak a változatnak, melyben a fekete sas égszínkékkel és ezüsttel hasított alapon látható.


'''Külső hivatkozások:'''
'''Külső hivatkozások:'''


Rimaszombat és jelképeinek története: [http://www.gomororszag.host.sk/183.html]
Rimaszombat és jelképeinek története: [http://www.gomororszag.host.sk/183.html]


A város honlapja: [http://www.rimavskasobota.sk/]
A város honlapja: [http://www.rimavskasobota.sk/]



[[Heraldikai lexikon/Rövidítések|Rövidítések]]
[[Heraldikai lexikon/Rövidítések|Rövidítések]]
52. sor: 51. sor:
Irodalom:
Irodalom:


Széll Sándor: ''Városaink neve, címere és lobogója.'' Történeti és heraldikai tanulmány. Budapest, 1941. 87. l.
Széll Sándor: ''Városaink neve, címere és lobogója.'' Történeti és heraldikai tanulmány. Budapest, 1941. 87. l.


'''Lásd még''':
'''Lásd még''':
* [[Címerhatározó]]
* [[Címerhatározó]]
* Vö. [[Kishont vármegye címere]]
* Vö. [[Kishont vármegye címere]]
----
{{Nemkereskedelmi}}


[[Kategória:Heraldika]][[Kategória:Címerhatározó]][[Kategória:Címer]]
[[Kategória:Heraldika]]
[[Kategória:Címerhatározó]]
[[Kategória:Címer]]

A lap jelenlegi, 2022. szeptember 30., 19:48-kori változata

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Rimaszombat címerével foglalkozik. (Ma Rimavská Sobota, Szlovákia.)


Rimaszombat címere a város első ismert pecsétnyomójáról (1595)

A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

A város jelenlegi címere, melyet a rendszerváltás (1989) után vettek használatba.

A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

A város címere a Főtéren álló városi levéltár homlokzatán 1801-es évszámmal. (Ezüst alapon vörössel fegyverzett fekete sas.)

A város címerének változata a Főtéren, az egykori megyei hivatal homlokzatán, melyet az 1840-es években Miks Ferenc eredetileg a Fekete Sas szálloda épületeként tervezett. (Égszínkékkel és ezüsttel hasított alapon vörössel fegyverzett fekete sas.)

A város címerének története:

A városalapító toposzok sorába tartozhat az a hagyomány, mely szerint a város hét kisebb település egyesülésével jött létre. Az egyik változatban Gács, Istvánfalva Möcsény, Tarnóc, Téhány, Kurinc és Szabadka alkotja ezt a bizonyos hét települést, míg egy másik feljegyzésben Szent Margita, Gács, Tormás, Rákos, Tarnóc, Gernyő és Möcsény szerepel. Rimaszombat valószínűleg két település összeolvadása révén alakult ki. Közülük alighanem a Zumbothel (azaz: Szombathely) vásáros hely a korábbi keletkezésű, mely legkorábban a 11. század utolsó harmadában jöhetett létre. A Szombathely elnevezés a szombati napon tartott hetivásárra utal. A szombat napi vásárokat országszerte I. Géza király (1074-1077) állította fel. Első ismert írásos említésekor Szombathely (1268) már kiváltságos helynek számít, mert a kalocsai érsek birtokának, az ún. rimai ispánságnak a központja volt. A másik település alapítói legkésőbb a tatárjárás után, esetleg II. András uralkodása idején német telepesek voltak, akik valószínűleg saját igazgatású városrészt alakítottak ki. Ennek neve Stefansdorf (azaz: Istvánfalva) volt. Az egyik magyarázat szerint ez az elnevezés a telepítő nevét őrzi. A másik magyarázat szerint a név esetleg a II. Géza által alapított és Szent Istvánról elnevezett stefanita ispotályos rend jelenlétével hozható összefüggésbe, akiket szentkirályi kereszteseknek is neveztek (a stefanita elnevezést Györffy György alkotta meg 1997-ben, Pest-Buda kialakulása) és később gyakran összetévesztettek a Johannitákkal. A stefaniták helyi ispotályára a történeti városmagban található, ún. Szentkirályi (utóbb: Tompa Mihály) út, valamint az a helyi hagyomány utalhat, amely a település alapítását is Szent Istvánhoz kapcsolja. Az ispotályos keresztesek jelenlétére utal kurinci “Barát-kút” dűlőben található egykori kolostor, amelyet a hagyomány a johannitákkal hoz kapcsolatba.

Nem egyértelműen tisztázott, hogy mikor és milyen körülmények került a Rima folyó balparti része a kalocsai érsekség birtokába. Eredetileg ez a terület – hasonlóan a szomszédos Tornához és Zólyomhoz – minden bizonnyal a király birtokában lévő prédium – erdőispánság lehetett. 1334-ben az érsek a rimaszombati uradalmat elcserélte (Kácsik nembeli Szécsényi) Tamás erdélyi vajdával és egyidejűleg a király a vajda kérésére Rimaszombatnak ugyanazon jogokat adta, melyeket Buda polgárai élveztek, és megengedte, hogy a várost fallal és tornyokkal vegye körül.

A város címere talán ekkor egészülhetett ki az új földesurak, Szécsényiek címerállatával. A város összetett címere egy 1566-ból származó ostyasütőről ismert. Ezen egy balra tekintő oroszlán, illetve egy hosszú rutás pajzsú címer látható, melyben a város két eredeti településrészének összetett címerekét is láthatjuk. Az oroszlán a címerben így a település birtokosára, Szécsényi Tamásra utalhatna, akinek címere növekvő kétfarkú oroszlán, mely mellső jobb lábával keresztet tart (a Kacsics nemnek oroszlán volt az ősi címere), míg a rutás pajzs Stefansdorf német telepeseinek közelebbi eredetére, Bajorországra utalhatna.

Az 1387-ben ide látogató Zsigmond király megerősítette a város kiváltságait. 1424-ben a főbenjáró bűnben elmarasztalt Szécsényi Miklós javait a király elkobozta. Így került Rimaszombat felerésze 1425 és 1439 között átmenetileg a király, Luxemburgi Zsigmond, majd utóda, Habsburg Albert kezére. Valószínűleg ekkor bővíthette a város címerét Zsigmond király a saját címeréből. Az abban szereplő ún. brandenburgi sas eredetileg vörös színe a város címerében feketére változott. Utóbb, a Szécsényiek kihalása után a fekete sas a város kizárólagos címerképe lett. A sasos címer egy 1595-ös pecsétnyomóról ismert, mely ma a Gömöri Múzeumban található. Ugyanilyen sast mutató pecsét lenyomatai megtalálhatók már a 16. század elejéről való okleveleken is. Ezért feltételezhető, hogy ez a címer középkori eredetű. A pecsét lenyomatát közli a Magyarország vármegyéi és városai című kiadvány (MVV Gömör-Kishont vm. 120. l.). Az összes címertani mű, melyben a város címere megtalálható szintén ezt a címert tartalmazza: ezüst alapon vörössel fegyverzett fekete sas. Egyedül Széll Sándor közli eltérő módon: kék alapon fekete sas. Ez esetleg félreértése is lehet annak a változatnak, melyben a fekete sas égszínkékkel és ezüsttel hasított alapon látható.

Külső hivatkozások:

Rimaszombat és jelképeinek története: [1]

A város honlapja: [2]

Rövidítések

Irodalom:

Széll Sándor: Városaink neve, címere és lobogója. Történeti és heraldikai tanulmány. Budapest, 1941. 87. l.

Lásd még: