„Gomba/Ehető gombák/Gévagomba” változatai közötti eltérés

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2021. január 5., 06:24-kori változata

Gombák

Gévagomba

Gomba portál•Mikológia•Gombacsaládok•Gombalista (HU-La)• Gombanevek változásai•Gomba fajták
Ehető gombák•Gyógygombák•Nem ehető gombák•Mérgező gombák•Gombamérgezések•Védett gombák
Gombák eltevése•Gombás ételek•Gombavizsgálat•Gombanaptár•Gomba szótár•Mit-mihez használjunk

Gévagomba

(Laetiporus sulphureus, Syn: (Syn: {{{2}}}, )
Más neve(i): Kénsárga gévagomba, sárga gévagomba, sárgagéva, vagy givagomba

Étkezési érték: feltételesen ehető gomba, amíg fiatal.

A sárga gévagomba, az élő vagy elhalt lombos fákon, ezek vastag ágain telepszik meg; az ártéri erdőkben gyakran jelennek meg.

Nyáron érdemes gyűjteni a fiatal, még puha húsú példányokat, hőkezelés után ehető, mert később a többi taplógombához hasonlóan húsa keménnyé válik.

A laskagombához hasonlóan, húsok ízesítésére, vagy előfőzést követően, húspótló ételként kisüthető, esetleg tojásrántotta készíthető vele.

Termőtest

10-40 cm átmérőjű, 1-4 cm vastag, kezdetben gumószerű, később félkörösen vagy legyezőszerűen kiterülő, pereme hullámos, karéjos. Fiatalon kénsárga majd narancssárga, téglavörös, piszkosfehérré kifakuló, felülete sugarasan hullámos, ráncos vagy gödrös, finoman szemcsés. Gyakran több kalap zsindelyszerűen összenő.

Termőréteg

a pórusok szűkek, kerekdedek, kénsárga színűek, később kifakulnak.

Hús

fiatalon puha, lédús, később sajtkeménységű, végül szívóssá, rostossá válik. Fehér, fehéres majd sárgás színű, aromás illatú, savanykás ízű, idősebb korban keserű.

Előfordulás

áprilistól szeptemberig, élő és elhalt lombos fákon (főként fűzön, nyáron, cseresznyén vagy akácon) növő, gyakori faj. Súlyos károkat okozhat a faállományban.

más gombafajjal nem téveszthető össze.

Lásd még

Sablon:Ehető gombák

Forrás: Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék

Forrás: TERRA Alapítvány

A Wikimédia Commons tartalmaz Gévagomba témájú médiaállományokat.

@@ 7. sor: / 7. sor: @@
 {{cím2|Gévagomba}}
 {{latin|Laetiporus sulphureus}}
-{{népies|sárga gévagomba, sárgagéva, vagy givagomba}}
+{{népies|Kénsárga gévagomba, sárga gévagomba, sárgagéva, vagy givagomba}}
 Étkezési érték: '''feltételesen ehető gomba''', amíg fiatal.
-: A sárga gévagomba, népies nevén  élő vagy elhalt lombos fákon, ezek vastag ágain telepszik meg; az ártéri erdőkben gyakran jelennek meg.
+: A '''sárga gévagomba''', az élő vagy elhalt lombos fákon, ezek vastag ágain telepszik meg; az ártéri erdőkben gyakran jelennek meg.
-: Nyáron érdemes gyűjteni a fiatal, még puha húsú példányokat, mert később a többi taplógombához hasonlóan húsa keménnyé válik.
+: Nyáron érdemes gyűjteni a fiatal, még puha húsú példányokat, hőkezelés után ehető, mert később a többi taplógombához hasonlóan húsa keménnyé válik.
 : A laskagombához hasonlóan, húsok ízesítésére, vagy előfőzést követően, húspótló ételként kisüthető, esetleg tojásrántotta készíthető vele.
+'''Termőtest'''
+: 10-40 cm átmérőjű, 1-4 cm vastag, kezdetben gumószerű, később félkörösen vagy legyezőszerűen kiterülő, pereme hullámos, karéjos. Fiatalon kénsárga majd narancssárga, téglavörös, piszkosfehérré kifakuló, felülete sugarasan hullámos, ráncos vagy gödrös, finoman szemcsés. Gyakran több kalap zsindelyszerűen összenő.
+'''Termőréteg'''
+: a pórusok szűkek, kerekdedek, kénsárga színűek, később kifakulnak.
+'''Hús'''
+: fiatalon puha, lédús, később sajtkeménységű, végül szívóssá, rostossá válik. Fehér, fehéres majd sárgás színű, aromás illatú, savanykás ízű, idősebb korban keserű.
+'''Előfordulás'''
+: áprilistól szeptemberig, élő és elhalt lombos fákon (főként fűzön, nyáron, cseresznyén vagy akácon) növő, gyakori faj. Súlyos károkat okozhat a faállományban.
+: más gombafajjal nem téveszthető össze.
 {{Gomba}}