„Növények/K/Közönséges aranyvessző” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | K
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
a Festőnövények kategória eltávolítva (a HotCattel)
3. sor: 3. sor:
[[Kategória:Dísznövények]]
[[Kategória:Dísznövények]]
[[Kategória:Gyógynövények]]
[[Kategória:Gyógynövények]]
[[Kategória:Festőnövények]]
[[Kategória:Mézelő növények]]
[[Kategória:Mézelő növények]]
{{Növ-főcím}}
{{Növ-főcím}}

A lap 2020. augusztus 30., 01:39-kori változata

A lap mérete: 2847 bájt

Növények

Közönséges aranyvessző

Közönséges aranyvessző
(Solidago virgaurea, Syn: Solidago virga-aurea)
Más neve(i): aranyistáp, aranyos istáp, aranyos istápfű, aranyos ritkaréj, erdei aranyvessző, forrasztófű, gyűrűfű, mezei aranyosvessző, mezei veres gyűrűfű, veres gyűrűfű, ritkaréj, Szent Péter botja.

A közönséges aranyvessző az őszirózsafélék családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó évelő növény.

A nemzetség mindössze négy európai fajának egyike; az egyetlen olyan aranyvessző, amely a Kárpát-medence belső területein is honos. A legjobban hegyvidéken vagy homokos talajon terem erdőszéleken és vágásokban, tisztásokon, bokros helyeken. Enyhén mészkerülő. A Mátrában megtalálhatóak állományai.
60–100 cm magasra növő, felálló, rendszerint el nem ágazó, lágy szárú, gyökértörzses növény. Levelei a szár alsó részén tojásdadok, a felső részén keskenyebbek, lándzsásak. A gyengén aromás illatú, 0,5–1 cm átmérőjű, sárga virágfészkek bugában nőnek, júniustól szeptemberig virágzik; a termése kaszat.
Ókori felhasználásáról kevés biztos adatunk van. Hieronymus Bocktól (1592) tudjuk, hogy Hieronimus Brunswieg szerint a régi germánok afféle csodanövénynek tartották. Termeszteni a gyógyhatásait felismerő arabok kezdték. Európában a középkortól használják a vese- és hólyagbántalmakra; a 15-16. században sebek kezelésére is. A magyar népi gyógyászatban nem kapott komolyabb szerepet, az olasz népi gyógyítók viszont több célra is alkalmazták főzetét.
Gyógyszerkönyvekben szereplő drogja a virágos hajtás (Solidaginis virgaureae herba). Magyarországon a magas aranyvessző gyakoribb, ezt is gyűjtik, valamint a kanadai aranyvesszőt, e kettőnek virágos hajtását összefoglalva Solidaginis herba néven jegyzik a gyógyszerkönyvek.
Hatóanyagai különféle flavonoidok, szaponinok, illóolaj, mely utóbbiból a gyökér tartalmaz a legtöbbet; továbbá cseranyagok, keserűanyagok, inulin. Az ország különböző területeiről gyűjtött drogok beltartalmi jellemzői igen különbözőek.
Németországban a drog nagy része termesztett állományból származik.

Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Közönséges aranyvessző


A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges aranyvessző témájú médiaállományokat.