„Címerhatározó/Lelkipásztorok utódainak címeres nemeslevele (1629)” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
26. sor: 26. sor:
'''Lásd még''':
'''Lásd még''':
* [[Címerhatározó]]
* [[Címerhatározó]]
----

{{Nemkereskedelmi}}
[[Kategória:Heraldika]][[Kategória:Címerhatározó]][[Kategória:Címer]]
[[Kategória:Heraldika]][[Kategória:Címerhatározó]][[Kategória:Címer]]

A lap 2007. március 12., 19:40-kori változata

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a lelkipásztorok utódainak adományozott címeres nemeslevéllel foglalkozik.


A lelkipásztorok utódainak címere
Másolat a lelkipásztorok utódainak címeréről

1629. július havának 13. napján Bethlen Gábor erdélyi fejedelem címeres nemeslevelet bocsátott ki, melyben az erdélyi és a magyarországi részekben (a Partiumban) élő lelkipásztorok mindkét nembeli leszármazottait nemesíti és címeradományban részesíti. A címeres nemeslevél a köztudatban mint az erdélyi református lelkipásztorok nemeslevele vált ismeretessé. Így tekintette már igen korai időktől fogva a közvélemény. Ezt a hiedelmet erősítette az a tény is, hogy az oklevelet feltehetően a mindenkori erdélyi református püspökök levéltárában, a legértékesebb iratokkal együtt őrizték az ún. püspöki ládában. (Ennek – valamint a Gondviselésnek – köszönhette megmaradását, miközben a püspöki levéltár több alkalommal elpusztult.) [1] A levéltár egykori, 17. századi rendezője az oklevél hátlapjára írott rövid tartalmi kivonatban az oklevelet, mint a református papoknak és utódaiknak adományozott levelet minősítette. Tehát igen régtől fogva alakult ki az a közfelfogás, hogy Bethlen Gábor, a kálvinista fejedelem, a református lelkipásztorokat kívánta nemesíteni.

(Tonk Sándor: Bethlen Gábor címeres nemeslevele a lelkipásztorok utódai számára. In: Cselekvő hit. Emlékkönyv Csiha Kálmán püspöki szolgálatáról, Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár 2000., pp225-234. [1])


  • Irodalom:


A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[2]


Lásd még: