„Növények/M/Magas kőris” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | M
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
13. sor: 13. sor:
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin|Fraxinus excelsior| }}
{{latin|Fraxinus excelsior| }}
{{népies|}}
{{népies|barna kőris, habos kőris}}


A '''magas kőris''' – amint ezt neve (excelsior, vagyis kimagasló) is mutatja – az olajfafélék családjának legmagasabbra növő faja.
A '''magas kőris''' – amint ezt neve (excelsior, vagyis kimagasló) is mutatja – az olajfafélék családjának legmagasabbra növő faja.
41. sor: 41. sor:


: Virágpora erősen allergén hatású.
: Virágpora erősen allergén hatású.

<br/>
<br/>
{{lásd|[[Növények/Növények gyógyhatása/{{SUBPAGENAME}}|Gyógyhatása]]|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/G/{{SUBPAGENAME}}|Mit-mihez]]| | | }}
{{lásd|[[Növények/Növények gyógyhatása/{{SUBPAGENAME}}|Gyógyhatása]]|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/G/{{SUBPAGENAME}}|Mit-mihez]]| | | }}

A lap 2020. február 23., 05:14-kori változata

A lap mérete: 5358 bájt

Növények

Magas kőris

Magas kőris
Fa nyáron...
...és télen
Lombja és éretlen termése
A magas kőris termései
Magas kőris
(Fraxinus excelsior, Syn: )
Más neve(i): barna kőris, habos kőris

A magas kőris – amint ezt neve (excelsior, vagyis kimagasló) is mutatja – az olajfafélék családjának legmagasabbra növő faja.

Nyugat-palearktikus faj: az északi félteke mérsékelt övi erdeiben él. Európa nagy részén ez az egyetlen fa termetű olajfaféle. Megtalálható mindenfelé a Fekete-tenger körül (beleértve a Kaukázust is), csaknem mindenfelé Európa kontinentális területén, kivéve: annak legészakibb és legkeletibb részeit, valamint az Ibériai-félsziget legnagyobb részét (csak a félsziget északi peremvidékén nő), a Brit-szigetek déli részén (Angliában, Walesben és Írországban, valamint Skócia nyugati partján)
20–40 m magas, lombhullató fa. Törzse karcsú, egyenes, lombozata laza, koronája nagy. A fiatal fák koronája gyér, ágaik meredeken felfelé törnek; az idősebb fák koronája boltozatos, szabálytalanul kerekded, a csúcs körül a legszélesebb. Az ágak sugarasan állnak, egyenesek, a törzs alsó részéből már felfelé törnek. A kéreg eleinte sima és szürke, később mélyen, szabálytalanul, de többé-kevésbé függélyesen repedezett, szürkésbarna. Fiatal vesszőin a kéreg világos. A hajtások vastagak, világosszürkék, fényesek, világos paraszemölcsökkel, a rügyek illeszkedési helyén ellaposodnak. A rügyek vastagok, átellenesek, hegyesek, a téli rügyek feketék; a fő rügyek mellett mellékrügyek is találhatók, ha a fiatal levelek elfagynának.
7–15 ovális, fogazott szélű, rövid csúcsú levélkéből álló, 20–30 cm hosszú, páratlanul szárnyalt, keresztben átellenes, összetett leveleinek színe kopasz, fonákukon az erek mentén gyapjas, vörösbarna szőrök nőnek. A levelek színe fényes, sötétzöld, fonáka világosabb. A levélgerinc felső oldalán mély barázda megy végig. Csak a csúcson ülő levélkének van nyele. A levélkék válla ék alakú; a legalsóké gyakran lekerekített. A levélkék széle az alap környékén többnyire ép; attól távolodva egyenlőtlenül fűrészessé válik. Az összetett levél nyele 3–6 cm hosszú. Levelei nagyon későn, zölden hullanak le; rendszerint az első fagyokig kitartanak.
Virágrügyei nagyok, fényesek, csaknem feketék. A virágok egy- vagy kétneműek is lehetnek, sőt, a növény akár kétlaki is lehet. Virágzata összetett fürt; a sziromtalan virágok nagy, vörösbarna virágbugákban tömörülnek az előző évi vesszőkön, a levelek megjelenése előtt. Termése nyelv formájú, lecsüngő csomókban álló, szárnyas lependék.
Szárazságtűrő, melegkedvelő fa. A sótartalmat és a szennyezett levegőt egyaránt kiválóan tűri; a szikes, illetve szennyezett területek, az utak melléke és a városok fásítására egyaránt kiválóan alkalmas. Fiatalon mérsékelten árnytűrő, később erősen fényigényes, ezért az erdőkben csak elegyfának ültethető; a helytelen erdőgazdálkodás eredményeként kialakult, elegyetlen kőrisesek erősen kiritkulnak, alattuk a talaj elgyomosodik.
Korán, még a lombfakadás előtt, többnyire március–áprilisban, viszonylag rövid ideig virágzik. Virágait a szél porozza be, ezért sok virágport termel. Termései télen is az ágakon maradnak.
Tőről jól sarjad, így gyomfaként a vágásokon, kopárokon is elszaporodik: ez a folyamat a kőrisesedés.
Leginkább sík vidékek nedves, üde, mezofil termőhelyein ligeterdőkben, vagy a hegyek száraz, köves lejtőin: szurdokerdőkben, elegyes lombos erdőkben, vizek partján (a tölgy-kőris-szil ligeterdő (ártéri keményfaliget) egyik névadó fafaja) és köves lejtőkön nő.
Kedveli a meszes talajt. Erősen tápanyagigényes, ezért méretesebb példányokat csak mély termőrétegű, valamint lejtőhordalék talajokon érdemes ültetni. A köves, sziklás talajon jól megél; középhegységeink egyes szurdokerdőiben, illetve meredek véderdőben fő fafajjá vált.


Fája értékes: sűrű, kemény és rugalmas. Főleg a bútoripar hasznosítja, emellett a sportszergyártás és számos más feldolgozó iparág kedvelt alapanyaga. Barna gesztjéről sokfelé „barna kőrisnek” nevezik, a csomoros törzsű, szép rajzolatú metszetet adó egyedeket pedig „habos kőrisnek”.
Gyakran utcai sorfának, díszfának ültetik.
Virágpora erősen allergén hatású.


Lásd még: Gyógyhatása Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Magas kőris


{{commonskat|Fraxinus excelsior|Magas kőris}