„Kertészet/Madarak/Kis bukó” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „__NOTOC__ Kategória:Védett madarak {{Kert-kártevők}} {{Kert fejezetek}} <br/> [[Fájl:|bélyegkép|jobbra|200px|{{SUBPAGENAME}}]] <br/> {{cím2|{{SUBPAGENAME}}…”
 
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor: 4. sor:
{{Kert fejezetek}}
{{Kert fejezetek}}
<br/>
<br/>
[[Fájl:|bélyegkép|jobbra|200px|{{SUBPAGENAME}}]]
[[Fájl:Smew.both.arp.600pix.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|{{SUBPAGENAME}}]]
[[Fájl:Uivelo.jpg|bélyeg|jobbra|200px|Hím]]

[[Fájl:Mergellus albellus.jpg|bélyeg|jobbra|200px|a tojó]]
<br/>
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin||-}}
{{latin|Mergellus albellus|-}}
{{népies|-}}
{{népies|-}}


{{Védett-madarak|}}
{{Védett-madarak|50 000}}

A kis bukó a madarak osztályának a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék családjába tartozó Mergellus nem egyetlen faja.

: Testhossza 34-44 centiméter, a szárnyfesztávolsága 55-70 centiméter, testtömege 500-800 gramm. A tojó kicsit kisebb mint a hím. Csőre alsó káváján apró, hegyes fogak vannak, a felső pedig enyhén kampós, ez lehetővé teszi a csúszos halak megragadását.

: A kis bukó erdővel körülvett, táplálékban gazdag tavak mellett költ. Kerüli a gyors folyású vizeket, költőrevírjét inkább sekély tavak vagy lassú vízfolyamok mentén, tűlevelű vagy vegyes erdőkben alakítja ki. Fészkét fák odvába rakja. Jobb táplálékforrásokat vagy pihenőhelyet keresve gyakran költözik. Mivel a felszálláshoz csak kis nekifutásra van szüksége, olyan apró vízfelületet is képes kihasználni, amely sok madárfaj számára nem elegendő. Társas madár, gyakran lehet látni más récékkel, különösen kercerécékkel csoportosulva.

: Észak-Európában és Észak-Ázsiában tölti a nyarat, egészen az északi fahatárig megtalálható ilyenkor. Télen csak annyira húzódik délre, hogy a teljesen befagyott vízfelületeket elkerülje. Ha a vizet borító jégen talál egy lyukat, le tud merülni, hogy táplálékot keressen. Télen a tengernél is előfordul, leggyakrabban a sekély és védett öblök, folyótorkolatok mentén.

: Márciusban vagy áprilisban párosodik, miközben költőhelyére vonul. A madarak gyakran együtt járják a násztáncukat. Amikor összegyűlik a csapat, az egyik madár elkezdi a szertartást. A gácsér körbejárja a tojót, felállítja megnyúlt fejtollazatát, hátrahajtja a fejét, és felborzolja a mellén lévő tollait. A tojó néhány "vuk" kiáltással reagál.

: A pár kiválaszt magának egy fészkelőhelyet a víz közelében. Ez legtöbbször egy harkályodú, de a kis bukó a kercerécék számára felakasztott költőodúkat is elfoglalja.

: A tojó nem hord építőanyagot, azonban idővel pehelytollak halmozódnak fel a fészekben. Májusban hét-kilenc tojást rak, amelyeket körülbelül egy hónap alatt költ ki.

A tojó egyedül neveli fel a fiókákat. Egy-két nappal a fiókák kikelése után elhagyja a fészket, és őket is hívja, hogy kövessék. A fiókák felmásznak az odú kijáratához, ahonnan kiugranak vagy kipottyannak a földre.

Követik anyjukat a vízhez, és rögtön elkezdenek táplálékot csipegetni. Eközben a felnőtt madár őrködik felettük.

: Rövid csőrében rézsútosan hátrafelé álló fogak ülnek, amelyek a csőr összezárásakor egymásba illeszkednek. Fűrészszerű fogazata és horgas csőre segítségével el tudja kapni a sikamlós halakat is.

: Táplálékát nappal keresi a legfeljebb négy méter mély vízben. Rövid időre beledugja a fejét a vízbe, hogy szemügyre vegye a táplálékkínálatot, azután teljesen lemerül, és 15-20 másodpercig közvetlenül a víz felszíne alatt úszik. Amikor a kis bukók csoportosan indulnak táplálékszerző körútra, mindannyian egyszerre merülnek le.

: Télen kis halakat: lazacot, angolnát, fürge csellét, kelét, pisztrángot, lepényhalat és rákot fogyaszt. Oroszországban kedvelt téli szálláshelyén, a Volga torkolatánál leginkább kis pontyokkal táplálkozik.


: Nyáron főleg vízben élő rovarokat és bogarakat, valamint különböző lárvákat fogyaszt. A szitakötőket és a tegzeseket is kedveli, sőt a békát és a növényi táplálékot sem veti meg. A nyári hónapokban vízirovarokat és lárvákat fogyaszt, az év többi részében 8-16 centiméteres halakkal táplálkozik, halastavaknál károkat okozva.
:


: November és április között a közép-európai vizeken telel. A legtöbb madár az Északi- és a Balti-tengernél látható, egy kisebb részük az Alpokalja tavaihoz és folyóihoz húzódik. Egyes területeken a mesterséges víztározók és a kikotort tavak is szolgálhatnak téli szálláshelyéül. Hazánkban főleg a Balatonon és a Dunán telelnek. A három európai bukófaj közül a kis bukó a leggyakoribb Magyarországon. A gácsér fehér tollazatát finom fekete rajzolat díszíti. Sötétszürke háta és világosszürke hasa miatt a tojót könnyen lehet kis búvárnak nézni.
<br/>
<br/>
</div></div>
</div></div>
21. sor: 46. sor:
{{Forrás|'''Magyar Wikipédia''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]|'''Papp László''' Zootaxonómia. (1996).|<br>'''Györffy Gyögy & Hornung Erzsébet''': Állatrendszertani gyakorlatok. JATE Press Szeged (1987).|<br>'''Peterson, Mountfort & Hollom''': Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)}}
{{Forrás|'''Magyar Wikipédia''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]|'''Papp László''' Zootaxonómia. (1996).|<br>'''Györffy Gyögy & Hornung Erzsébet''': Állatrendszertani gyakorlatok. JATE Press Szeged (1987).|<br>'''Peterson, Mountfort & Hollom''': Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)}}
<br/>
<br/>
{{commonskat||{{SUBPAGENAME}}}}
{{commonskat|Mergellus albellus|{{SUBPAGENAME}}}}

A lap 2020. január 10., 07:19-kori változata

A lap mérete: 5139 bájt

Kis bukó



Kis bukó
Hím
a tojó
Kis bukó
(Mergellus albellus, Syn: -)
Más neve(i): -
Védett madár! - Eszmei értéke:50 000,- Ft. (2012)

A kis bukó a madarak osztályának a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék családjába tartozó Mergellus nem egyetlen faja.

Testhossza 34-44 centiméter, a szárnyfesztávolsága 55-70 centiméter, testtömege 500-800 gramm. A tojó kicsit kisebb mint a hím. Csőre alsó káváján apró, hegyes fogak vannak, a felső pedig enyhén kampós, ez lehetővé teszi a csúszos halak megragadását.
A kis bukó erdővel körülvett, táplálékban gazdag tavak mellett költ. Kerüli a gyors folyású vizeket, költőrevírjét inkább sekély tavak vagy lassú vízfolyamok mentén, tűlevelű vagy vegyes erdőkben alakítja ki. Fészkét fák odvába rakja. Jobb táplálékforrásokat vagy pihenőhelyet keresve gyakran költözik. Mivel a felszálláshoz csak kis nekifutásra van szüksége, olyan apró vízfelületet is képes kihasználni, amely sok madárfaj számára nem elegendő. Társas madár, gyakran lehet látni más récékkel, különösen kercerécékkel csoportosulva.
Észak-Európában és Észak-Ázsiában tölti a nyarat, egészen az északi fahatárig megtalálható ilyenkor. Télen csak annyira húzódik délre, hogy a teljesen befagyott vízfelületeket elkerülje. Ha a vizet borító jégen talál egy lyukat, le tud merülni, hogy táplálékot keressen. Télen a tengernél is előfordul, leggyakrabban a sekély és védett öblök, folyótorkolatok mentén.
Márciusban vagy áprilisban párosodik, miközben költőhelyére vonul. A madarak gyakran együtt járják a násztáncukat. Amikor összegyűlik a csapat, az egyik madár elkezdi a szertartást. A gácsér körbejárja a tojót, felállítja megnyúlt fejtollazatát, hátrahajtja a fejét, és felborzolja a mellén lévő tollait. A tojó néhány "vuk" kiáltással reagál.
A pár kiválaszt magának egy fészkelőhelyet a víz közelében. Ez legtöbbször egy harkályodú, de a kis bukó a kercerécék számára felakasztott költőodúkat is elfoglalja.
A tojó nem hord építőanyagot, azonban idővel pehelytollak halmozódnak fel a fészekben. Májusban hét-kilenc tojást rak, amelyeket körülbelül egy hónap alatt költ ki.

A tojó egyedül neveli fel a fiókákat. Egy-két nappal a fiókák kikelése után elhagyja a fészket, és őket is hívja, hogy kövessék. A fiókák felmásznak az odú kijáratához, ahonnan kiugranak vagy kipottyannak a földre.

Követik anyjukat a vízhez, és rögtön elkezdenek táplálékot csipegetni. Eközben a felnőtt madár őrködik felettük.

Rövid csőrében rézsútosan hátrafelé álló fogak ülnek, amelyek a csőr összezárásakor egymásba illeszkednek. Fűrészszerű fogazata és horgas csőre segítségével el tudja kapni a sikamlós halakat is.
Táplálékát nappal keresi a legfeljebb négy méter mély vízben. Rövid időre beledugja a fejét a vízbe, hogy szemügyre vegye a táplálékkínálatot, azután teljesen lemerül, és 15-20 másodpercig közvetlenül a víz felszíne alatt úszik. Amikor a kis bukók csoportosan indulnak táplálékszerző körútra, mindannyian egyszerre merülnek le.
Télen kis halakat: lazacot, angolnát, fürge csellét, kelét, pisztrángot, lepényhalat és rákot fogyaszt. Oroszországban kedvelt téli szálláshelyén, a Volga torkolatánál leginkább kis pontyokkal táplálkozik.
Nyáron főleg vízben élő rovarokat és bogarakat, valamint különböző lárvákat fogyaszt. A szitakötőket és a tegzeseket is kedveli, sőt a békát és a növényi táplálékot sem veti meg. A nyári hónapokban vízirovarokat és lárvákat fogyaszt, az év többi részében 8-16 centiméteres halakkal táplálkozik, halastavaknál károkat okozva.
November és április között a közép-európai vizeken telel. A legtöbb madár az Északi- és a Balti-tengernél látható, egy kisebb részük az Alpokalja tavaihoz és folyóihoz húzódik. Egyes területeken a mesterséges víztározók és a kikotort tavak is szolgálhatnak téli szálláshelyéül. Hazánkban főleg a Balatonon és a Dunán telelnek. A három európai bukófaj közül a kis bukó a leggyakoribb Magyarországon. A gácsér fehér tollazatát finom fekete rajzolat díszíti. Sötétszürke háta és világosszürke hasa miatt a tojót könnyen lehet kis búvárnak nézni.


Forrás: Magyar Wikipédia Kis bukó

Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Györffy Gyögy & Hornung Erzsébet: Állatrendszertani gyakorlatok. JATE Press Szeged (1987).
,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)


A Wikimédia Commons tartalmaz Kis bukó témájú médiaállományokat.