„Növények/N/Nagy csalán” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
__NOTOC__
[[Kategória:Allergén növények]]
[[Kategória:Gyógynövények]]
[[Kategória:Mérgező növények]]
{{növény-abc}}
 
[[Kép:Urtica dioica Nagy csalán.jpg|thumb|200px|right|]]
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin|Urtica dioica| }}
{{népies|„csalán” csolyán}}
 
A nagy csalán () az egyik legismertebb gyom- és gyógynövény. A „csalán” (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek. A növény pollenszórása június elejétől október végéig tart.
{{haszn-rész|}}
Kúszó gyöktörzzsel és maggal. A bimbóban ívben meghajlott porzók kinyílásakor rugalmasan felpattannak, és kis felhőként szórják szét allergén pollenjét.
 
Magas termetű (kb. 50–150 cm magas), csalánszőrökkel borított, szögletes hajtású, indás évelő növény. Minden szervén megtalálható csalánszőrök, érintése fájdalmas, égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Ennek oka, hogy a csalánszőrök hangyasavat tartalmaznak. A csalánszőrrel a bőrszövet alá kerül a hangyasav, mely maró hatású, szúrós szagú, színtelen folyadék. Függőleges gyöktörzse szerteágazó gyökérben folytatódik, melyhez oldalra messze kúszó tarackokat is hajt. A levelek szíves-tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan hegyesedők, durván fűrészes szélűek. A szár csoportosan nő, felálló vagy felemelkedő, üreges, négyszögletű.
{{gyógyhatása|}}
 
A porzós virágok lecsüngő füzéreket, a termősek kis csomókat alkotnak. A növény kétlaki, a porzós és a termős virágok külön-külön egyedeken fejlődnek. Termése a makkocska, mely fénytelen szürke színű tojásdad és oldalról lapított alakú.
 
{{haszn-rész|levelét és gyökerét használjuk}}
:
 
{{gyógyhatása|Erősítő, vizelethajtó, vértisztító, tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze.[1] Gyökerének alkoholos kivonatát samponokba, tonikokba, egyéb hajápoló termékekbe teszik hajhullást csökkentő, hajerősítő hatása miatt. Gyökere és levelei vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak. Leveleit gyakran alkalmazzák epe- és májbántalmakra is. Az egész növényből kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti.}}
 
:A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt néha sörhöz is használják fűszerként.
:A középkorban háborús időkben a kendert helyettesítették vele, belőle készítettek fonalat és szövetet. Levelének gyűjtési ideje március-április, gyökérzetét pedig ősszel vagy tavasszal szokás gyűjteni.
{{ellenjav|-}}
<br/>
219 474

szerkesztés

Navigációs menü