„A zene története/Ókori népek zenéje” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
(→‎Római zene: helyesírási javítások, link a Wikipédia cikkére a víziorgonáról)
A kínai zene elmélete az 5-ös számhoz vezethető vissza. Az <u>5 szent szám</u>. Öt főméltóság volt az államban. Minden állami főméltóságnak megvolt a hangja. A császáré a kung (nagy F és Fisz között). A bíróé a „c”, a főpapé a „g”, aztán a „d” és „a”. Erről tudták meg, ki közeledik. Ilyen nagy távolságban nem alkotnak hangsort.
 
Egy oktávon belül ez pentaton hangsor: ''f-g-a-c-d = kung-csang-kio-cse-ju''. A hangokat 16 Herz és 20000 Herz között halljuk. A sok rezgésből minden nép a neki megfelelőt választja ki. Bizonyos hangok kiemelése minden finális-vonatkozás nélkül. Ha egy a többi fölött uralkodik, ez az alaphang, ehhez viszonylikviszonyul a többi. Így alakul ki a [[w:tonalitás|tonalitás]]. A szerint, hogy mit veszünk záró-hangnak, 5 hangnemet kapunk – különböző pentaton hangnemek (do re mi so la). Kína mind az ötöt használta, pl. la-pentaton az 5. számú hangnem. Ez a '''pentatónia'''.
Volt egy ún. '''„lü”''' - rendszer is. Ez két egészhangú skála, egyik F-ről, a másik Fisz-ről indul.
 
Névtelen felhasználó

Navigációs menü