Gomba/Ehető gombák/Vörös érdestinóru

Gombák

Vörös érdestinóru

Gomba portál•Mikológia•Gombacsaládok•Gombalista (HU-La)• Gombanevek változásai•Gomba fajták
Ehető gombák•Gyógygombák•Nem ehető gombák•Mérgező gombák•Gombamérgezések•Védett gombák
Gombák eltevése•Gombás ételek•Gombavizsgálat•Gombanaptár•Gomba szótár•Mit-mihez használjunk

---

Vörös érdestinóru

Vörös érdestinóru

(Leccinum albostipitatum, Syn: (Syn: {{{2}}}, )

Korábban: Leccinum rufum, Leccinum aurantiacum s. Pilat

Más neve(i): -

Étkezési érték: jó ízű és szagú ehető gomba.

A vörös érdestinóru az osztatlan bazídiumú gombák osztályának a tinórugomba-alkatúak rendjébe, ezen belül a tinórufélék családjába tartozó faj.

A kalap 5-20, néha 25 centiméter átmérőjű, fiatalon félgömb alakú, majd párnásan boltozatos, idős korban kiterül, felbőre kissé túlér a kalap peremén. Színe narancs-, barnás- vagy téglavörös, felülete nyirkos időben kissé tapadós, egyébként finoman molyhos szőrű és gyorsan száradó. A termőréteg csövei fehéresek, végül azonban szürke, piszkos olaj szürke vagy sárgásszürke színűvé válnak, a tönk körül megrövidülve öblös bemélyedést alkotnak, idősebb korban kissé szivacsosak. A tönk 5-20 centiméter hosszú és 1-5 centiméter vastag, erőteljes, csúcsán elvékonyodik, alja felé gyakran vastagabb és görbült. Rajta fehér alapon érdes pikkelyek találhatók, amelyek sokszor hosszanti sorokba rendeződtek. E finom pikkelyek eleinte fehéresek, majd narancsvörösek, végül feketés-barnák. A tönk felülete nyomásra világos okkerszínűre, vöröses-szürkére vagy szürkéslilára változik. A kalap húsa feltűnően vastag, eleinte kemény, fehér, nyomás hatására sötétre színeződik, a tönkje kemény, rostos szövetű.

A vörös érdestinóru Európában mindenütt előfordul, főleg nyárfák alatt, de füves-mohás helyeken is megtelepedik. Júniustól - októberig terem, nemegyszer 1-2 kilogrammos példányokban.

Lásd még

• Gombákról bővebben
• Gombás ételek
• Magyar Wikipédia: Vörös érdestinóru

Forrás: Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve

Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék

Forrás: TERRA Alapítvány