Kertészet/Tünethatározó/Dió

A lap mérete: 12020 bájt

Kertészet

Dió

---

◄ Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Rovarok Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége

---

Dió

---

◄ Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Rovarok Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége

---

Xantomonászos betegség

Xanthomonas arboricola pv. juglandis

Gnomóniás foltosság

Gnomonia leptostyla / Marssonina juglandis

Vírusbetegségek

Dió gyűrűsfoltossága

Kórokozó: (Cherry leaf roll virus)

Tünetek: a fiatal telepítéseket károsítja, pusztulást okoznak. A leveleken sárgászöld foltok, gyűrűk jelennek meg. Ezek gyakran vörösesbarnán elhalnak. Később levélhullás következik be. A termés csonthéja vékony marad. A magbél elbarnul.

Terjedés: szaporítóanyag, fertőzött talaj, fonalférgek, szerszámok, szemzőhajtások, pollen.

Baktériumos betegségek

Xantomónászos betegség

Kórokozó: (Xanthomonas arboricola pv. juglandis)

Tünetek: a levélen 2-3 mm-es szegletes foltok alakulnak ki a levélerek mentén. A levélér elfeketednek. Ha ezek összeolvadnak, a levél deformálódik. A gyümölcsön feketedő foltok lesznek, melyek elrothadva rátapadnak a héjra. A héj és a dióbél is elfeketedik, összezsugorodik. A fertőzéshez a nedves idő kedvez.

Terjedés: fertőzött növénymaradványok, ágrészek.

Agrobaktériumos gyökérgolyva

Kórokozó: (Agrobacterium tumefaciens)

Tünetek: a kórokozó a talajban, a golyvákban 2 évig is elél, sebeken át fertőzi a növényt. Faiskolákban okoz gondot, a fa lassú pusztulását okozza. A gyökereken, gyökérnyakon apró, egyre növekvő golyvák fejlődnek, melyek később elfásodnak, szétesnek. A fák sínylődnek, visszamaradnak a növekedésben, a virágzás, terméshozás elmaradhat.

Gombabetegségek

Gnomóniás betegség

Kórokozó: (Gnomonia leptostyla)

Tünetek: a dió legjelentősebb betegsége. A leveleken kivilágosodó közepű, barna foltok alakulnak ki. A dió zöld burkát is megtámadja, itt sötét foltok jönnek létre. A dióbél nem károsodik. A hajtásokon is bemélyedő, sötét foltok jelennek meg. Korai lomb- és gyümölcshullást idéz elő, különösen a nyár második felében.

Terjedés: lehullott, beteg levelek

Vörösszemölcsös ágszáradás és ágelhalás

Kórokozó: (Nectria cinnabarina)

Tünetek: legyengült fákon fordulhat elő. A fás részeken apró, vöröses kinövések (sztrómák) keletkeznek. Az ágak gyors elhalását okozza.

Terjedés: fertőzött részekről, levágott fertőzött részekről is terjed. Kezeletlen sebeken keresztül fertőz.

Kártevők

Dió nemezes gubacsatka

Kórokozó: (Aceria erineus)

Tünetek: idősebb, legyengült, illetve fiatal fákon lehet jelentős. A színe kidudorodik, a fonák oldalán a levélen nemezes foltok keletkeznek. Erősebb fertőzés esetén levélhullást okozhat.

Fejlődés: évente 3-4 nemzedéke fejlődik ki.

Dió szemölcsös gubacsatka

Kórokozó: (Aceria tristriatus)

Tünetek: a diólevélen sűrűn, barnás rücskök fejlődnek, melyek 1-2 mm-esek. A károsított levelek leszáradnak. A gyümölcsön is megjelenik a kár, de itt a kinövések zöldek maradnak

Fejlődés: egy évben 5-6 nemzedéke is lehet.

Almamoly

Kórokozó: (Cydia pomonella)

Tünetek: a molylárvák berágnak a zöld dióba, a magkezdeménnyel táplálkoznak, ürülékszemcsékkel és rágcsálékkal töltik a diót. A károsított dió lehullhat.

Fejlődés: 2 nemzedéke van, a diót a 2. nemzedék károsítja (július-augusztus), mert akkor már a dióbél megszilárdult.

Pajzstetvek

Közönséges teknős pajzstetű

Kórokozó: (Parthenolecanium corni)

Dió teknős pajzstetű

Kórokozó: (Eulecanium ciliatum)

Kaliforniai pajzstetű

Kórokozó: (Quadraspidiotus perniciosus)

Eperfa pajzstetű

Kórokozó: (Pseudaulacaspis pentagona)

Tünetek: erős fertőzés esetén a fák növekedése gátolt. Szívogatásukkal csúcsszáradást, sőt teljes kipusztulást okozhatnak, főleg fiatal fákon. Egyes fajták nemcsak a fás-, de a zöld részeken is károsítanak.

A teknős pajzstetveknek jellegzetes, ovális, domború pajzsáról ismerhető fel. Zöld részeken is károsít. Az eperfa pajzstetű kókuszdaraszerű bevonatot alkot a fás és zöld részeken egyaránt. Terjedés: szaporítóanyag, fertőzött ágakról a szárnyas alakok további növényeket is megfertőznek.

Egyéb kártevők

Levéltetvek

Tarka dió levéltetű

Kórokozó: (Panaphis juglandis)

Tünetek: a levelek főere mentén szívogat. A párás, meleg éveket szereti. Csak a diófán károsít. Édes ürüléke, a mézharmat a hangyák kedvelt tápláléka.

Sárga dió levéltetű

Kórokozó: (Chromaphis juglandicola)

Tünetek: egész életét a diófán tölti. Meleg, párás időben szaporodhat fel. A levél fonákán él, hangyák nem látogatják.

Mindkét diólevéltetű-fajnak járulékos kára a jelentősebb, az édes ürülékükön megtelepedő korompenész miatt.

Dió levélatka

Kórokozó: (Phyllocoptes unguiculatus)

Tünetek: szárazabb években károsít. A levélen szívogat, a levél megbarnul, ólomfényű lesz, a megtámadott levél lehull. Nyár végére az egész lombozat elbarnulhat, korai lombhullás következhet be.

Piros gyümölcsfa takácsatka

Kórokozó: (Panonychus ulmi)

Tünetek: szívogatják a leveleket, melyek hamarabb elöregednek, kanalasodnak. Láthatók rajtuk az elszórtan elhelyezkedő szívásnyomok. Erős felszaporodásuk hatására a levelek lehullhatnak, így közvetve csökkenthetik a termésmennyiséget.

Fejlődés: 5-6 nemzedék / év.

Farontó lepkék

Nagy farontó lepke

Kórokozó: (Cossus cossus)

Tünetek: a dióra erdőkből telepedhet be. Az alacsony ágakon, törzsön a kikelő lárva rögtön berágja magát a fába. Faanyaggal táplálkozik, a rágcsálékot kitolja az üregen. A lárva 2-3 évig fejlődik a fában, és fúr.

Kis farontó lepke

Kórokozó: (Zeuzera pyrina)

Tünetek: a fában fúr, a vékonyabb ágakban, vesszőkben. A bemeneti nyílás a vessző alsó részén van, körülötte sötétbarna rágcsálék és nedvszivárgás található. A vékonyabb vessző levelei száradni kezdenek. A vessző letörik. Jellemzően a fiatal fák károsítója.

Sodrómolyok

Kórokozó: (Pandemis, Recurvaria fajok)

Tünetek: a hernyók megrágják a virágokat, leveleket, főleg a gyümölcsökön okoz kárt: szövedékkel egymáshoz erősített levelek alatt hámozgatják a gyümölcsöt, vagy rágnak bele.

Fejlődés: 2 nemzedék / év.

Araszolók

Kórokozó: (Operoptera brumata, Erannis spp.)

Tünetek: az araszolóhernyó lyukat rág, átfúrja a duzzadt, kipattanó rügyeket, virágokat és fiatal, éretlen gyümölcsöket. Lombosodás után laza hálót szőnek a levelek köré. Szabálytalanul megrágott, átlyukasztott leveleket hagynak maguk után.

Fejlődés: 1 nemzedék / év, a lepkék októberben rajzanak.

Talajlakó kártevők

Májusi cserebogár, Erdei cserebogár, Kalló cserebogár

Kórokozó: (Melolonthidae)

Tünetek: a fiatal ültetvényeket veszélyezteti. A bogarak lárvája (pajor) a gyökereken táplálkozik. Fiatal növény esetén ez gátolja a fejlődést, növekedést. Az öntözött területeket kedvelik. A sorközök füvesítése vonzza őket. Erdők, gyomos, műveletlen területek közelsége fokozza a kártételt.

---

◄ Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Rovarok Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége

---

• Szirmai J.: Kajszi vírusbetegsége. In Magyar Bor és Gyümölcs. 1948. 7–8. o.  
• Husz B. – Klement Z.: A csonthéjas gyümölcsök vírusos mozaik betegsége. In Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Évkönyve. 1950. 83–94. o.  
• Szirmai J.: Kajszi vírus a faiskolában. In Kert és Szőlő. 1950. 10. o.  
• Szirmai J.: Almafa-mozaik és cseresznye vírus előfordulása a gyümölcsfákon és a faiskolai csemetéken. In Agrártudomány. 1951. 458–460. o.  
• Richter G. – Szatala Ö. – Nagy B. – Milinkó I.: Növényvédelmi Zárszolgálati Kézikönyv. Budapest: Mezőgazdasági. 1952.  
• Szirmai J.: Vírusbetegségek térhódítása a fás növények körében. In MTA Agrártudomány. 1955. 121–123. o.  
• Németh M.: A gyümölcsfák vírusbetegségei elleni védekezés lehetőségei. In Mezőgazdasági Világirodalom. 1960. 85–96. o.  
• Németh M.: A gyümölcsfa vírusbetegségek hazai terjedése. In Kertészet és Szőlészet. 1960.  
• V. Németh Mária: A gyümölcsfák vírusbetegségei. Budapest: Mezőgazdasági. 1961.  
• Dobray Ené – Eperjesi I. – Galambosi B. – Seléndy Sz. – Timon B. – Tóthné R.E. – Válas Gyné – Zatykó L. – Zatykóné D.E. – Zolai J.: Házikerti kézikönyv. [Budapest]: Mezőgazdasági. 1985. ISBN 963-231-656-8  
• Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. ISBN 963-232-264-9