„Növények/K/Kúszó fajdbogyó” változatai közötti eltérés
KeFe (vitalap | szerkesztései) a KeFe átnevezte a(z) Növények/Kúszó fajdbogyó lapot a következő névre: Növények/K/Kúszó fajdbogyó |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
{{latin|}} |
{{latin|}} |
||
{{népies|}} |
{{népies|}} |
||
A kúszó fajdbogyó, vagy latinul Gaultheria procumbens (keleti teabogyó, dobozbogyó, fogolybogyó, szarvasbogyó, henye fajdbogyó, vagy amerikai fajdbogyó) a fajdbogyók egy faja, mely Észak-Amerika északkeleti területein őshonos Új-Fundlandtól nyugatra egészen Manitoba délkeleti területeiig és dél felé Alabamáig.[1] A hangafélék családjába tartozik.[2] |
|||
Tartalomjegyzék |
|||
1 Méret és habitus |
|||
2 Felhasználása |
|||
3 Szerepe az ökoszisztémában |
|||
4 Köznyelvben elterjedt nevei |
|||
5 Lásd még |
|||
6 Hivatkozások |
|||
Méret és habitus |
|||
A kúszó fajdbogyó egy törpecserje és jellemzően 10–15 cm magasra nő. Levele örökzöld, tojásdad, ovális alakú, 2–5 cm hosszú, 1–2 cm széles, olajmirigyekkel, amikből a fajdbogyóra jellemző "télizöld" azaz, édes-mentás igazi hamisítatlan téli-tea hangulatú illat árad. Virága harang alakú, 5 mm hosszú, fehér és fürtben, illetve különállóan nyílik. Nyáron virágzik. Bogyós gyümölcse van, ami egy 6–9 mm átmérőjű száraz kapszulában foglal helyet és húsos csészelevelek veszik körül.[3] |
|||
Savas kémhatású talajt kedvelő acidofil növény. Főleg erdei fenyő és keményfa erdők alkotta társulásokat kedveli, bár inkább csak a naposabb területeken hoz bő termést.[4] |
|||
A kúszó fajdbogyó hosszú rizómái segítségével "kúszik" a talajon. Ezek a rizómák a talaj felső 20–30 mm-es rétegében találhatóak. A sekély talajban rejtőző rizómák miatt ugyan a legtöbb erdőtüzet nem éli túl, de a rövid ideig tartó, illetve enyhe lefolyású erdőtüzek sértetlenül hagyhatják a rizómát, amelyből a növény képes újranőni akkor is, ha a föld feletti részeket teljesen elemésztette a tűz.[4] |
|||
Felhasználása |
|||
XIX. századi illusztráció |
|||
Gyümölcse ehető, menta ízű.[5] A levelekből és a törpecserje zsengébb hajtásaiból finom gyógyteát készítenek a szokásos szárítási és egyedényes főzési folyamat során. Annak érdekében, hogy a levelekben minél több metil-szalicilát maradjon, néhány nappal a fogyasztás előtt meleg vízben erjesztik.[6] |
|||
A kúszó fajdbogyó, vagy ahogyan sokfelé hívják: teabogyó ízét fagylaltok és rágógumi ízesítéséhez is felhasználják. |
|||
Szerepe az ökoszisztémában |
|||
A kúszó fajdbogyó ugyan nem játszik meghatározó szerepet egyetlen faj életében sem, mégis az a tulajdonsága, hogy segíti rendszeresen növelni az őt körülvevő ökoszisztéma biomasszáját, megnöveli az ökoszisztémában játszott szerepét. Gyümölcse egész télen át fennmarad és fogyasztható. Egyike azon kevés táplálékforrásnak, amelynek a levele zöld marad télen is. A fehérfarkú szarvas minden részét előszeretettel fogyasztja, és egyes területeken a kúszó fajdbogyó jelenti az egyik fő téli táplálékforrását. Más állatoknak is táplálékul szolgál, mint például: a vadpulyka, hegyesfarkú fajd, virginiai fogasfürj, fácán, fekete medve, fehérlábú egér, valamint a vörös róka. A keleti mókus egyik kedvenc tápláléka a kúszó fajdbogyó, míg Virginiában a szürke mókus számára a növény zöld levelei jelentenek téli kiegészítő táplálékforrást.[7] |
|||
Köznyelvben elterjedt nevei |
|||
Egyéb gyakori nevei közé tartozik: kanada-tea, szarvasbogyó, őrölt bogyó, hegyibogyó, hegyi tea, fogolybogyó, illatbogyó, illatos fajdbogyó, tavaszias fajdbogyó, viaszklaszter,[8] és teabogyó. |
|||
Bár ezt a növényt is gyakran nevezik fogolybogyónak,[9] valójában ezen a néven inkább a talajtakaró tulajdonságú Mitchella repens - valódi fogolybogyó ismert. |
|||
Lásd még |
|||
'''Fajdbogyók''' |
|||
*[[Növények/A/Alpesi fajdbogyó|Alpesi fajdbogyó]] Gaultheria humifusa |
|||
*[[Növények/N/Nyugati teabogyó|Nyugati teabogyó]] vagy [[oregoni fajdbogyó]] Gaultheria ovatifolia |
|||
A lap 2018. február 24., 09:07-kori változata
A Gyógynövényekről - Ábécé szerinti tartalomjegyzék
|
[[Kép:|thumb|200px|right|]]
- ([[]], Syn: (Syn: {{{2}}}, )
- Más neve(i): '
A kúszó fajdbogyó, vagy latinul Gaultheria procumbens (keleti teabogyó, dobozbogyó, fogolybogyó, szarvasbogyó, henye fajdbogyó, vagy amerikai fajdbogyó) a fajdbogyók egy faja, mely Észak-Amerika északkeleti területein őshonos Új-Fundlandtól nyugatra egészen Manitoba délkeleti területeiig és dél felé Alabamáig.[1] A hangafélék családjába tartozik.[2]
Tartalomjegyzék
1 Méret és habitus 2 Felhasználása 3 Szerepe az ökoszisztémában 4 Köznyelvben elterjedt nevei 5 Lásd még 6 Hivatkozások
Méret és habitus
A kúszó fajdbogyó egy törpecserje és jellemzően 10–15 cm magasra nő. Levele örökzöld, tojásdad, ovális alakú, 2–5 cm hosszú, 1–2 cm széles, olajmirigyekkel, amikből a fajdbogyóra jellemző "télizöld" azaz, édes-mentás igazi hamisítatlan téli-tea hangulatú illat árad. Virága harang alakú, 5 mm hosszú, fehér és fürtben, illetve különállóan nyílik. Nyáron virágzik. Bogyós gyümölcse van, ami egy 6–9 mm átmérőjű száraz kapszulában foglal helyet és húsos csészelevelek veszik körül.[3]
Savas kémhatású talajt kedvelő acidofil növény. Főleg erdei fenyő és keményfa erdők alkotta társulásokat kedveli, bár inkább csak a naposabb területeken hoz bő termést.[4]
A kúszó fajdbogyó hosszú rizómái segítségével "kúszik" a talajon. Ezek a rizómák a talaj felső 20–30 mm-es rétegében találhatóak. A sekély talajban rejtőző rizómák miatt ugyan a legtöbb erdőtüzet nem éli túl, de a rövid ideig tartó, illetve enyhe lefolyású erdőtüzek sértetlenül hagyhatják a rizómát, amelyből a növény képes újranőni akkor is, ha a föld feletti részeket teljesen elemésztette a tűz.[4] Felhasználása XIX. századi illusztráció
Gyümölcse ehető, menta ízű.[5] A levelekből és a törpecserje zsengébb hajtásaiból finom gyógyteát készítenek a szokásos szárítási és egyedényes főzési folyamat során. Annak érdekében, hogy a levelekben minél több metil-szalicilát maradjon, néhány nappal a fogyasztás előtt meleg vízben erjesztik.[6]
A kúszó fajdbogyó, vagy ahogyan sokfelé hívják: teabogyó ízét fagylaltok és rágógumi ízesítéséhez is felhasználják. Szerepe az ökoszisztémában
A kúszó fajdbogyó ugyan nem játszik meghatározó szerepet egyetlen faj életében sem, mégis az a tulajdonsága, hogy segíti rendszeresen növelni az őt körülvevő ökoszisztéma biomasszáját, megnöveli az ökoszisztémában játszott szerepét. Gyümölcse egész télen át fennmarad és fogyasztható. Egyike azon kevés táplálékforrásnak, amelynek a levele zöld marad télen is. A fehérfarkú szarvas minden részét előszeretettel fogyasztja, és egyes területeken a kúszó fajdbogyó jelenti az egyik fő téli táplálékforrását. Más állatoknak is táplálékul szolgál, mint például: a vadpulyka, hegyesfarkú fajd, virginiai fogasfürj, fácán, fekete medve, fehérlábú egér, valamint a vörös róka. A keleti mókus egyik kedvenc tápláléka a kúszó fajdbogyó, míg Virginiában a szürke mókus számára a növény zöld levelei jelentenek téli kiegészítő táplálékforrást.[7] Köznyelvben elterjedt nevei
Egyéb gyakori nevei közé tartozik: kanada-tea, szarvasbogyó, őrölt bogyó, hegyibogyó, hegyi tea, fogolybogyó, illatbogyó, illatos fajdbogyó, tavaszias fajdbogyó, viaszklaszter,[8] és teabogyó.
Bár ezt a növényt is gyakran nevezik fogolybogyónak,[9] valójában ezen a néven inkább a talajtakaró tulajdonságú Mitchella repens - valódi fogolybogyó ismert. Lásd még
Fajdbogyók
- Alpesi fajdbogyó Gaultheria humifusa
- Nyugati teabogyó vagy oregoni fajdbogyó Gaultheria ovatifolia
Lásd még: Kúszó fajdbogyó
- Magyar Wikipédia: Kúszó fajdbogyó
