„Növények/K/Közönséges aranyvessző” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | K
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
a KeFe átnevezte a(z) Növények/Közönséges aranyvessző lapot a következő névre: Növények/K/Közönséges aranyvessző
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
__NOTOC__
__NOTOC__
[[Kategória:Növények]]
[[Kategória:Dísznövények]]
[[Kategória:Dísznövények]]
[[Kategória:Gyógynövények]]
[[Kategória:Gyógynövények]]
6. sor: 7. sor:
{{Növ-fejezetek}}
{{Növ-fejezetek}}
{{gyógynövény-abc}}
{{gyógynövény-abc}}
[[Fájl:Bombus cryptarum - Solidago virgaurea - Keila2.jpg|bélyeg|jobbra|200px|]]
[[Kép:|thumb|200px|right|]]
[[Kép:Solidago altissima2.jpg|thumb|200px|right|]]
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin|}}
{{latin|Solidago virgaurea, Solidago virga-aurea}}
{{népies|aranyistáp, aranyos istáp, aranyos istápfű, aranyos ritkaréj, erdei aranyvessző, forrasztófű, gyűrűfű, mezei aranyosvessző, mezei veres gyűrűfű, veres gyűrűfű, ritkaréj, Szent Péter botja.}}
{{népies|}}


A közönséges aranyvessző az őszirózsafélék családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó évelő növény.


:A nemzetség mindössze négy európai fajának egyike; az egyetlen olyan aranyvessző, amely a Kárpát-medence belső területein is honos. A legjobban hegyvidéken vagy homokos talajon terem erdőszéleken és vágásokban, tisztásokon, bokros helyeken. Enyhén mészkerülő. A Mátrában megtalálhatóak állományai.
:

:
:60–100 cm magasra növő, felálló, rendszerint el nem ágazó, lágy szárú, gyökértörzses növény. Levelei a szár alsó részén tojásdadok, a felső részén keskenyebbek, lándzsásak. A gyengén aromás illatú, 0,5–1 cm átmérőjű, sárga virágfészkek bugában nőnek, júniustól szeptemberig virágzik; a termése kaszat.
{{commonskat||{{SUBPAGENAME}}}}

{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/K/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]| | }}
:Ókori felhasználásáról kevés biztos adatunk van. Hieronymus Bocktól (1592) tudjuk, hogy Hieronimus Brunswieg szerint a régi germánok afféle csodanövénynek tartották. Termeszteni a gyógyhatásait felismerő arabok kezdték. Európában a középkortól használják a vese- és hólyagbántalmakra; a 15-16. században sebek kezelésére is. A magyar népi gyógyászatban nem kapott komolyabb szerepet, az olasz népi gyógyítók viszont több célra is alkalmazták főzetét.

:Gyógyszerkönyvekben szereplő drogja a virágos hajtás ''(Solidaginis virgaureae herba)''. Magyarországon a magas aranyvessző gyakoribb, ezt is gyűjtik, valamint a kanadai aranyvesszőt, e kettőnek virágos hajtását összefoglalva Solidaginis herba néven jegyzik a gyógyszerkönyvek.

:Hatóanyagai különféle flavonoidok, szaponinok, illóolaj, mely utóbbiból a gyökér tartalmaz a legtöbbet; továbbá cseranyagok, keserűanyagok, inulin. Az ország különböző területeiről gyűjtött drogok beltartalmi jellemzői igen különbözőek.

:Németországban a drog nagy része termesztett állományból származik.

{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/K/{{SUBPAGENAME}}|Mit-mihez]]| | | | }}
:: '''Magyar Wikipédia:''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]
:: '''Magyar Wikipédia:''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]
</div></div></div>
</div></div></div>
{{Kert fejezetek}}
{{Kert fejezetek}}
{{portál|Növények}}
{{portál|Növények}}
{{commonskat|Solidago virga-aurea|{{SUBPAGENAME}}}}

A lap 2018. január 8., 22:17-kori változata

A lap mérete: 2816 bájt

Növények

Közönséges aranyvessző

LatinNövények listájaAllergén növényekDísznövények‎ • Ehető növényekÉlvezeti növényekFákFestőnövényekFűszerekGabonákEhető gombákGyomnövények‎GyümölcsökHiperakkumulátor növényekHúsevő növények‎Ipari növényekKártevőriasztó növényekLégtisztító növényekMérgező növényekMézelő növényekParazita növények‎Pszichoaktív növényekZöldségfélék Védett növényekVízinövényekInváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunkTanácsok

Közönséges aranyvessző
(Solidago virgaurea, Solidago virga-aurea, Syn: (Syn: {{{2}}}, )
Más neve(i): aranyistáp, aranyos istáp, aranyos istápfű, aranyos ritkaréj, erdei aranyvessző, forrasztófű, gyűrűfű, mezei aranyosvessző, mezei veres gyűrűfű, veres gyűrűfű, ritkaréj, Szent Péter botja.

A közönséges aranyvessző az őszirózsafélék családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó évelő növény.

A nemzetség mindössze négy európai fajának egyike; az egyetlen olyan aranyvessző, amely a Kárpát-medence belső területein is honos. A legjobban hegyvidéken vagy homokos talajon terem erdőszéleken és vágásokban, tisztásokon, bokros helyeken. Enyhén mészkerülő. A Mátrában megtalálhatóak állományai.
60–100 cm magasra növő, felálló, rendszerint el nem ágazó, lágy szárú, gyökértörzses növény. Levelei a szár alsó részén tojásdadok, a felső részén keskenyebbek, lándzsásak. A gyengén aromás illatú, 0,5–1 cm átmérőjű, sárga virágfészkek bugában nőnek, júniustól szeptemberig virágzik; a termése kaszat.
Ókori felhasználásáról kevés biztos adatunk van. Hieronymus Bocktól (1592) tudjuk, hogy Hieronimus Brunswieg szerint a régi germánok afféle csodanövénynek tartották. Termeszteni a gyógyhatásait felismerő arabok kezdték. Európában a középkortól használják a vese- és hólyagbántalmakra; a 15-16. században sebek kezelésére is. A magyar népi gyógyászatban nem kapott komolyabb szerepet, az olasz népi gyógyítók viszont több célra is alkalmazták főzetét.
Gyógyszerkönyvekben szereplő drogja a virágos hajtás (Solidaginis virgaureae herba). Magyarországon a magas aranyvessző gyakoribb, ezt is gyűjtik, valamint a kanadai aranyvesszőt, e kettőnek virágos hajtását összefoglalva Solidaginis herba néven jegyzik a gyógyszerkönyvek.
Hatóanyagai különféle flavonoidok, szaponinok, illóolaj, mely utóbbiból a gyökér tartalmaz a legtöbbet; továbbá cseranyagok, keserűanyagok, inulin. Az ország különböző területeiről gyűjtött drogok beltartalmi jellemzői igen különbözőek.
Németországban a drog nagy része termesztett állományból származik.

Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Közönséges aranyvessző

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges aranyvessző témájú médiaállományokat.