„Növények/S/Sáfrányos szeklice” változatai közötti eltérés

(Carthamus tinctorius, Syn: (Syn: {{{2}}}, )
Más neve(i): bogáncssáfrány, parasztsáfrány, kerti pórsáfrány, magyar pirosító, magyar sáfrány, parasztok rokkája, pórsáfrány, szeklice, olajözön, saflor, szaflór, vadsáfrány.

A trópusi afrikai származású, de nálunk is több helyen termesztett, az őszirózsafélék családjába tartozó növény. Régi fűszer- és festőnövény, de az utóbbi ötven évben már elsősorban olajos magvaiért termesztik.

Virága nyíláskor világos narancsszínű, szárítás után pedig vörös, vagy vörösesbarna lesz. Gyenge illatú, kesernyés ízű. A fészekből kicsipegetett virágszirmok belsejében lévő bibék (Carthami flos) adják a fűszert.

Szárított állapotban vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés ízű növényi fűszer. A virágból kinyerhető két festékanyag a vízben oldódó szaflórsárga és a vízben nem oldódó szaflórvörös.

A Mátrában megtalálhatóak állományai.

A népi gyógyászatban a virágok főzetét erős köhögés, fulladás ellen használták, ma már ilyen esetekben orvoshoz fordulunk.

Termesztése A kerti pórsáfrány virágzata

A melegebb fekvésű talajokat kedveli, magját ősszel, vagy tavasszal 40–50 cm-es, vagy ennél kisebb 15–20 cm-es sor, és tőtávolságra áprilisban vetik. Különösebb gondozást nem igényel. Virágját folyamatosan szedik és árnyékos helyen szárítják.

Tárolása A szárazanyag, a szín és a hatóanyag megvédése érdekében jól zárható, nem átlátszó üveg, porcelán, fa, vagy esetleg bádogdobozban ajánlott tárolni.

Lásd még: Mit-mihez

Magyar Wikipédia: Sáfrányos szeklice

Növényekportál • színes tartalomajánló lap

A Wikimédia Commons tartalmaz Sáfrányos szeklice témájú médiaállományokat.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 __NOTOC__
+[[Kategória:Növények]]
 [[Kategória:Gyógynövények]]
 [[Kategória:Festőnövények]]
+[[Kategória:Fűszerek]]
 {{Növ-főcím}}
 {{Növ-fejezetek}}
-{{gyógynövény-abc}}
+{{növény-abc}}
 [[Kép:|thumb|200px|right|]]
 {{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
-{{latin|}}
+{{latin|Carthamus tinctorius}}
+{{népies|bogáncssáfrány, parasztsáfrány, kerti pórsáfrány, magyar pirosító, magyar sáfrány, parasztok rokkája, pórsáfrány, szeklice, olajözön, saflor, szaflór, vadsáfrány.}}
-{{népies|}}
+A trópusi afrikai származású, de nálunk is több helyen termesztett, az őszirózsafélék családjába tartozó növény. Régi fűszer- és festőnövény, de az utóbbi ötven évben már elsősorban olajos magvaiért termesztik.
+Virága nyíláskor világos narancsszínű, szárítás után pedig vörös, vagy vörösesbarna lesz. Gyenge illatú, kesernyés ízű. A fészekből kicsipegetett virágszirmok belsejében lévő bibék (Carthami flos) adják a fűszert.
+Szárított állapotban vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés ízű növényi fűszer. A virágból kinyerhető két festékanyag a vízben oldódó szaflórsárga és a vízben nem oldódó szaflórvörös.
+A Mátrában megtalálhatóak állományai.
+A népi gyógyászatban a virágok főzetét erős köhögés, fulladás ellen használták, ma már ilyen esetekben orvoshoz fordulunk.
+'''Termesztése'''
-{{commonskat||{{SUBPAGENAME}}}}
+A kerti pórsáfrány virágzata
-{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/S/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]| | }}
+A melegebb fekvésű talajokat kedveli, magját ősszel, vagy tavasszal 40–50 cm-es, vagy ennél kisebb 15–20 cm-es sor, és tőtávolságra áprilisban vetik. Különösebb gondozást nem igényel. Virágját folyamatosan szedik és árnyékos helyen szárítják.
+'''Tárolása'''
+A szárazanyag, a szín és a hatóanyag megvédése érdekében jól zárható, nem átlátszó üveg, porcelán, fa, vagy esetleg bádogdobozban ajánlott tárolni.
+{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/S/{{SUBPAGENAME}}|Mit-mihez]]| | | | }}
 :: '''Magyar Wikipédia:''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]
 </div></div></div>
 {{Kert fejezetek}}
 {{portál|Növények}}
+{{commonskat||{{SUBPAGENAME}}}}