„Címerhatározó/Lelkipásztorok utódainak címeres nemeslevele (1629)” változatai közötti eltérés
New page: Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a '''lelkipásztorok utódainak''' adományozott '''címeres nemeslevél'''lel foglalkozik. ---- [[Kép:Lelkeszek_SZ.JPG|180 px|A... |
a A Lelkipásztorok utódainak címeres nemeslevele (1629) lapot átmozgattam a következő névre: Címerhatározó/Lelkipásztorok utódainak címeres nemeslevele (1629) . |
(Nincs különbség)
|
A lap 2007. január 23., 14:07-kori változata
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a lelkipásztorok utódainak adományozott címeres nemeslevéllel foglalkozik.
1629. július havának 13. napján Bethlen Gábor erdélyi fejedelem címeres nemeslevelet bocsátott ki, melyben az erdélyi és a magyarországi részekben (a Partiumban) élő lelkipásztorok mindkét nembeli leszármazottait nemesíti és címeradományban részesíti. A címeres nemeslevél a köztudatban mint az erdélyi református lelkipásztorok nemeslevele vált ismeretessé. Így tekintette már igen korai időktől fogva a közvélemény. Ezt a hiedelmet erősítette az a tény is, hogy az oklevelet feltehetően a mindenkori erdélyi református püspökök levéltárában, a legértékesebb iratokkal együtt őrizték az ún. püspöki ládában. (Ennek valamint a Gondviselésnek köszönhette megmaradását, miközben a püspöki levéltár több alkalommal elpusztult.) [1] A levéltár egykori, 17. századi rendezője az oklevél hátlapjára írott rövid tartalmi kivonatban az oklevelet, mint a református papoknak és utódaiknak adományozott levelet minősítette. Tehát igen régtől fogva alakult ki az a közfelfogás, hogy Bethlen Gábor, a kálvinista fejedelem, a református lelkipásztorokat kívánta nemesíteni.
(Tonk Sándor: Bethlen Gábor címeres nemeslevele a lelkipásztorok utódai számára. In: Cselekvő hit. Emlékkönyv Csiha Kálmán püspöki szolgálatáról, Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár 2000., pp225-234. [1])
- Irodalom:
A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: