„Címerhatározó” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A címerek rendszerezésének és meghatározásának is az egyik első kísérlete volt {{Hl|Wilhelm Rentzmann}} 1876-ban (majd 1924-ben és 1965-ben) kiadott munkája, mely azonban nem heraldikai, hanem numizmatikai szempontok szerint készült. Könyvének előszavában meg is említi, hogy ebből a szempontból "kétes" értékű a heraldikai rendszer használata: "Das heraldische System zur Anwendung zu bringen schien bedenklich, da die wenigsten Numizmatiker gleichzeitig Heraldiker sind." (Rentzmann, W.: ''Numismatische Wappen-Lexicon des Mittelalters und der Neuzeit. Staaten und Stästewappen''. Berlin, 2. kiad. 1978.). A címereket a fő címerábra alfabetikus sorrendjében tárgyalja, ahol az olyan morfológiai jegyeket is alfabetikusan kezeli, mint pl. a hasított (gespalten) pajzs. Julius Dielitz (1805-1896) címerrendszerezési elvét a szerző gyakorlati tapasztalatai alapján a halála után adták ki (Dielitz, J.: ''Wappen-Schematismus''. In: Vierteljahrschrift Herold, 1898. 277-356.). Dielitz 1835-1895 között létrehozott, mintegy 90 ezer tételből álló kartotékrendszerét 1897-ben a Herold vásárolta meg („Wappenbilderlexikon Dielitz"), mely ma is része az egyesület egyre bővülő heraldikai kartotékrendszerének. (1955 óta merseburgi állami levéltárban van elhelyezve.) A bővítéséhez Heinrich von Ledebur is hozzájárult. Egy másik rendszert {{Hl|Eduard Zimmermann}} (1874-1951) hozott létre (a jelképkészlet jelentős részét a ''Bayerische Klosterheraldik'' [München, 1930.] című művében tette közzé, a függelékben mintegy 1500 kolostori címerrel, címerábrák szerint rendezve, melyből kivehető az általa lefektetett új rendszerezési elv is), aki a címerábrák szerint állította össze mintegy 120 ezer kartoncédulából álló gyűjteményét, melyet a mesteralakok szerint rendszerezett. A cédulákon feltüntette a címer rajzát, leírását, lelőhelyét, a család történetét. Gyűjteménye az augsburgi állami levéltárban látható. Dielitz rendszeréhez képest jelentős előrelépést jelentett, hogy tekintettel volt a címerek gyakorlati rendszerezésének lehetőségeire is, az akkoriban rendelkezésre álló technikai eszközök felhasználásával. Mivel azonban a teljes rendszert sohasem adták ki, a kívülállók számára nehezen érthető maradt.
 
Bécsben az {{Hl|Adler}} nevű osztrák heraldikai társaság (melynek 1870-ben {{Hl|Csergheő Géza}} is az alapító tagjai között szerepelt) mellett működő Rethberg-alapítványnak szintén van egy kartotékos címerhatározói regisztere. A Herold 1884-ben létrehozott, egyre bővülő címeres kartotékrendszerének ma már mintegy 110 ezer tétele van, a WBO-rendszer szerint csoportosítva. Ezen heraldikai egyesületek tagjai hamar felismerték, hogy a címerábrák rendszerezésének kielégítő megvalósításához elengedhetetlen a nevezéktan egységesítése. Ennek a törekvésnek volt a kicsúcsosodása {{Hl|Maxmilian Gritzner}} (1843-1902), ''Handbuch der heraldischen Terminologie'' (Nürnberg, 1890.) című műve, mely a ''Neues Siebmacher´s Wappenbuch'' bevezető részeként jelent meg, ''Grundsätze der Wappenkunst'' címen. Műve jó áttekintést ad azon leggyakoribb német heraldikai szakkifejezésekről (gyakran mindenféle magyarázat hozzáfűzése nélkül), melyeket Gritzner beiktatott a klasszifikációs rendszerbe, melyek azóta változatlanok szinte az összes német nyelvű címerrendszertani munkában.
 
A 20. században Konrad Fischnaler (1855-1941), osztrák heraldikus dolgozta ki a tiroli és vorarlbergi címerek kulcsát (''Tirolisch-Vorarlbergischer Wappenschlüssel.'' Innsbruck, I-VII. 1938-1951.). Művében mintegy 100 ezer címert rendszerez a címermezők és a mesteralakok, majd ezen belül a címerképek szerint, de félrevezető utalásai és az önkényes szakterminológia miatt nehezen használható. Egy másik osztrák kulcsot Josef Krassler adott ki ''Steirischer Wappenschlüssel'' (Graz, 1968.) címmel, mely a fő címerképek alapján csoportosítja a címereket. Ausztriában jelent meg Herbert Aue: ''Wappenschlüssel für Niederösterreich und Wien'' (1996.) című műve is, mintegy 1800 címerrel, majd általa 2005-ben a ''Wappenschlüssel für Oberösterreich'' című címerregiszter. A szerző a címereket azok ábrái szerint osztályozza: 1. mértani alakzatok (pl. háromszög, szív, kereszt, golyó, kör, pajzs, négyzet), 2. betűk és jelvények, 3. {{Hl|házjegy}}ek, 4. égitestek, 5. harci és vadászfegyverek, 6. mezőgazdasági, kézműves és más eszközök, 7. kézműves termékek, 8. épületek, 9. növények, 10. madarak, 11. más állatok, 12. ember, 13. képzeletbeli lények (pl. kétfejű sas, sárkány, egyszarvú, griff, párduc, főnix). Ez a felosztás eltér a Herold zu Berlin, ''Wappenbilderordnung'' (Neustadt an der Aisch, 1986.) című kiadványában használttól. Minthogy a mű az osztott címermezők minden egyes fontos elemét nyilván tartja, egy címer több csoportban is megtalálható, ami lehetővé teszi a keresett címer gyors meghatározását. Dániában Sven Tito Achen adott ki könyvet az ismerelen címerek meghatározására (''Identifikation af anonyme våbenskjolde''. Dansk historisk Fællesforenings Håndbøger, 1972. 96. l.). Módszere hasonló a botanikai meghatározáshoz, ahol a virág alakjából meg lehet nevezni magát a virág faját. A heraldikában ezt Achen a nevezéktan, a színek stb. által éri el, pontos irodalmi hivatkozásokkal.
100 795

szerkesztés

Navigációs menü