„Növények/A/Apró szulák” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | A
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
a KeFe átnevezte a(z) Kertészet/Gyomnövények/Apró szulák lapot a következő névre: Növények/Gyomnövények/Apró szulák
(Nincs különbség)

A lap 2017. július 22., 15:34-kori változata

A lap mérete: 3512 bájt

Kertészet

Apró szulák


Virága piros bársonyatkákkal
Convolvulus arvensis

Az apró szulák vagy mezei szulák (Convolvulus arvensis) a burgonyavirágúak (Solanales) rendjébe, a szulákfélék (Convolvulaceae) családjába tartozó lágy szárú, évelő növényfaj. Nevezik egyszerűen szuláknak, mezei szulák, folyófű, valamint folyondárnak is.[1]

Európában és Ázsiában honos, szántók, kertek, útszéli gyomos társulások növénye.

Két változata ismert:

  • Convolvulus arvensis var. arvensis. Szélesebb levelű.
  • Convolvulus arvensis var. linearifolius. Keskenyebb levelű.

Bár virágai szépek, gyomnövényként is számon tartják, mivel gyors növekedése miatt a termesztett növényeket megfojthatja. Észak-Amerikában inváziós növénynek számít. Sűrű levélzetével elnyomja a többi növényt, csökkenti a termőföldek hozamát; becslések szerint az USA-ban 1998-ban 377 millió dollárt meghaladó veszteségeket okozott.[2] A burgonya X-vírus köztes gazdája.

Jellemzői

0,5-2 méteresre megnövő, csavarodó szárú kúszónövény. Kiterjedt gyökérzetének köszönhetően (2,5 éves korára akár 4 méter mélyre lehatolnak) hosszabb száraz időszakokat is képes elviselni. Levelei szív vagy nyíl formájúak, 2–5 cm hosszúak, 1–3 cm-es levélnyéllel. A virágok júniustól szeptemberig nyílnak, tölcsér alakúak, 1-2,5 cm átmérőjűek, 10–15 mm hosszúak, fehérek vagy halvány rózsaszínek, 5 sötétebb rózsaszín sugárirányú csíkkal. A csészéktől távolabb két kis előlevél van. Önmeddő virágait rovarok porozzák. Augusztus és október között érik be magja, toktermésenként 1-4 darab.

Gyomnövényként

Az apró szulák főként gabonanövények és évelő termesztett növények termőterületein okoz problémát. Növényenként átlagosan 600 magot hoz, kompetitív környezetben kevesebbet. A magok 95%-ának héja felkeményedik, áthatolhatatlanná válik az éréskor, így a talajban akár 28 évig is csíraképesek maradnak. Egyetlen 5 cm-es függőleges gyökérdarabból képes regenerálódni, újrahajtani. Ha egy területen megjelenik, a vegetatív terjedés is számottevő, évente 3 métert képes sugárirányban szétterjedni.

Hatóanyagok

Gyantaglikozidokat (glikoretineket), különböző cserzőanyagokat tartalmaz.

Gyógyhatása

Gyomor- és bélhurut ellen, nagyobb dózisban a gyanta-glikozidok miatt hashajtóként használható, de napjainkban alig használják. A homeopátiában hátfájás csillapítására alkalmazzák.

  1. Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 90, 244, 342. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)
  2. Coombs, E. M., et al., Eds. (2004). Biological Control of Invasive Plants in the United States. Corvallis: Oregon State University Press, 151.