214 484
szerkesztés
„Kertészet/Rovarok/Hársfadíszbogár” változatai közötti eltérés
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Kertészet/Rovarok/Hársfadíszbogár (szerkesztés)
A lap 2017. február 5., 08:21-kori változata
, 5 évvel ezelőttnincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
|
{{!}} valign="top" style="width:840px; border:solid 1px #8787FF;" {{!}}
[[Fájl:Ovalisia (Scintillatrix) rutilans bl1.JPG|bélyegkép|jobbra|200px|]]
[[Fájl:
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
Latin neve - ''(
A hársfadíszbogár a rovarok ''(Insecta)'' osztályának a bogarak ''(Coleoptera)'' rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak ''(Polyphaga)'' alrendjéhez és a díszbogarak ''(Buprestidae)'' családjához tartozó faj.
== Elterjedése ==
A hársfadíszbogár melegkedvelő faj, főleg Közép-Európa déli területein és a Földközi-tenger környékén fordul elő. Ritka rovar.
Megjelenése▼
▲== Megjelenése ==
A hársfa díszbogár 1,2-1,5 centiméter hosszú. Fémfényű, zöld színű, aranyló vagy kékes csillogással, az előtor hátának oldalai és egy sáv a szárnyfedők oldalszegélye mentén rézvörösek. Elszórtan sötét, hosszúkás foltocskák díszítik. Egyike a legszebb kárpát-medencei bogaraknak.
Életmódja▼
▲== Életmódja ==
A hársfa-díszbogárnak az öreg hársfasorok és az elegyes erdők, ahol korhadt hársfák is találhatók, alkotják az otthonát. A modern erdészeti technológiával fenntartott erdőkben a hársfa-díszbogárnak nincs már életlehetősége. A teljes lárvafejlődés a hársak korhadó törzsében zajlik le, amelyben a lárvák járatokat rágnak. A járatok a fajra jellemzőek: laposak, kígyózók és hátulról előrehaladva kiszélesednek. Bebábozódás előtt a lárva kijárónyílást készít a bogár számára, amely a bábból kibújva elhagyja a fa törzsét. Tápláléka élő és elhalt növényi anyagok, petéző nőstényeit kivágott, vagy még élő, de beteges hársfák törzsén láthatjuk június–júliusban.
{{commonscat|
{{Forrás| |'''Nagy európai természetkalauz.'''|Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. |Budapest: Officina Nova. 1993. }}
| |||