„A zene története/Mannheimi iskola” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{Azenetörténete-cím|Mannheimi iskola}}
{{Azenetörténete-cím|Mannheimi iskola}}
[[Fájl:Johann Christian Bach.jpeg|bélyeg|jobbra|200px|Johann Christian Bach]]
[[Fájl:Johann Christian Bach.jpeg|bélyeg|jobbra|200px|Johann Christian Bach]]
[[Fájl:LBoccherini.jpg|bélyegkép|balra|Boccherini gordonkán játszik. Ismeretlen festő műve]]
[[Fájl:LBoccherini.jpg|bélyegkép|jobbra|Boccherini gordonkán játszik. Ismeretlen festő műve]]
== Mannheimi iskola ==
== Mannheimi iskola ==
A 18. sz. közepe táján Mannheimben karmesterek, zeneszerzők kiváló csoportja került össze. Teljesen új stílust indítottak el.
A 18. sz. közepe táján Mannheimben karmesterek, zeneszerzők kiváló csoportja került össze. Teljesen új stílust indítottak el.

A lap 2016. december 18., 07:19-kori változata

A zene története

Mannheimi iskola

Johann Christian Bach
Boccherini gordonkán játszik. Ismeretlen festő műve

Mannheimi iskola

A 18. sz. közepe táján Mannheimben karmesterek, zeneszerzők kiváló csoportja került össze. Teljesen új stílust indítottak el. Új formák, effektusok, műfajok, előadási módok alakultak ki, új hangszerek keletkeztek.

Itt jött létre a szimfónia mai értelemben. Háromtételes: gyors - lassú - gyors. Menüett nincs benne! Az első tétel szonáta-forma, mely szintén itt alakult ki. A szonáta-forma nagy háromrészes tagolás.

  1. Az expozíció-ban két téma mutatkozik be, melyek között hangulati és hangnemi ellentét áll fenn. A főtéma alaphangnemben, a melléktéma domináns, vagy párhuzamos hangnemben van. Az expozíciót kis coda zárja le. Következik a
  2. kidolgozás, melybe a Gluck-féle motivikus munkamód vonul be. E részben semmi nem köti a zeneszerzőt a témák kibontásának lehetőségeiben, de új témát nem hozhat, alaphangnemet záradékszerűen nem érinthet.
  3. repríz - visszatérés - azonos az expozícióval, de a melléktéma is alaphangnemben van.

A második tétel lassú, formája nincs megkötve. A harmadik tétel gyors tempójú rondo - körtánc. Ennek formája: A-B-A, mely ismétlődhet többször - a-b-a-c-a-d-…stb.- is, ezen ismétlődések között vannak az epizódok (b, c, d, stb.) - ezek fantáziaszerűek és modulálnak.

Mannheimben alakul ki a vonósnégyes is, mely ugyancsak háromtételes, és menüett nincs benne. Hangszerösszetétele nem mindig azonos a maival, van pl. 3 hegedű és 1 cselló.

Itt szűnik meg a concerto grosso, és előtérbe kerül a szólókoncert. Itt vonul be a hangszerek közé a klarinét, itt alakul ki a crescendo-decrescendo. Ennek előzménye Nápolyban a messa di voce, de ott a kísérő hangszerek megmaradtak a dinamikában, itt ezzel szemben az egész zenekar erősített vagy halkított.

Itt kezdett a kiszenekar kialakulni. A vonószenekarhoz társul 2 fuvola, 2 kürt, 2 fagott, stb., mely mellett még a cembalo-continuo is megmaradhat, de nem feltétlenül szükséges.

Itt jön létre a zenekari pedál - sok szólam -, mely elhagyható.

Legnagyobb mesterei: Johann Stamitz (1717.-1757.) és Franz Xaver Richter (1709.-1789.). Mindketten Mannheimben működtek, a bajor népzenére építették stílusukat. Mások is magukévá tették az elveket, mint például Luigi Boccherini (1743.-1805.) olasz csellista és zeneszerző, Johann Christian Bach (1735.-1782.), J.S. Bach legifjabb fia. Ebből az iskolából alakult ki a nagy bécsi klasszicizmus, melyben már az osztrák ’zenei dialektus’ uralkodik.


◄--- Előző lap:Bach előtt és vele egyidőben működő barokk zeneszerzők                             ---► Következő lap:Bécsi klasszicizmus

Jegyzetek