„Növények/S/Spenót” változatai közötti eltérés
KeFe (vitalap | szerkesztései) a KeFe átnevezte a(z) Kertészet/Spenót lapot Kertészet/Fűszerek/Spenót lapra az átirányítást felülírva |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
68. sor: | 68. sor: | ||
== Hasonló növények == |
== Hasonló növények == |
||
* [[Kertészet/Sóska|Sóska]] (Rumex acetosa) |
* [[Kertészet/Fűszerek/Sóska|Sóska]] (Rumex acetosa) |
||
* [[Kertészet/Mángold|Mángold]] ''(Beta vulgaris)'' |
* [[Kertészet/Fűszerek/Mángold|Mángold]] ''(Beta vulgaris)'' |
||
* [[Kertészet/Kerti laboda|laboda]] vagy [[Kertészet/Kerti laboda|Kerti laboda|]] ''(Atriplex spp.)'' |
* [[Kertészet/Fűszerek/Kerti laboda|laboda]] vagy [[Kertészet/Fűszerek/Kerti laboda|Kerti laboda|]] ''(Atriplex spp.)'' |
||
* [[Kertészet/Parajlibatop|Parajlibatop]] ''(Chenopodium bonus-henricus)'' |
* [[Kertészet/Fűszerek/Parajlibatop|Parajlibatop]] ''(Chenopodium bonus-henricus)'' |
||
== Források == |
== Források == |
A lap 2016. május 6., 06:17-kori változata
Spenót
A spenót vagy paraj (Spinacia oleracea) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) (korábban: libatopfélék) családjába tartozó, világszerte elterjedt kultúrnövény. Közép- és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Ismert nevei még: spinót, spenát, spinát, spinác, barátparéj. Valószínűleg Perzsiából származik, innen vitték a mórok Spanyolországba. Angliában a 16. században, Medici Katalin udvarában vált népszerűvé.[1] Magyarországra korán eljutott, Szikszai Fabricius Balázs Nomenclaturájában (1590) már említi a spinácz nevű levélzöldséget. A parajszövőmoly fő gazdanövénye, de az nem okoz érdemleges kárt kultúráiban – annál inkább a levéltetvek és a spenótperenoszpóra (Peronospora spinaciae). JellemzőiEgyéves, néha kétéves növény, a mérsékelt égöv alatt képes áttelelni. Mintegy 30 cm magasra megnövő, szára egyenes, levelei változatos méretűek (2–30 cm hosszúak, 1–15 cm szélesek, a nagyobb levelek alul, a kisebbek a növény teteje felé haladva találhatók), váltakozó állásúak, hosszúkás-oválisak vagy háromszögletű-nyíl formájúak, szélük ép vagy öblös, végük hegyes. A tőlevelek állománya húsos, a magszáron növő szárlevelek hosszúkásak, rostosak. Kétlaki növény, a nővirágos egyedek hosszabb élettartamúak, a hímvirágúak az elvirágzás után elszáradnak. A sárgászöld, 3–4 mm átmérőjű, nőivarú virágok a levélhónaljakban nőnek, a hímivarúak gomolyvirágzatot (rövid kocsányú álernyős virágzat) alkotnak/álfüzérben állnak. Hosszúnappalos növény, napi 12 óránál rövidebb megvilágítás esetén nem képes a jarovizációra. Termése gyakran tüskés felületű, 5–10 mm-es makkocska, melyben számos mag található. A magok tömege 8-10 milligramm, csírázóképességüket 4-5 évig megőrzik. FelhasználásaA spenót leveleiben triterpén-szaponinok, betain, vitaminok, oxálsav, nitrátok találhatók. Leggyakrabban főzeléknövényként vagy salátaként használják fel, iparilag pedig klorofill előállítására. A leveléből készült szerek az emésztésre (a hasnyálmirigy-elválasztásra és az epeképződésre) jó hatással vannak, valószínűleg a szaponinok miatt. A talajtól függően nagy mennyiségű vasat tartalmazhat, azonban ennek nagy része nehezen felszívódó formában van jelen, és az oxalátok is gátolják a felszívódását. Magas oxalát- és nitráttartalma miatt nem szabad túl sűrűn fogyasztani. Környezeti igénye
A fajták felosztása
Téli spenót fajták:
Nyári spenót fajták
Fontosabb kártevők és betegségei
VédekezésRezisztens fajták (mindhárom rassz - A,B,C ellenállóak)
Szaporítása
Ápolási munkák
Hajtatása
Spenót a kultúrában
Hasonló növények
Források
Külső hivatkozások
|