Viszonylag kis termetű gomba, mely nyirkos televénytalajon, korhadó fák környékén terem, csoportosan, tavasztól őszig. Kalapja fiatalon drappos árnyalatú, majd ahogy a gomba idősödik, a kalapja is egyre sötétebbé válik, míg végül teljesen hamvasszürke lesz. Kezdetben tojásdad, majd harang alakú lesz, végül szétnyílik, szálasan széthasadozik és széle visszakunkorodik. Jellegzetesen ráncos felületű. Jellemző átmérője kiterítve 7–12 cm.
Lemezei a fiatal példányoknál krémszínűek, majd barnásak lesznek, végül pedig megfeketednek és elfolyósodnak.
Tönkje fehéres, világos színű, vékony; egy tőből gyakran több tönk is kiindul. Jellemző magassága 5–12 cm.
A ráncos tintagomba olyan anyagokat tartalmaz, amelyek alkohollal keverve rosszullétet idézhetnek elő, ezért fogyasztása előtt, közben és után 24 óráig kerülni kell az alkoholfogyasztást.
A skandináv országokban hosszú ideig az alkohol-elvonókúra része volt, tekintettel arra, hogy alkohollal keverve rosszullétet okoz.
A középkorban az idős példányokból tintát állítottak elő, amelyről csak mikroszkópos vizsgálat után lehetett kideríteni, hogy nem eredeti tinta.
Néhány erdőben termő ehetetlen rokonával, esetleg a szintén ehető kerti tintagombával (Coprinellus micaceus) téveszthető össze, de fiatal példányai felületesen hasonlítanak a susulykafélékre is, az utóbbiaktól azonban megkülönbözteti harang alakú (és nem púpos!) kalapja.
