„Szakácskönyv/Mit-mihez/Sz/Szentjánoskenyér” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „__NOTOC__ <noinclude>Kategória:Mit-mihez</noinclude>{{Szk-főcím}} {{Szk-mit-abc}} {{{!}} cellpadding="0" cellspacing="5" border="0" style="margin:0px -5px;" {{!}…”
(Nincs különbség)

A lap 2015. november 2., 07:33-kori változata

Recept mérete: 1650 bájt

Szakácskönyv

Szentjánoskenyér

Szentjánoskenyér

Latin neve: (Ceratonia siliqua)

Népies nevei:

A szentjánoskenyér termésfalában mintegy 30% szacharóz, pektin, cseranyagok, és a sajátos ízt adó izovajsav található. A magvak galaktomannán nyálkaanyagokat (karubint) tartalmaznak.
A magok endospermiumából nyert szentjánoskenyér-liszt E410 néven ételsűrítő-anyag, tejtermékek és péksütemények stabilizátora.
Gyermekek és felnőttek egyaránt fogyaszthatják önmagában vagy gyógykészítmények egyik elemeként. Gyógyhatású készítményként hasmenéses betegségek, gyomorgyulladás ellen ajánlott.
A dietétikában a szentjánoskenyér-liszt kipréselt sűrű levét súlycsökkentő étrendekben – a napraforgó-fehérjével és a rizskeményítővel együtt – étrend-kiegészítőként alkalmazzák.
A csecsemőknek és a terhes nőknek az ismétlődő hányás csökkentésére adják.
A szentjánoskenyérmagból készült liszt hasmenésgátló és védi a beleket az izgató anyagoktól. Nyálkaanyaga, a magbelső kipréselt leve sűrítő tulajdonságú és hányás ellen hatásos, nem emészthető, ugyanakkor csökkenti az éhségérzetet.
A szentjánoskenyérfa alapú készítményeknek mindezidáig semmilyen káros vagy mérgező hatása nem ismert. :Túladagolás esetén azonban bélelzáródás következhet be.