„Heraldikai lexikon/Szerkezeti heraldika” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
28. sor: 28. sor:
A tipikus címerábrákat, bármi szépen legyenek is megrajzolva, más címerekhez való hasonlóságuk miatt nagyon nehezen rögzíthetjük emlékezetünkben. Egyediségüket mindössze a segédjelek biztosítják, amelyek egyrészt bonyolulttá teszik a címer rajzát, másrészt '''eltörpülnek a közös jelkép kiemelkedő nagysága mellett'''. (Kiemelés: Sz. L.; vagyis alkalmazkodnak a fő címerábra geometriájához, nagyságához.) Ezek a címerábrák nem szembeölőek, nehezen megjegyezhetők, ez pedig ellentétben áll a címerek küldetésével.
A tipikus címerábrákat, bármi szépen legyenek is megrajzolva, más címerekhez való hasonlóságuk miatt nagyon nehezen rögzíthetjük emlékezetünkben. Egyediségüket mindössze a segédjelek biztosítják, amelyek egyrészt bonyolulttá teszik a címer rajzát, másrészt '''eltörpülnek a közös jelkép kiemelkedő nagysága mellett'''. (Kiemelés: Sz. L.; vagyis alkalmazkodnak a fő címerábra geometriájához, nagyságához.) Ezek a címerábrák nem szembeölőek, nehezen megjegyezhetők, ez pedig ellentétben áll a címerek küldetésével.


Elemzésünkkel eljutottunk az értékes címerábra első fontos alapelvéhez: ''a jellegzetes alakítás'' elvéhez. A címer annál kifejezőbb, tehát értékesebb, minél kevesebb címeralak található benne. Ezt a szabályt a következőképpen kell értelmeznünk: a jellegzetes alakítás követelményének leginkább az egyetlen, az egész pajzs mezejét kitöltő címeralak felel meg. A kisebb számban ismétlődő címeralakok (négynél nem több, de inkább csak egy herold és egy figuratív alak) szintén megfelelnek.
Elemzésünkkel eljutottunk az értékes címerábra első fontos alapelvéhez: ''a jellegzetes alakítás'' elvéhez. A címer annál kifejezőbb, tehát értékesebb, minél kevesebb címeralak található benne. Ezt a szabályt a következőképpen kell értelmeznünk: a jellegzetes alakítás követelményének leginkább az egyetlen, az egész pajzs mezejét kitöltő címeralak felel meg. A kisebb számban ismétlődő címeralakok (négynél nem több, de inkább csak egy herold és egy figuratív alak) szintén megfelelnek. A címer mezejében nagyobb számban a jellegzetes alakítás elvének megsértése nélkül csak akkor helyezhetünk el bizonyos címeralakot, ha egyazon alakok ismétléséről, homogén figuráról van szó. Példaként hozhatjuk fel az Anjouk címerét, melynek mezejében arany liliomok vannak elszórva, vagy az erdélyi városokét, amelyekében hét várost jelentő hét torony ugyancsak egy mezőben nyert elhelyezést. (6. ábra) [[Kép: Püspöki Zseliz 31.]] Az eredeti címereknek mezejét háromnál több részre ne osszuk fel. A címer értékét egyszerűsége adja meg.

A tipikus címerek esetében a hangsúly a megkülönböztető jelekre esik. Ezek a jelek kétfélék lehetnek:

1. a négy heraldikai megkülönböztető jegy: a szín, elhelyezés, szín és kompozíció;<br>
2. a tipikus, fő címeralakot individualizáló (kísérő) címeralak.


"
"

A lap 2015. május 21., 13:41-kori változata

A címere belső szerkezeti összefüggésein alapuló címertani vizsgálat.


Ehhez hasonló szemléletet vallott Püspöki Nagy Péter is (Zseliz város címere. Pozsony, 1976. 26-34.), de ő ezt nem nevezte és tekintette szerkezeti heraldikának, hanem a kérdést a szimbólumok (a beszélő címerek), a címerművészet oldaláról, az új címerek létrehozásnak elveit vizsgálva fektette le, a megközelítése mégis nagyon jól lefedi a szerkezeti heraldika elvét, nagyon jól megragadja azokat a fő szerkezeti elemeket, melyek meghatározzák az egyes címerek szerkezeti felépítését: "A város [Zselíz] új címere, ha ezt nevének jellege nem gátolja - vagyis a név alapszava rajz segítségével is kifejezhető -, legyen beszélő címer.

A beszélő címerek egyértelműen a legkifejezőbbek, a legkönnyebben emlékezetbe véshetők és a legegyszerűbben különböztethetők meg. Egy város és más jogi vagy fizikai személy reprezentatív szimbólumának szempontjából éppen ezek a tulajdonságok a legfontosabbak.

...

A címerértékelés szempontjából a címerábra objektív megválasztását csak üdvözölni lehet, annak ellenére, hogy ez a címeralkotás egyik legnehezebb módja.

Fájl:Tipikus és atipikus címerek, Püspöki Zseliz, 27.

A címerábra tartalma akkor szubjektív, ha egy bizonyos eseményhez kapcsolódik. Az ilyen esemény ugyanis csak az alkotó vagy az alkotók egyéni megítélése, szubjektív véleménye szerint jelentős és alkalmas megörökítésre. Ugyancsak ide tartoznak azok a címerek is, amelyek ábrája minden különösebb és komolyabb ok nélkül jött létre. Az ilyen választás esetében figyelmesen mérlegelnünk kell a fennálló körülményeket. Csak akkor térjünk a szubjektív címeralkotás útjára, ha objektív megoldásra nincs mód. A szubjektív tartalmú címerek körében két csoportot különböztetünk meg: az egyedi megoldású atipikusakat, és egy adott alapgondolat köré csoportosuló tipikusakat.

Ez a csoportosítás különösen a címerek értékelése alkalmával fontos. Minden címernek - a lehetőség határai közt - a legnagyobb mértékben különböznie kell minden más címertől. Ezt az igen fontos alapelvet csak akkor tudjuk következetesen betartani, ha egyedi, valóban ritka címerábrát választunk, olyat, amely nem valami meglevő példa változata (atipikus). Az e követelménynek megfelelően kialakított címerkép rangban közvetlenül a beszélő címerek után következik. Itt bő választási lehetőséggel élhetünk. Ezt a megoldást éppen ezért kell előnyben részesítenünk a tipikus címerekkel szemben. ...

Az egyedi megoldású - atipikus - címerek sajátos mivoltukkal nagymértékben elősegítik megjegyezhetőségüket. Vagy azért, mert szokatlan a témájuk, vagy azért, mert szembeötlő az ábrájuk.

Tipikus címereknek azokat a címereket nevezzük, amelyek csak színeikben, ábráik helyzetében, számában vagy kompozíciójában térnek el egymástól. (Kiemelés: Szegedi László) Ezek a címerek egyben minden más címer közt a legkevésbé kifejezőek. Köztük csupán az említett négy heraldikai megkülönböztető kritérium segítségével tehetünk különbséget.

...

A hazai bányavárosok címereit, különösképpen Szomolnok, Igló, Szepesremnete, Svedlér, Zakárfalva stb. ... címereinek alapját mindenütt keresztbe tett bányászék és kalapács képezi, megkülönböztethetőségüket mindössze a számban (1-4) és elhelyezésmódban különböző rózsák biztosítják. Rozsnyó város címere ezektől mindössze egy további segédjel - a helybeli ezüstbányászatra utaló holdsarló alkalmazása révén különbözik. ...

Több mezőváros címerét és falujelvényét, amelyek ábrája eke, csoroszlya vagy kéve valamelyikéből vagy mindegyikéből áll...

A tipikus címerábrákat, bármi szépen legyenek is megrajzolva, más címerekhez való hasonlóságuk miatt nagyon nehezen rögzíthetjük emlékezetünkben. Egyediségüket mindössze a segédjelek biztosítják, amelyek egyrészt bonyolulttá teszik a címer rajzát, másrészt eltörpülnek a közös jelkép kiemelkedő nagysága mellett. (Kiemelés: Sz. L.; vagyis alkalmazkodnak a fő címerábra geometriájához, nagyságához.) Ezek a címerábrák nem szembeölőek, nehezen megjegyezhetők, ez pedig ellentétben áll a címerek küldetésével.

Elemzésünkkel eljutottunk az értékes címerábra első fontos alapelvéhez: a jellegzetes alakítás elvéhez. A címer annál kifejezőbb, tehát értékesebb, minél kevesebb címeralak található benne. Ezt a szabályt a következőképpen kell értelmeznünk: a jellegzetes alakítás követelményének leginkább az egyetlen, az egész pajzs mezejét kitöltő címeralak felel meg. A kisebb számban ismétlődő címeralakok (négynél nem több, de inkább csak egy herold és egy figuratív alak) szintén megfelelnek. A címer mezejében nagyobb számban a jellegzetes alakítás elvének megsértése nélkül csak akkor helyezhetünk el bizonyos címeralakot, ha egyazon alakok ismétléséről, homogén figuráról van szó. Példaként hozhatjuk fel az Anjouk címerét, melynek mezejében arany liliomok vannak elszórva, vagy az erdélyi városokét, amelyekében hét várost jelentő hét torony ugyancsak egy mezőben nyert elhelyezést. (6. ábra) Fájl:Püspöki Zseliz 31. Az eredeti címereknek mezejét háromnál több részre ne osszuk fel. A címer értékét egyszerűsége adja meg.

A tipikus címerek esetében a hangsúly a megkülönböztető jelekre esik. Ezek a jelek kétfélék lehetnek:

1. a négy heraldikai megkülönböztető jegy: a szín, elhelyezés, szín és kompozíció;
2. a tipikus, fő címeralakot individualizáló (kísérő) címeralak.

"