„A zene története/A 20. század orosz zeneszerzői” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
[[Kategória:„A zene története” címlapjai]][[Kategória:A zene története]]
[[Kategória:A zene története]]
{{Azenetörténete-cím}}
{{Azenetörténete-cím}}
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">

A lap 2015. április 7., 10:53-kori változata

A zene története

A 20. század orosz zeneszerzői

A 20. század orosz zeneszerzői

Nyikoláj Jakovlevics Mjaszkovszkij (1881-1950) egyike a legjelentősebb ororsz szimfonikusoknak. Művészetén Musszorgszkij, Rimszkij-Korzakov, Csajkovszkij hatása érezhető. Főbb művei: 25 szimfónia, zongoradarabok és dalok.

Szergej Szergejevics Prokofjev (1891-1953) orosz-szovjet zeneszerző Ljadov, Rimszkij-Korzakov, Cserepnyin és Tanyejev tanítványa, a modern orosz zeneszerző-gárda legismertebb alakja. A szélsőséges nyugati áramlatokhoz, pl. az expresszionizmushoz, politonalitáshoz kapcsolódik. A forradalom után (1917.) disszidált, Amerikában, Japánban és Franciaországban kapcsolódott az ottani zenei áramlatokhoz. 17 évi távollét után, 1934-ben hazatért és beállt az ottani hatalom által diktált un. szocialista realizmus szolgálatába. Művelt, elegáns formakészséggel rendelkezett, a kifejezés színessége jellemző rá.

Külföldön írt művei: hat szimfónia, Chon c. balett, 'Három narancs szerelmese, oratóriumok, kantáták. Otthon írta a következőket: Háború és béke oratórium, Alekszander Nyevszkij kantáta, Nyitány zsidó népzenei témákra, Scherzo 6 fagottra, Rómeó és Júlia balett, Péter és a farkas - mese zenével.

Aram Hacsaturján (1903. Tbiliszi-1978. Moszkva) örmény-szovjet zeneszerző gordonkát és zeneszerzést tanult, majd Mjaszkovszkijnál zeneszerzést. Zenéje a 19. századi orosz hagyományokhoz kapcsolódik, és alapvetően az örmény népzenére támaszkodik. Leghíresebb művei Gajane és Spartacus c. balettek és a Hegedűverseny. Irt számos hegedű- zongora- és gordonka-művet, de ő komponálta Poema o Sztalinye c. kórusművet is. (*Itt én jegyzem meg: a szovjet uralom alatt az érvényesülésért ezt az árat meg kellett fizetni.)

Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (1906. Szentpétervár-1975. Moszkva) szovjet-orosz zeneszerző. A szentpétervári konzervatóriumban zongorajátékot, elméletet és zeneszerzést tanult. Ő is bekapcsolódott a szocialista realizmus alkotói módszerébe. Ezen belül többféle stílus elképzelhető. Kezdetben az expresszionista irányzatból indult ki, majd később sajátságos stílust alakított ki, külön iskolát jelentett a szovjet zeneszerzésben.

  1. Expresszionizmus.
  2. Leegyszerűsödési folyamat egyszerű harmóniákkal.
  3. E két irányzatot próbálja közös nevezőre hozni.

Prokofjevvel együtt mindenekelőtt a szimfonikus zene területén a szovjet-orosz nemzeti stílus kialakítói közé tartozik.

14 szimfóniája közül legnevezetesebbek az V. szimfónia és a X. szimfónia. Operái: Az orr és Lady Macbeth. Dal az erdőről c. kantátájáért 1950-ben Sztálin-díjat kapott. Jelentős még kamarazenei, kórus- és zongoraművek terén. Filmzenéket és tömegdalokat is komponált.



◄--- Előző lap:A zene története/                             ---► Következő lap:A zene története/

Jegyzetek