„A zene története/Ókori népek zenéje” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
nincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
Valószínűleg hétfokú hangsorokat használtak. Ezt onnan sejtjük, hogy az egyetlen előkerült fuvolán 7 lyuk van.
A zene Egyiptomban is a vallási kultuszt szolgálta. (Thet és Seraphis.)
 
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">Asszirok </h2></div>
 
 
Zenéjük nem vallási célokat szolgál, hanem ünnepélyeken, mulatságokon szólal meg. Hangszereik: '''szinfónia''' (tulajdonképpen duda), '''szanxbüké''' – 15-20 húr van rajta kifeszítve, verőkkel szólaltatják meg (a cimbalom őse).
 
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">Zsidók </h2></div>
 
 
Egyistenhívő nép. A művészetekhez való viszonya más, mint a többi ókori népé. Itt a többi művészet nem virágzott, de a zene és költészet fejlett. Istentisztelet szolgálatában állott, de másformában. Kezdetben a frigytemplomban, később a jeruzsálemi zsinagógában zenéltek. 4000 levita foglalkozott a zenével, énekeltek és hangszereken játszottak.
 
Dávid óta a 150 zsoltárt énekelték. Ezeknek a szerzője a hagyomány szerint Dávid, a kutatások szerint egyeseknek csak gyűjtője. Vannak, melyeknek szövegét is, dallamát is ő írta, de írt dallamhoz szöveget vagy szöveghez dallamot is. A zsoltárokat recitáló módon énekelték. Zenéjük egyszólamú zene volt. Egy hangra jut 10-20 szótag, vagy szomszédos hangokon kering a dallam.
 
Hangszereik: '''ezüsttrombita''', '''harsona'''. Fúvóhangszerük még a '''sukár''', melyet kos szarvából készítettek. Az alaphangot és az 1. és 2. felhangot tudta megszólaltatni. Csak ''hosszúnap'' ünnepén szólaltatták meg. A '''csőrfuvolát''' orron keresztül fújták. Hárfáik is voltak, a '''kinnor''' (négyszög alakú) és '''nebel''' (háromszög alakú), csak alaki különbségek voltak köztük. Ütőhangszereik '''csörgők, dobok, cintányérok'''. Kultikus szertartási táncoknál zenéltek.
 
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">Görög zene </h2></div>
=== Görög zene ===
 
Az ókorból legtöbbet róluk tudunk. Sok elméleti írás, lejegyzés, filozófiai irodalom áll rendelkezésünkre.
 
Hangrendszerük a '''tetrachordok''' alapján áll. Háromféle tetrachord volt (lefelé):
# ''Diatonichos'' (la-so-fa-mi),
# ''Cromatichos'' (la-fi-fa-mi),
# ''Enharmonichos'' (la-fa-egy negyed hangköz-(és)-mi).
 
Ha két tetrachordot egymás mellé helyeztek, hangnemet kaptak. Bármely kettőt egymás mellé helyezhették, így hangnemek egész serege alakulhat ki. Ezek közül kivált egy-két olyan hangnem, melyet különböző görög törzsek használtak. Ilyen volt: [[w:dór|dór]]- e-től e-ig lefelé; [[w:frig|frig]] d-től d-ig lefelé; [[w:líd|líd]] c-c; [[w:mixolíd|mixolíd]] vagy [[w:lochrisi|lochrisi]] h-h. Minden az istenektől jön le! Ezért ereszkedők dallamsoraik. Ha nem lépett túl a hangsor az alsó vagy felső záróhangon <u>autentichos</u>, ha legfeljebb egy tetrachorddal fel- vagy lefelé bővítették, <u>plagalios</u> névvel illették.
 
Minden hangnemnek voltak erkölcsi vonatkozásai. (Erkölcs=ethos, ethika.) Ez a kapcsolódás az ethos-rendszer. [[w:Platón|Platón]] foglalta össze a zenei ethosrendszert. Az állam törvényei összefüggésben vannak a zenei törtvényekkel eszmei tartalmukat illetően. A dór hangnem –spártaiaké – harciasságra nevel, a frig puha, érzéki. Az iskolában csak a megfelelő dallamokat engedélyezték.
 
Énekes és hangszeres zenéjük volt. Kezdetben az '''aoidosok''' – odé, óda – énekeltek. Ők írták a szöveget, dallamot, előadták, magukat kísérték hárfán és táncoltak hozzá. Még [[w:Homérosz|Homérosz]] eposzait is így adták elő, fejükön babérkoszorúval. A költészet csak később vált el a zenétől. Az aoidosok helyét később a '''rapsodosok''' vették át – <u>rapdos=bot, botos énekes</u>. Ők már csak előadók voltak. Ütemezés céljából a bottal a földet döngették.
 
Előadásmódjuk igen szeszélyes – ''rapszodikus'' – volt. Belerögtönöztek gyakran, stb. Az éneket hangszerrel kísérték. Egyik hangszerük az '''aulos''', kétágú fúvóhangszer, hangja az oboáéhoz hasonlít. Másik a '''kytharos''', pengető hangszer, ez volt az előkelőbb.
[[w:Apollón|Apollón]] isten tiszteletére használták. Ő volt a napfény, művészet istene. Alá tartozott a 9 múzsa. Ez volt a legfőbb művészi testület – <u>Apollón Muszagetész</u>.
 
Az aulost [[w:Pán|Pán]] – férfi szarvakkal, kecskelábakkal, félelmet keltő volt - tiszteletére használták. Ütő- és fúvóhangszereik is voltak.
Dallamaikat betűhangjegy-írással jegyezték le, külön az énekes és hangszeres zene részére szóló jelekkel. Igen fejlett volt a hangjegyírásuk. Tucatnyi emlék maradt ránk. Ilyenek pl: Pindaros ódája Apollóhoz, Euripides Oresteshez – két karének; Seikylos sírfelirata (bordal); Mesomodes: Három himnusz a naphoz; stb. Így tudjuk, hogyan hangzott. A betűk között pontok és vesszők jelezték a ritmust, szüneteket. Mai írásmóddal:
 
[[Kép:Zenetörténeti példa-1.jpg|center|500px]]<br />
[[Kép:Zenetörténeti példa-2.jpg|center|500px]]
<br />
A zenetanítást rabszolgák – '''paidagogos'''ok - végezték.
 
Görögországban alakult ki a zenés színjátszás is, az opera csírája. Színjátszásuk a valláshoz kapcsolódik. Dionysos isten ünnepein előadták Dionysos történetét. Egy tengeri útja alkalmával kalózok elfogták, kecskebőrbe zárták és bedobták a tengerbe. Csak üggyel-bajjal tudott elmenekülni. Ezt a történetet úgy játszották el, hogy D. papjai kecskebőrbe bújtak. Kecske görögül: '''tragos''', dal: '''ode''', tragosode=kecskedal - '''tragédia'''. Ezek a játékok nagyon népszerűvé váltak, s később más szomorú történeteket is színpadra vittek. Ezeket tragédiának nevezték.
 
A tragédiák tárgyukat a görög mitológiából vették. Kezdetben egy személy adta elő, ő írta a szöveget, ő volt a színész is. Az ilyen fajta tragédia neve '''monológ'''. Később két személy lépett fel, így keletkezett a '''dialóg''', melyben már a szereplő pár adja elő a történetet. Egyre több szereplő-pár került a tragédiába, ilyenkor az író játszotta a főszerepet. Később megjelent a kórus. Így alakult ki a görög dráma ma ismert formája.
 
Csak szabadtéri színházat ismertek, rendszerint egy isten szentélye körül. Ez kör vagy ovális lakú, - '''stadion'''. A színpad, mely kőlapokból álló lépcsőzetes emelvény, először a közepén volt, később előre került. A tragédia a 24 tagú kórus bevonulásával kezdődött, a színpad két oldalán helyezkedett el. A bevonuláskor nyitányt énekelt, utána is aktív szerepe volt, közbeszólt, bátorított, visszatartott, magyarázott. A magyarázat a közönségnek szólt, mert a drámaírás nem volt olyan szinten, mint ma.
 
Díszletek nem voltak, a cselekmény helyét is megmagyarázták, a kórus mindig énekelt s kifejező mozdulatokkal táncolt. A karvezető doronggal ütötte a ritmust. A szólószereplők vitték a cselekményt. A színpad előtt ülő zenekar kytharából, fúvó- és ütőhangszerekből áll. A színészek álarcban játszottak, mellyel különféle érzelmeket (komikus, tragikus) fejeztek ki. Kétszer, háromszor nagyobb volt az álarc az emberi arcnál, ezért a testet is nagyítani kellett. Hangjukat tölcsérekkel erősítették. Legnevezetesebb drámaírók [[w:Sophokles|Sophokles]], [[w:Aiskylos|Aiskylos]], [[w:Euripides|Euripides]].
 
A tragédia után pár száz évre kialakult a '''komédia'''. Játékmódja ugyanaz., a táncnak nagyobb szerep jutott – vidám tánc volt. Mindig eljárták a '''cordax''' nevű táncot. Legnevezetesebb író [[w:Aristophanes|Aristophanes]].
 
A görögöknél indul meg a hangversenyélet is. A hangverseny dalcsarnokban – '''odeion''' – zajlik le. Itt énekeket, zeneszámokat adtak elő aulos és kythara kíséretével. A görög ének dallama ereszkedő volt, ritmikája komplikált – a páros ütem is -, sok 5/8-os és 7/8-os ütem fordul elő.
A zenei '''agon'''-ok (agon=verseny) össze voltak kötve sporteseményekkel. Négyévenként [[w:Olimpia|Olimpia]]-ban voltak a legnagyobb versenyek. Ilyenek más helyeken is voltak, de vagy csak sport, vagy csak ének, vagy csak drámai versenyek külön-külön.
 
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">Római zene </h2></div>
=== Római zene ===
 
Kezdetben önálló zenéjük volt, főleg a latin törzsek egységes nemzetté alakulása előtt. Politikai és katonai megerősödésük után meghódították Európa, Kis-Ázsia és Afrika egy részét. A görögök nagyobb műveltségű kultúrájukkal elárasztották Itáliát. Így az ősi latin zene helyét - a hódítás után - elfoglalta a görög zene. Hogy a latin zene milyen volt, arról nem tudunk. A hangszerek nevei megváltoztak: aulos='''tibia''', kythara='''lira'''. Önálló hangszereik főleg rézfúvók:''' bucina''', '''lituus''', '''trombita'''.
 
A cirkuszi játékok elterjedése után a cirkuszok tömeghangversenyekké is váltak- '''odeum''', itt tartották a színielőadásokat is. A görögöknél ezek vallási szertartások voltak – itt <u>üzleti vállalkozások</u>. Kialakult a '''pantomim''' – néma-játék. Az előadó nem beszél, csak tánccal, arcjátékkal, különböző gesztusokkal dolgozik. A római színházban a kórusvezető '''coturnus'''-ban – magas cipő – jelenik meg. Ennek talpa bronzból készül, ezzel üti az ütemet. A zenélés előkelő dolog volt.(Néró utolsó szavai: „Milyen nagy művész halt meg bennem”.) A zene tanítása nem volt előkelő dolog, ezt görög rabszolgákra bízták – '''pedagogus'''. Zenei emlék nem maradt ránk. Hangszerek maradtak ábrázolásokon, ásatásokban. Aquincumban maradt egy víziorgona. A levegő áramlását víznyomás biztosítja.
 
 
----
<center> ◄--- Előző lap:[[A zene története/|A zene története/]] &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; ---► Következő lap:[[A zene története/|A zene története/]] </center>
225 000

szerkesztés

Navigációs menü