„Akarta a fene/Arany János:V.László” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
78. sor: | 78. sor: | ||
<br> |
<br> |
||
::::::::::::::::::Az alvó felvirad, |
::::::::::::::::::Az alvó felvirad, |
||
::::::::::::::::::A bujdosó riad |
::::::::::::::::::A bujdosó riad: |
||
::::::::::::::::::Szellő sincsen, de zúg, |
::::::::::::::::::Szellő sincsen, de zúg, |
||
::::::::::::::::::Felhő sincsen, de búg |
::::::::::::::::::Felhő sincsen, de búg |
A lap 2012. november 23., 15:18-kori változata
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Arany János:V.László
Előző oldal: A ballada precessziós értelmezési kísérlete « » Következő oldal: Az V.László elemzése
- V. LÁSZLÓ
- Sűrű setét az éj,
- Dühöng a déli szél,
- Jó Budavár magas
- Tornyán az érckakas
- Csikorog élesen.
- »Ki az? mi az? vagy úgy -«
- »Fordulj be és alugy
- Uram László király:
- A zápor majd eláll,
- Az veri ablakod.«
- A felhő megszakad,
- Nyilása tűz, patak;
- Zúgó sebes özönt
- A rézcsatorna önt
- Budának tornyiról.
- »Miért zúg a tömeg?
- Kivánja eskümet?«
- »A nép, uram király,
- Csendes, mint a halál,
- Csupán a menny dörög.«
- Megcsörren a bilincs,
- Lehull, gazdája nincs:
- Buda falán a rab
- - Egy-egy felhődarab -
- Ereszkedik alá.
- »Hah! láncát tépi a
- Hunyadi két fia -«
- »Uram, uram, ne félj!
- László, tudod, nem él
- S a gyermek, az fogoly.«
- Mélyen a vár alatt
- Vonúl egy kis csapat;
- Olyan rettegve lép,
- Most lopja életét...
- Kanizsa, Rozgonyi.
- »Kettőzni kell az őrt,
- Kivált Mátyás előtt!«
- »Mátyás, az itt maradt,
- Hanem a többi rab -
- Nincsen, uram, sehol.«
- A felhő kimerült,
- A szélvihar elült,
- Lágyan zsongó habok
- Ezer kis csillagot
- Rengetnek a Dunán.
- »El! míg lehet s szabad!
- Cseh-földön biztosabb.«
- »Miért e félelem?
- Hallgat minden elem
- Ég s föld határa közt.«
- Az alvó aluszik,
- A bujdosó buvik;
- Ha zörren egy levél,
- Poroszlót jőni vél
- Kanizsa, Rozgonyi.
- »Messze még a határ?
- Minden perc egy halál!«
- »Legitten átkelünk,
- Ne félj uram: velünk
- A gyermek, a fogoly«.
- Az alvó felvirad,
- A bujdosó riad:
- Szellő sincsen, de zúg,
- Felhő sincsen, de búg
- S villámlik messziről.
- »Oh adj, oh adj nekem
- Hűs cseppet, hű csehem!«”
- »Itt a kehely, igyál,
- Uram, László király,
- Enyhít... mikép a sír!«”
- Állj meg, boszú, megállj:
- Cseh-földön űl a rab;
- Cseh földben a király,
- Mindég is ott marad,
- De visszajő a rab...!
- (1853.)