„Akarta a fene/Arany János:A walesi bárdok” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Arany02-főcím}} ---- Előző oldal: Zách Klára elemzése « » Következő oldal: Akarta a fene/A walesi bárdok elemz…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Arany02-főcím}} |
{{Arany02-főcím}} |
||
---- |
---- |
||
Előző oldal: [[Akarta a fene/Zách Klára elemzése|Zách Klára elemzése]] « » Következő oldal: [[Akarta a fene/A walesi bárdok elemzése| |
Előző oldal: [[Akarta a fene/Zách Klára elemzése|Zách Klára elemzése]] « » Következő oldal: [[Akarta a fene/A walesi bárdok elemzése|A walesi bárdok elemzése]] |
||
---- |
---- |
||
{{vers2|Arany János| |
{{vers2|Arany János|A walesi bárdok| |
||
: |
|||
:<tt><small>(''Énekli egy hegedős a XIV-ik században'')</small></tt> |
|||
Edward király, angol király |
|||
<center> |
|||
Léptet fakó lován: |
|||
Királyasszony kertje<br /> |
|||
Hadd látom, úgymond, mennyit ér |
|||
Kivirult hajnalra:<br /> |
|||
A velszi tartomány. |
|||
Fehér rózsa, piros rózsa...<br /> |
|||
Szőke, leány, barna.<br /> |
|||
<br /> |
|||
"Királyasszony, néném,<br /> |
|||
Az egekre kérném:<br /> |
|||
Azt a rózsát, piros rózsát<br /> |
|||
Haj, beh szeretném én!<br /> |
|||
<br /> |
|||
Beteg vagyok érte,<br /> |
|||
Szívdobogást érzek:<br /> |
|||
Ha meghalok, egy virágnak<br /> |
|||
A halottja lészek!"<br /> |
|||
<br /> |
|||
"Jaj! öcsém, Kázmér,<br /> |
|||
Azt nem adom százér!<br /> |
|||
Menj! haragszom... nem szégyelled?...<br /> |
|||
Félek, bizony gyász ér!<br /> |
|||
<br /> |
|||
Sietős az útam,<br /> |
|||
Reggeli templomra:<br /> |
|||
Ha beteg vagy, hát fekügy le<br /> |
|||
Bársony pamlagomra."<br /> |
|||
<br /> |
|||
Megyen a királyné,<br /> |
|||
Megyen a templomba;<br /> |
|||
Szép virágok, deli szűzek<br /> |
|||
Mind követik nyomba.<br /> |
|||
<br /> |
|||
Könyörögne, - nem tud,<br /> |
|||
Nem tud imádkozni;<br /> |
|||
Olvasóját honn feledé:<br /> |
|||
Ki megyen elhozni?<br /> |
|||
<br /> |
|||
"Eredj fiam, Klára,<br /> |
|||
Hamar, édes lyányom!<br /> |
|||
Megtalálod a térdeplőn,<br /> |
|||
Ha nem a diványon."<br /> |
|||
<br /> |
|||
Keresi a Klára,<br /> |
|||
Mégsem akad rája:<br /> |
|||
Királyasszony a templomban<br /> |
|||
Oly nehezen várja!<br /> |
|||
<br /> |
|||
Keresi a Klára,<br /> |
|||
Teljes egy órája:<br /> |
|||
Királyasszony a templomban<br /> |
|||
De hiába várja.<br /> |
|||
<br /> |
|||
Vissza se megy többé<br /> |
|||
Deli szűzek közzé:<br /> |
|||
Inkább menne temetőbe<br /> |
|||
A halottak közzé.<br /> |
|||
<br /> |
|||
Inkább temetőbe,<br /> |
|||
A fekete földbe:<br /> |
|||
Mint ama nagy palotába<br /> |
|||
Ősz atyja elébe!<br /> |
|||
<br /> |
|||
"Hej! lányom, lányom!<br /> |
|||
Mi bajodat látom?<br /> |
|||
Jöszte, borúlj az ölemre,<br /> |
|||
Mondd meg, édes lyányom."<br /> |
|||
<br /> |
|||
"Jaj, atyám! nem - nem -<br /> |
|||
Jaj, hova kell lennem!<br /> |
|||
Hadd ölelem lábad porát, <br /> |
|||
Taposs agyon engem...!"<br /> |
|||
<br /> |
|||
Harangoznak délre,<br /> |
|||
Udvari ebédre;<br /> |
|||
Akkor mene Felicián<br /> |
|||
A király elébe.<br /> |
|||
<br /> |
|||
A király elébe,<br /> |
|||
De nem az ebédre:<br /> |
|||
Rettenetes bosszuálló<br /> |
|||
Kardja volt kezébe'.<br /> |
|||
<br /> |
|||
"Életed a lyányért<br /> |
|||
Erzsébet királyné!"<br /> |
|||
Jó szerencse, hogy megváltja<br /> |
|||
Gyönge négy ujjáért.<br /> |
|||
<br /> |
|||
"Gyermekemért gyermek:<br /> |
|||
Lajos, Endre, halj meg!"<br /> |
|||
Jó szerencse, hogy Gyulafi<br /> |
|||
Rohan a fegyvernek.<br /> |
|||
<br /> |
|||
"Hamar a gazembert...<br /> |
|||
Fiaim, - Cselényi...!"<br /> |
|||
Ott levágák Feliciánt<br /> |
|||
A király cselédi. -<br /> |
|||
<br /> |
|||
"Véres az ujjad,<br /> |
|||
Nem vérzik hiába:<br /> |
|||
Mit kivánsz most, királyi nőm,<br /> |
|||
Fájdalom díjába?"<br /> |
|||
<br /> |
|||
"Mutató ujjamért<br /> |
|||
Szép hajadon lányát;<br /> |
|||
Nagy ujjamért legény fia<br /> |
|||
Borzasztó halálát;<br /> |
|||
<br /> |
|||
A másik kettőért<br /> |
|||
Veje, lánya végét;<br /> |
|||
Piros vérem hullásaért<br /> |
|||
''Minden nemzetségét!''"<br /> |
|||
<br /> |
|||
Rosz időket érünk,<br /> |
|||
Rosz csillagok járnak.<br /> |
|||
Isten ója nagy csapástól<br /> |
|||
Mi magyar hazánkat! <br /> |
|||
Van-e ott folyó és földje jó? |
|||
(1855)| | }} |
|||
Legelőin fű kövér? |
|||
Használt-e a megöntözés: |
|||
A pártos honfivér? |
|||
S a nép, az istenadta nép, |
|||
Ha oly boldog-e rajt' |
|||
Mint akarom, s mint a barom, |
|||
Melyet igába hajt? |
|||
Felség! valóban koronád |
|||
Legszebb gyémántja Velsz: |
|||
Földet, folyót, legelni jót, |
|||
Hegy-völgyet benne lelsz. |
|||
S a nép, az istenadta nép |
|||
Oly boldog rajta, Sire! |
|||
Kunyhói mind hallgatva, mint |
|||
Megannyi puszta sir. |
|||
Edward király, angol király |
|||
Léptet fakó lován: |
|||
Körötte csend amerre ment, |
|||
És néma tartomány. |
|||
Montgomery a vár neve, |
|||
Hol aznap este szállt; |
|||
Montgomery, a vár ura, |
|||
Vendégli a királyt. |
|||
Vadat és halat, s mi jó falat |
|||
Szem-szájnak ingere, |
|||
Sürgő csoport, száz szolga hord, |
|||
Hogy nézni is tereh; |
|||
S mind, amiket e szép sziget |
|||
Ételt-italt terem; |
|||
S mind, ami bor pezsegve forr |
|||
Túl messzi tengeren. |
|||
Ti urak, ti urak! hát senkisem |
|||
Koccint értem pohárt? |
|||
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! |
|||
Ne éljen Eduárd? |
|||
Vadat és halat, s mi az ég alatt |
|||
Szem-szájnak kellemes, |
|||
Azt látok én: de ördög itt |
|||
Belül minden nemes. |
|||
Ti urak, ti urak, hitvány ebek! |
|||
Ne éljen Eduárd? |
|||
Hol van, ki zengje tetteim - |
|||
Elő egy velszi bárd! |
|||
Egymásra néz a sok vitéz, |
|||
A vendég velsz urak; |
|||
Orcáikon, mint félelem, |
|||
Sápadt el a harag. |
|||
Szó bennszakad, hang fennakad, |
|||
Lehellet megszegik. - |
|||
Ajtó megől fehér galamb, |
|||
Ősz bárd emelkedik. |
|||
Itt van, király, ki tetteidet |
|||
Elzengi, mond az agg; |
|||
S fegyver csörög, haló hörög |
|||
Amint húrjába csap. |
|||
"Fegyver csörög, haló hörög, |
|||
A nap vértóba száll, |
|||
Vérszagra gyűl az éji vad: |
|||
Te tetted ezt, király! |
|||
Levágva népünk ezrei, |
|||
Halomba, mint kereszt, |
|||
Hogy sirva tallóz aki él: |
|||
Király, te tetted ezt!" |
|||
Máglyára! el! igen kemény - |
|||
Parancsol Eduárd - |
|||
Ha! lágyabb ének kell nekünk; |
|||
S belép egy ifju bárd. |
|||
"Ah! lágyan kél az esti szél |
|||
Milford-öböl felé; |
|||
Szüzek siralma, özvegyek |
|||
Panasza nyög belé. |
|||
Ne szülj rabot, te szűz! anya |
|||
Ne szoptass csecsemőt!..." |
|||
S int a király. S elérte még |
|||
A máglyára menőt. |
|||
De vakmerőn s hivatlanúl |
|||
Előáll harmadik; |
|||
Kobzán a dal magára vall, |
|||
Ez íge hallatik: |
|||
"Elhullt csatában a derék - |
|||
No halld meg Eduárd: |
|||
Neved ki diccsel ejtené, |
|||
Nem él oly velszi bárd. |
|||
Emléke sír a lanton még - |
|||
No halld meg Eduárd: |
|||
Átok fejedre minden dal, |
|||
Melyet zeng velszi bárd." |
|||
Meglátom én! - S parancsot ád |
|||
Király rettenetest: |
|||
Máglyára, ki ellenszegűl, |
|||
Minden velsz énekest! |
|||
Szolgái szét száguldanak, |
|||
Ország-szerin, tova. |
|||
Montgomeryben így esett |
|||
A híres lakoma. - |
|||
S Edward király, angol király |
|||
Vágtat fakó lován; |
|||
Körötte ég földszint az ég: |
|||
A velszi tartomány. |
|||
Ötszáz, bizony, dalolva ment |
|||
Lángsírba velszi bárd: |
|||
De egy se birta mondani |
|||
Hogy: éljen Eduárd. - |
|||
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal |
|||
London utcáin ez? |
|||
Felköttetem a lord-majort, |
|||
Ha bosszant bármi nesz! |
|||
Áll néma csend; légy szárnya bent, |
|||
Se künn, nem hallatik: |
|||
"Fejére szól, ki szót emel! |
|||
Király nem alhatik." |
|||
Ha, ha! elő síp, dob, zene! |
|||
Harsogjon harsona: |
|||
Fülembe zúgja átkait |
|||
A velszi lakoma... |
|||
De túl zenén, túl síp-dobon, |
|||
Riadó kürtön át: |
|||
Ötszáz énekli hangosan |
|||
A vértanúk dalát.[*] |
|||
(1857 jún.) |
|||
[*] A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, |
|||
hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) |
|||
után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső |
|||
múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom |
|||
lerázására. - A. J. |
A lap 2012. október 28., 23:50-kori változata
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Arany János:A walesi bárdok
Előző oldal: Zách Klára elemzése « » Következő oldal: A walesi bárdok elemzése
{{vers2|Arany János|A walesi bárdok|
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"
Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.
"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
"Elhullt csatában a derék -
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.
Emléke sír a lanton még -
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."
Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -
S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.[*]
(1857 jún.)
[*] A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására. - A. J.