„Címerhatározó/Hertelendy címer” változatai közötti eltérés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Estefan (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Estefan (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor: 3. sor:
A korona felett páncélos, szembenéző, pántos lovagsisak, arany rendjellel, amely a kardot tartó lovagi karral együtt az örökölhető lovagság, és lovagrend adományozást jelenti. Az előbbi szimbólumok (tamgák) miatt történt a címeremelés. Ezeket a szimbólumokat a 12. század végéig adták ki. A lovagsisak felett fészkelő pelikán, amely saját húsával, vérével táplálja három fiókáját a család totemje. Ez mind a család nemességének,címerének származása, keletkezése a távoli múlt homályába eredt.
A korona felett páncélos, szembenéző, pántos lovagsisak, arany rendjellel, amely a kardot tartó lovagi karral együtt az örökölhető lovagság, és lovagrend adományozást jelenti. Az előbbi szimbólumok (tamgák) miatt történt a címeremelés. Ezeket a szimbólumokat a 12. század végéig adták ki. A lovagsisak felett fészkelő pelikán, amely saját húsával, vérével táplálja három fiókáját a család totemje. Ez mind a család nemességének,címerének származása, keletkezése a távoli múlt homályába eredt.
Ezt támasztja alá szálláshelyének, a jelenleg Tolna és Baranya megye közötti lakhelye, az Árpád nemzetség szállás területén.
Ezt támasztja alá szálláshelyének, a jelenleg Tolna és Baranya megye közötti lakhelye, az Árpád nemzetség szállás területén.
[http://Hertelendy%20címer Hertelendy címer]
[[Fájl:Egyszerikép.jpg]]



[Fájl:Hertelendy_Anna_úrnő_pecsétje_1777-ből.jpg|thumb|Hertelendy Anna úrnő pecsétje 1777-ből]]
[Fájl:Hertelendy_Anna_úrnő_pecsétje_1777-ből.jpg|thumb|Hertelendy Anna úrnő pecsétje 1777-ből]]

A lap 2011. július 16., 15:28-kori változata

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Hertelendy család címerével foglalkozik. A Hertelendy család legrégibb "Mohács" előtt keletkezett címere, amely a Zala vármegye címertárában, és a XIV. sz-i címer leírásban is szerepel, a XII. sz. végéig címeremeléssel keletkezett, valószínűleg II. Géza lovagkirály által. A magyar nemesi almanach a családot a Csák nemzetséghez sorolja: A Csáky és Kisfaludy családokkal. Ezekkel a családokkal a vérségi, házassági kapcsolat is rendszeres volt. A címer leírása: Kék alapú pajzson, zöld mezőn ágaskodó, páros pirosan fegyverzett oroszlán a feje fölé emel egy ötgombos aranykoronát. A másik karjukkal egy jobbról balra mutató páncélos, szablyát tartó jobb kart tartanak, amelyet felülről nyíl üt át. A pajzsot egy ötgombos aranykorona koronázza, azonos az oroszlánok által tartottal. A korona felett páncélos, szembenéző, pántos lovagsisak, arany rendjellel, amely a kardot tartó lovagi karral együtt az örökölhető lovagság, és lovagrend adományozást jelenti. Az előbbi szimbólumok (tamgák) miatt történt a címeremelés. Ezeket a szimbólumokat a 12. század végéig adták ki. A lovagsisak felett fészkelő pelikán, amely saját húsával, vérével táplálja három fiókáját a család totemje. Ez mind a család nemességének,címerének származása, keletkezése a távoli múlt homályába eredt. Ezt támasztja alá szálláshelyének, a jelenleg Tolna és Baranya megye közötti lakhelye, az Árpád nemzetség szállás területén. Hertelendy címer


[Fájl:Hertelendy_Anna_úrnő_pecsétje_1777-ből.jpg|thumb|Hertelendy Anna úrnő pecsétje 1777-ből]]

Hertelendy Anna, a híres-hírhedt szépasszony (a Vasárnapi Újság nyomán)


A XVII–XVIII. század fordulóján Kehida (egyik?) földesura Hertelendy Gáspár volt. A Hertelendy család Kehidára, vagy legalábbis annak egyes részeire vonatkozó jogosultsága a XVII. század első harmadára vezethető vissza. Ugyanis Batthyány I. Ádám familiárisa, Hertelendy Ambrus Vas vármegyei szolgabíró fia, Hertelendy Ádám vette felségül 1636. január 6-án Vági István özvegyét, dávodi Bakó Juditot, aki Bakó Gergely leánya, és Háshágyi Anna dédunokája volt. Vági István nevével egy 1623-ban, Kehidán lefolytatott tanúkihallgatási jegyzőkönyvben mint a település – minden bizonnyal felesége révén – jobbágytartó nemesével találkozhatunk. Mindezek azt bizonyítják, hogy a Hertelendyek a Háshágyiak kehidai javaihoz leányági örökösödés révén, többnemzedéknyi idő elteltével, közvetetten jutottak hozzá.

A Rákóczi-kor okozta bizonytalan jogviszonyok miatt Hertelendy László, Gáspár, Boldizsár, Gábor, Mihály és Zsigmond, továbbá a leányágakba beházasodott Gombás György és Fényes Benedek 1718. március 4-én, Bécsben kiállított birtokba beiktató és megerősítő királyi oklevelet szerzett III. Károly királytól a népes família vasi és zalai – Kehida az ott lévő nemesi kúriákkal, Dániel-Karmacs, Söjtör, Tófej, Vindornyalak, Felsőkustány, Sármellék és Devecser (!) – korábban békésen bírt javaira.

A Hertelendyek, akik Zala vármegye kiterjedt, Mohács előtti múltra viszszatekintő családja voltak, ekkor már a Nyugat-Dunántúl másik két vármegyéjében, Vasban és Sopronban is meggyökeresedett oldalágakkal rendelkeztek. Így nem meglepő, hogy Hertelendy Gáspár leányait a térség két, hasonlóképpen nagy múltú, Mohács előtti eredetű, ám ekkorra már csak szerényebb vagyonnal bíró családjának férfisarjai vették feleségül. Éva Rumy Boldizsár, Erzsébet pedig ákosházi Sárkány István hitvese lett. Fekvőbirtokainak örököse Hertelendy Gáspár egyetlen fia, Gábor volt.

A XVIII. századi földesurak közül vitathatatlanul – az 1713. március 4-én született és 1757. április 15-én elhunyt – Hertelendy Gábort kell Kehida legjelentősebb birtokosának, a település újjászervezőjének és újjáépítőjének tekintenünk. A nyugat-dunántúli regionális elithez tartozó család tagjaként jelentős törvényhatósági karriert futott be. 1735–1744 között al-, majd 1747-ig főszolgabírói hivatalt töltött be Zala megye kapornaki járásában. 1747–1756 között a vármegye főjegyzőjeként tevékenykedett, majd a pályaív megkoronázásaként 1756. október 11-étől haláláig a törvényhatóság első alispánja volt.

Az 1783. évi tanúvallatások szerint ő váltotta vissza az Ányosok részjószágát készpénzen felvásárolva a rokonság birtokrészeit. Az 1740-es években új udvarházat (kastélyt), majd 1747-ben templomot kezdett el építtetni.

Kehida másik földesúri famíliája, a Deák família a XVIII. században még egyáltalán nem rendelkezett a Hertelendyekhez hasonlítható múlttal és tekintéllyel. Tagjai pénzükre támaszkodva indultak meg a jogi-társadalmi felemelkedés útján, amikor a XVII. században szinte tömeges lehetőség nyílt a nemesi kiváltságok megszerzésére. Feltörekvésük dinamizmusa a következő század generációit is jellemezte.

Deák II. Péter elsőszülött fia, Gábor az apa szívós építkező munkájának köszönhetően fölöttébb sikeresnek ígérkező házasságot kötött. 1757. augusztus 28-án Kehidán – Tárnok földesuraként – feleségül vette Hertelendy Gábor nemrég árvaságra jutott egyetlen leányát, Hertelendy Annát. E frigy Deák Gábort vitathatatlanul a megye nemesi elitjéhez kapcsolta, és az egyetlen leányörökös révén Kehida, valamint a kiterjedt Hertelendy-uradalom törvény szerinti földesurává tette. Ugyanakkor azonban e házasság mindkét félnek sok bajt, pört és szerencsétlenséget hozott.

A később óriási adósságai és botránygyanús magánélete miatt elhíresült Hertelendy Anna 1768-ban vagyoni elválasztást, illetve házasságbontást kezdeményezett férjével szemben. Deák Gábor és Hertelendy Anna, tekintettel a közöttük fennálló házassági problémákra, 1768. november 26-án Kehidán Forintos Gábor, Zala vármegye alispánja és Hertelendy György főszolgabíró előtt meg is egyeztek a birtokok szétválasztásáról. A kehidai, kustányi, koppányi, orbányosfai, forintosházi, nemesapáti és benkeházi jószágok az asszony tulajdonába kerültek, míg a söjtöri, tófeji, hahóti javak a muraközi szőlővel és a koppányi Kozári-féle malommal egyetemben, 11 226 forint ellenében – amely összeget Hertelendy Gábor adósságainak kifizetésére fordítottak –, a tárnoki birtokára visszavonuló Deák Gáboréi lettek.

A válást és a birtokok szétválasztását követően, 1769-ben Hertelendy Anna Kehidát is saját kezelésébe vette a Hertelendy család több más birtokával együtt. Mivel azonban unokatestvérével, Uzovics Ferenccel folytatott kétes viszonya miatt átmenetileg a Nyitra megyei Elecskére költözött, és Kehidára csak rövidebb látogatásokra járt vissza, az itteni gazdaságot 17691774 között tiszttartói vezették.

Időközben meglepő események történtek. Deák Gábor az asszony rendezetlen magánéletére hivatkozva pert kezdett az elveszett kehidai birtokok visszaszerzéséért Hertelendy Anna ellen. A konfliktus elmérgesedését jelzi, hogy miközben 1773 áprilisában Balogh László tanácsos, királyi biztos széles körű vizsgálódásba kezdett Hertelendy Anna és Uzovics Ferenc botrányos kapcsolatáról, Uzovics Ferenc maga és az asszony becsületének védelme érdekében kezdeményezett hasonlóan kiterjedt körű vizsgálatot. Valószínűleg ennek, a legfelsőbb fórumokat is érintő ügynek köszönhető, hogy 1773. október 1-jén Mária Terézia királynő az udvari kancellárián keresztül elrendelte Hertelendy Anna tiszttartója számadásainak Zala megye általi felülvizsgálatát. Az asszony költséges életvitele miatt egész sor adóssági per is indult.

Több részbirtok eladását követően, 1795. május 20-án megegyezett fiával, Deák Ferenccel, aki feleségével, Sibrik Erzsébettel közösen magára vállalta Hertelendy Anna immár hetvenkétezer forintra rúgó adósságát, így az anyai birtokok az ő tulajdonába mentek át. Hertelendy Anna a továbbiakban gyermekeitől külön élt Kehidán, egészen 1803-ban bekövetkezett haláláig.[1]


  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[2]


Lásd még:

[[Fájl:[[Fájl:[[Fájl:]]]]]]