Ugrás a tartalomhoz

Állatok/Férgek/Ágasbelű örvényféregalakúak

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
(Polycladida szócikkből átirányítva)

Állatok

Ágasbelű örvényféregalakúak


Ágasbelű örvényféregalakúak
Ágasbelű örvényféregalakúak
(Polycladida, Syn: -)
Más neve(i): Sokszorosbelűek


Az ágasbelű örvényféregalakúak a laposférgek közé sorolt örvényférgek altörzsében a valódi örvényférgek osztályának egyik rendje két alrend összesen 21 családjával és egy alrendbe nem sorolt, kihalt nemmel (Platydendron).
A nagy, erőteljesen lapított testű örvényférgek közé tartoznak. Egyesek akár 15 cm hosszúra is megnőhetnek, és emellett meglehetősen szélesek is (amitől alakjuk a vízbe hullott levelekére emlékeztet). Sok fajuk áttetsző, főként a trópusi fajok élénk színűek. Egész testüket csillók borítják.
Egyes taxonoknak (pl. a Planoceridae család fajainak) valódi, páros tapogatója van; mások (pl. a Pseudocerotidae család tagjai) felhajló testszéleikből ugyancsak páros áltapogatókat hoztak létre.

Rendszerint sok szemük van a test elülső részén. Ezek:

- csoportokba állnak össze vagy
- egy sorban, az állat hossztengelyében, illetve
- két sorban, a test két peremén helyezkednek el.
Garatjuk összetett (pharynx compositus) és redőzött (plicatus) típusú. Bélrendszerük csövei a garat végében kialakult központi gyomorból indulnak és többszörösen szétágaznak számos diverticulummal. Az egyes csövek a perifériákon összeolvadhatnak, és ezzel egyfajta hálózattá nőhetnek össze. Néhány faj belének elágazásai kicsiny pórusok formájában a külvilágba nyílnak.
Petesejtjeik endolecitálisak. A szívótárcsások (Cotylea) neve arra utal, hogy testük hátulsó részén, a női ivarnyílás mögött szívókorongjuk van.
Döntő többségük tengeri. Jellemzően a parti (litorális), ill. sekélytengeri (szublitorális) zónában élnek a tengerfenéken (száz méternél nem lejjebb); gyakran a korallzátonyokon. Csak néhány fajuk marad felnőtt korában is szabadon úszó.

Egyes fajok más állatok (pl. csalánozók, puhatestűek, rákok, tüskésbőrűek) ektokommenzalistái (tehát azok kültakaróján laknak, és osztoznak velük a táplálékon). Így például kígyókarú csillagok ektokommenzalistája a Notoplana comes. Vannak közöttük élősködők is, mint például a kagylóparazita örvényférgek (Stylochus spp.).

Hímnősek. Petéikben nagyon kevés a szikanyag, ezért egyedfejlődésük többnyire közvetett, planktotróf típusú. Ez azt jelenti, hogy a zigótából először egy eléggé egyszerű szervezetű álca, az ún. lobofóra lárva:
- Müller-féle lárva (jellemzően ilyen a tapadókorongosoké) vagy
- Götte-féle lárva bújik ki. Ez lebenyeinek erős csillóival szabadon úszik, mielőtt megtelepedne.


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények
Magyar Wikipédia: Ágasbelű örvényféregalakúak
A Wikimédia Commons tartalmaz Ágasbelű örvényféregalakúak témájú médiaállományokat.