Perma/TERM/Kreatív növényhasználat

Fügekaktusz

Az Opuntia fajoknak mind a hajtásai, mind a termései fogyaszthatók az emberek számára is. Ezekből van a sok kaktuszgyümölcsből, vagy kaktuszfügéből készült termék is. A hajtásai is fogyaszthatók, akár sütve, akár párolva, akár nyersen, salátának. Már az amerikai őslakosok is fogyasztották őket, sőt bizonyos receptekben azt is megkülönböztették, hogy reggel vagy este szedett kaktuszhajtásokat érdemes-e használni. A kaktuszok különleges anyagcseréjének (Crassulacean Acid Metabolism) köszönhetően a reggel szedett hajtások az almasav miatt savanykásabbak, az este szedett hajtások a cukrok miatt édeskésebbek.

Takarmányozásra is használhatók, de mielőtt a marhákat ráengedik le kell égetni róluk a töviseket és a glochidákat (ezek alkotják a rügyszemölcsökön található szúrós serteszőrcsomókat). Vannak olyan állatok azonban, amelyeket ezek nem nagyon zavarnak pl. tevék, egyes kecske fajták. Észak-Afrikában juhok takarmányozására is használják őket, ledarálják, és a nedves pépet adják az állatoknak. Ebben a nedves masszában a serteszőrök és ledarált tövisek se bántják az állatok nyálkahártyáját, és a helyi, száraz körülmények között kitenyésztett fajták a vízszükségletüket is tudják fedezni ebből a pépből. Magyarországon láttam már olyan Opuntia humifusa kladódiumot, amelybe beleharaptak a birkák, de ez nagyon ritka, a gyepeken terjedő Opuntiák legeltetésre alkalmatlanok, sőt, ahol elterjednek, ott az egész legelőt legeltetésre alkalmatlanná tehetik.

Az Opuntia fajok termését rengeteg vadon élő faj fogyasztja (az állatok által, endozoochoriával történő terjesztéshez való alkalmazkodás miatt alakult ki a sok fajra jellemző, feltűnő színű, puha, ízletes termés). Több mint száz fajnál igazolták már, hogy sikeresen terjesztik a kaktuszok magjait. Ezek közül vannak madarak, emlősök (növényevők, mindenevők, és ragadozók is), hüllők, sőt, még rovarok is (pl. ganéjtúrók által végzett másodlagos terjesztés). Európában is, ahol már régóta, nagy mennyiségben vannak inváziós kaktuszok, jellemző az endozoochoriával (az állatok megeszik, és a tápcsatornájukon áthaladva, az ürülékükkel kerül ki ismét a szabadba) való terjesztés. Magam is láttam már a mediterráneumban, hogy pl. sirályok és dolmányos varjak eszik a kaktuszok terméseit. Magyarországon is láttam már rágcsálók (valószínűleg mezei pocok) által félig elfogyasztott termést. Ezek is terjeszthetik, bár kisebb valószínűséggel, mivel a nagy méretű magokat inkább elrágcsálják, és mivel elég kicsi az otthonterületük, olyan nagy távolságú terjesztésre amúgy sem kell számítani. Egyébként az megrágott kaktusz alatt voltak a pocokjáratok is, így a pockok nem csak táplálékot, hanem búvóhelyet, védelmet is nyernek a medvetalpkaktusszal. Hazánkban egyébként még nem találtunk egyértelmű bizonyítékot az endozoochor magterjesztésre, de csak idő kérdése, hogy ráálljon először csak néhány kísérletező kedvű madáregyed. És ekkor már nagyon nehéz lesz megfogni az inváziót, úgyhogy érdemes még ez előtt védekezni ellenük.

A fentiek miatt is termesztik őket világ számos táján. Ha ez hazánkban is bekövetkezne (remélem nem fog, mert rengeteg ennél finomabb és takarmányként is értékesebb, szárazságtűrő növény van, mint alternatíva), akkor nagyon körültekintően kell eljárni, hogy ne jussanak ki a természetbe.