Irányítószám/Pécs/Névadói/Kemény Zsigmond

Kemény Zsigmond

Magyargyerőmonostori báró Kemény Zsigmond (Alvinc, 1814. június 12. – Pusztakamarás, 1875. december 22.) magyar író, publicista, politikus.

A magyar romantikus regényirodalom Jókai Mór melletti legnagyobb alakja. 1867-től haláláig a Kisfaludy Társaság második elnöke.

Magyar Tudományos Akadémia 1843. október 7-én levelező tagjává választotta.

Életműve iránti tiszteletből vette fel nevét egy évvel halála után a Tolnai Lajos alapította marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. A Kisfaludy Társaságban Szász Károly mondott felette emlékbeszédet 1877. február 11-én, a Magyar Tudományos Akadémiában pedig Gyulai Pál 1879. május 27-én. Gyulai 1889-verset is írt Báró Kemény Zsigmond sírjánál címmel.

A 150. születési évfordulón Sütő András pusztakamarási emlékeiből idézte fel Kemény Zsigmond ott töltött utolsó esztendeinek szájról szájra szállt családi emlékeit; ő maga „Zsiga báró ledőlt sírkövén üldögélve” vette számba az utókor tartozásait. Élet és ábránd című írásával (Igaz Szó, 1964/9) már e tartozásokból rótt le valamit.

Barabás Miklós egykorú festményét Kemény Zsigmondról a kolozsvári Művészeti Múzeum őrzi. Az író arcvonásait korunkban Cseh Gusztáv grafikája örökítette meg.

Bővebben: w:Kemény Zsigmond