Irányítószám/Pécs/Névadói/Bacsó Béla

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
(Pécs/Névadói/Bacsó Béla szócikkből átirányítva)
Bacsó Béla sírja a Kerepesi úti temetőben

Bacsó Béla

Bacsó Béla (Kassa, 1891. január 6. – Újpest, 1920. február 17.) magyar szocialista író, újságíró.
Bacsó Mátyás és Szencsó Mária fia. Tanulmányait Kassán végezte, itt is helyezkedett el először újságíróként a Kassai Naplónál. 1919. június 5-én Budapesten, a VI. kerületben házasságot kötött Simonovánszky Máriával, Simonovánszky Ferenc és Schurmann Ilona lányával. A két tanú Szakasits Árpád és Révész Mihály volt. 1919-ben a Népszava munkatársa lett. Írásaiban a proletárokkal, a paraszti földéhséggel és a migrációval foglalkozott, „leleplezte” az I. világháború szerinte igazi célját és vesztére a – Héjjas Iván, Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula neve által fémjelzett – fehérterror ellen is írt. Emiatt szerkesztőtársával, Somogyi Bélával az Ostenburg-különítmény elhurcolta és 1920. február 17-én valahol a Megyeri Csárda és a Fővárosi Vízművek között agyonlőtték, majd holttestüket Dunakeszi határában a Dunába vetették.

A névazonosság miatt...


Bacsó Béla (Budapest, 1952. december 16. –)
Széchenyi-díjas esztéta, egyetemi tanár. 1997 óta az ELTE Bölcsészettudományi Kar Esztétika Tanszék vezetője. Az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskola törzstagja, az ELTE Művészettörténet-tudományi Doktori Iskola témavezetője.
Szülei id. Bacsó Béla és Nagyabonyi Mária. Iskoláit Budapesten végezte, felsőfokú tanulmányokat az ELTE magyar-esztétika-népművelés szakon végzett (1972-1977). Pályakezdő éveit a Magyar Színházi Intézetben töltötte főmunkatársi beosztásban, ahonnan politikai okokból elbocsátották; később az ELTE Esztétika Tanszékére került oktatónak és kutatónak; adjunktusi, majd docensi, 2005 óta egyetemi tanári beosztásban dolgozik.
A filozófiai tudományok kandidátusa 1992-ben, majd 2001-ben az MTA doktora. 2003-ban habilitált. 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjban és a Soros Alapítvány alkotói díjában részesült. Közben a Pécsi Tudományegyetem frissen megalapított Esztétika Tanszékét is vezette 1995-től 1997-ig.
2000-2010 közt az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatójaként működött, 1997-től az ELTE Esztétika Tanszékének tanszékvezetője. Tíz önálló szakkönyv, valamint több mint 130 tanulmány, kritika, cikk szerzője. Egyetemi oktatói munkásságán belül doktori témavezetői tevékenysége során eddig 25 doktori hallgató témavezetését bízták rá, ezek közül 17 fő már megszerezte doktori fokozatát.
1991-1995 közt szerkesztette az Athenaeum : a T-Twins Kiadói és Tipográfiai Kft. negyedéves humántudományi folyóiratát.
Számottevőek fordításai is, fordított Martin Heidegger műveket, művészettörténeti hermeneutikáról szóló egyetemi tankönyvet, stb.