Irányítószám/Pécs/Névadói/Apáczai Csere János

Apáczai Csere János

Apáczai Csere János, születési nevén Csere János, 1656-tól többnyire Apáczai Cseri János (Apáca, 1625. június 10.?[1] – Kolozsvár, 1659. december 31.) erdélyi magyar pedagógus, filozófus, kálvinista teológus, a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.

Apáczai törekvéseit a Hollandiából való hazatérését (1653) követő években a korszerű oktatásért folyó lankadatlan harc határozta meg és emésztette fel. Írásainak és beszédeinek vissza-visszatérő elemeként a hagyomány és a haladás hívei közti konfliktust e két ellentétesnek tűnő törekvés összeegyeztetésével kívánta feloldani. Azt vallotta, hogy a hagyománytisztelet nem lehet a régihez való görcsös ragaszkodás, ezzel szemben az erdélyi reformátusság múltjában éppen azokat a hagyományokat kell felismerni és továbbvinni, amelyek eleiket a haladás irányába mozdították. Bocskai és Bethlen művelődésszervező törekvései jelképezik azt a „régi”-t és azt a hagyományt, amelyek a jelenben is további munkálkodásra kell hogy ösztönözzék az Erdély felemelkedéséért dolgozókat.

Apáczai egyebek mellett ismertette a hallgatósággal oktatási reformtervezetét is. Ebben, a helyi sajátságokkal tisztában lévén, még nem gyökeres átalakításokat szorgalmazott, de tervezetének elfogadása így is a tanmenet számottevő átalakításával járt volna. A jelentősen megkönnyített alsóbb két osztály (triviális tagozat) elvégzését követően a diákok záróvizsgát tettek volna, majd a kialakítandó öt fakultás valamelyikén folytathatták volna tanulmányaikat (latinretorika-történelem, logika-metafizika, matematika-asztronómia-zene, fizika-orvostudomány, teológia-jog). A differenciált képzés bevezetése az egyházi célú teológusképzés hegemóniáját kívánta megszüntetni, egyúttal bevezette volna a világi tudományokban kiművelt, világi hivatást vállaló emberfők helybeni kiművelését.

„	Hogy penig mind a’ házi, ecclesiai, és polgári tarsaságbeli rend jobban épülhessen, szükséges dolognak tartatot eleitöl fogua, hogy a’ felsö rendek Scholákot allittananak tartanának, mellyekben az iffiuságot minden szükséges dolgokra ’s szép tudomanyokra meg gyermek korokban meg tanittatnák. Hogy mind szüléjeknek, mind Isteneknek, mind penig hazájoknak jobban szolgálhatnának idejében.	”
– Apáczai: Magyar encyclopaedia, 1655

Tervezetének további nagy előnye lett volna, hogy a pénzügyi erőforrásokhoz igazodva nem igényelte a tanári kar megnövelését, egyszerűen az alsóbb osztályok magisztereit terelte volna át a felsőbb fakultások valamelyikébe.[168] Tervezetének megvitatását azzal bízta hallgatóságára, hogy a megújuló sárospataki és váradi kollégiumok példájára utalva megjegyezte, ezek mögött nem maradhat el a fehérvári skóla sem. Azt is hozzáfűzte, hogy egyetlenegy tudományban sem jeleskedhet az, aki a többi tudományról nem rendelkezik ismeretekkel. Sokak által idézett, elhíresült saját szavaival: „a tisztán logikus [azaz logikával foglalkozó] tisztán szamár”.[169]

1653-as oktatási reformtervezete nem talált értő fülekre, a világi és egyházi hatalmasságok elutasították nagyratörő terveinek végrehajtását, tanártársai pedig feladataik megsokasodásától tartottak, egyedül a diákság fogadta kitörő lelkesedéssel a fiatal osztálytanár gondolatait.[170] A Magyar encyclopaedia ezt követően megírt tizedik fejezetében megismételte reformtervezetét, de némiképp finomította korábbi elképzeléseit: a kettő mellé egy harmadik alsóbb (triviális) osztályt is létrehozott volna, amely a korábbi tervezetben még a főiskolai képzés retorikai-történelmi fakultása volt. A megmaradt négy fakultás szakirányait is átszabta némiképp, kialakított egy tisztán logikai fakultást, a korábbi teológiai-jogi fakultás tananyagából pedig a jogot kivette, és helyette magánerkölccsel („ökönómia”), egyházigazgatással („ekkléziasztika”) és politikával bővítette a teológiai képzést.

„	A tanittoban hogy tisztiben hasznoson járhasson el, meg kivantatik. 1. Hogy tanittasahoz illendő eletet ellyen ’s tanitvanyinak jo ’s ditseretes peldát adjon. 2. Hogy elég tudos legyen. 3. Hogy jo lelki ismerettel ’s Isteni felelemmel a’ mit tud, azt masokkal közöllye. 4. Tanitvanyit mint attyok ugy szeresse. 5. Tanittsa ököt vilagosson, rövideden és tellyességesen (tökelletessen).	”

A magyar tudománytörténet szempontjából Apáczai fő műve, a Magyar encyclopaedia egyik legjelentősebb törekvése, hogy szerzője az eladdig csak idegen nyelveken elérhető tudományos ismeretanyagot elsőként kívánta magyar nyelven közreadni. Nem csupán magyar földön, de Európa keleti felében is egyedülálló kezdeményezésnek számított egy nemzeti nyelvű enciklopédia kiadása.[176] A humanizmus és a reformáció törekvéseiben egyaránt fontos szerepet játszott az anyanyelvi kultúra kibontakoztatása és a nyelvművelő szándék, elsősorban a Biblia és hitvitázó iratok magyarításának igényével. A 17. század közepéig számottevő vallásos irodalom jelent meg magyar nyelven, új prózai és lírai műfajok gazdagították az anyanyelvi irodalmat.

Mégis, ahogy Apáczai könyve előszavában maga is leírta, a korabeli magyar nyelv szókészletének hiányosságai eleinte elriasztották, s első kísérlete után keserű szájízzel hagyta félbe a munkát. Kudarcélménye egybecseng elődei és kortársai véleményével, akik anyanyelvüket a magvasabb gondolatok megragadására alkalmatlannak, „soványnak és szűknek” találták, vagy egyszerűen „barbár nyelvnek” titulálták. De míg ők egy már létező prózai és lírai hagyományra építkezve, alakulófélben lévő kifejezési formákkal dolgozhattak, Apáczainak azzal kellett szembesülnie, hogy a modern világi tudományok kizárólagos nyelve a latin.

Ráadásképpen súlyos terhet vett magára, amikor a tudományos kifejezések és műszavak magyarításán dolgozott: az egyes témakörökben való elmélyedés feladatát is magára rótta. Nyelvfilozófiai alapvetésében ugyanis abból a platóni tételből indult ki, hogy az egyes dolgok lényegét „értelemmel teljesen” megragadó kifejezéseket csak az találhatja meg éleslátóan, aki témáját alaposan ismeri.

Bővebben: w:Apáczai Csere János